PolgárPortál A magyar civil együttműködés honlapja
A vers a “Színek és szavak találkozása Zebegényben” c. irodalmi tárlatvezetésen hangzott el (az eseményről szóló tudósítás ide kattintva olvasható el).
Kopárodott tájon
vonat száguld át
kopár fák
kopár falu
lakói eltűntek,
a földje néptelen,
elszürkülnek a színek,
az élet színe sötétbe vált,
eltűnik minden
mi szép és vidám.
Csak a vonat száguld,
fénye a haladás,
a faluból a város felé,
hátrahagyva egy régi világ,
mikor még éltek a színek,
mikor még élt a létezés,
mikor még örökkébe csendesült az idő.
Csak a vonat száguld,
kopárodott tájon át,
zsákmánya az idő s a fény,
moloch*-várost táplál,
s ami marad:
egy töltés
kerítés
sötét
csontváz fák
A festő lassan leteszi ecsetjét
a múló idő öröklétbe vált.
* pogány alvilág isten a Bibliában
A festményről további részletek ide kattintva érhetők el
Korábban:
