2020 november 27., péntek

Érkezés a Tátrába

Share

Idén nyáron a családommal a felvidéken nyaraltunk, s nem csak fényképezőgépet, hanem jegyzettömböt is vittem magammal. Ebből született új versciklusom: Felvidéki anzikszok régi önmagamhoz…

Ennek első darabja az Érkezés a Tátrába

 

 

Kesernyés cigaretta íz,
kopár hegyoldalak,
messze tűnt régmúlt idők.

Vasalás gőzillatú regéiben,
nagymamám erről mesélt,
hogy eget karcolnak hegyek,
s végtelenek a fenyvesek.
Kisgyermekként hittem is
meg nem is.

Nagymamám meghalt,
elnémultak a régi mesék…
És eltűntek a végtelen erdők,
az ősinek tűnő fenyvesek,
téli szélvész tépte ki a fákat,
s vele a mesék utolsó szavait.

Ez maradt:
kopár hegyoldal,
és egy félig szívott cigi.

De a kitépett fatörzsek helyén
rózsaszín tenger lengedez,
virágok, melyeket eddig nem láttam meg.

Mert a természet él és örök,
csak minket, buta embereket
rémít oly nagyon a halál
és pusztulás. 

 

A vershez Balkay László rajzot is készített:

 

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

#Muzej2019 – Gül baba türbéje

Már többször is kénytelen voltam megállapítani, hogy mi magyarok, furcsa egy nép vagyunk. Most éppen …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.