2019 augusztus 25., vasárnap
Forrás: idokjelei.hu

Gágyor Péter: Dal a politikai vakok intézetéből

Share

„Ott fogsz majd sírni, ahol senki sem lát…”

Valóban ott, a fentnevezett intézetben, ahol semmit sem látsz, csak magadat. Rögeszméidet ott világtalanul ajnározod. Ahol nagy szellemek találkoznak, a kis Rékasi a nagy Gyurcsánnyal. A nagy szellemek, ha találkoznak csak simán elfogató parancs nélkül, bizony ez is felettébb izgalmas pillanat. Helyszín kell hozzá és hatalmas nagy társadalmi türelem. Meg a bulvársajtó, amelyik ezekre a virtuális pillanatokra most is, mégis odafigyel. Az ápoltak ügyesebbje lelép, mosollyal fizeti ki a túlságosan magasra kerekedett buli számláját, vagyis VONA-kodik már tovább maradni, győzelemre hergelni az átvert társaságot. Lelép.

Nem kell a VEZ-1 rendszámú Audi sem, bár lehet, hogy kellene azért a csinos hintó, de a gazda akár sim-(icsk)-án a szemébe röhöghetne és már nem dobja oda a slusszkulcsot. Slussz! Ennyi volt, te balfácán. Vona még vonakodna, de inkább távozik, kihúzza magát és fess pózban nyilatkozik még az addig megvetett kormánypárti sajtónak is, hiszen ő ezt a történelmi lépést feltételesen bár, de előre beígérte, ha nem ő lesz a király, akkor kivonul és távozik… És ő mindig betartotta a szavát – állítja magáról kissé sejtelmesen. A helyzet szerinte tiszta, bár inkább tiszta röhej, vagy azoknak akik vakon bíztak benne, még inkább siralom. Mindenesetre nagy pillanatok ezek.

Méredzkednek a közelmúltunk politika világának az álhősei. Sajnos ők nem vesztesek. Ők sosem veszítenek. Nem is őket kellene most elemeznünk, hanem eddigi hatásukat. Mert tartottunk tőlük, nyilatkozataikra odafigyeltünk, így figyeltünk ezekre a Göre Gáborokra. Most, hogy a háttér álglóriái kihunytak, érdemes számba venni a közelmúlt majdnem meghatározó jelenségeit. Idézzük fel semmitmondó frázispuffogtatásaikat, stílust és tartalmat… és csodálkozhatunk rajtuk. Kicsit pironkodhatunk is afelett, hogy mennyire nem láttunk át a szitán. Vagy átsejlett mégis valami, de nem mertük elhinni? Hódmezővásárhely farizeus polgármestere, Budapest volt főpolgármestere korábban miért nem látszott szemünkben igazi valójában. Mennyi időnek kell eltelnie míg a közös társadalmi kép kitisztul? Hogy a közveszélyesen provokáló demszkyk és a mellébeszélő zayok általánosan felismerhetőek legyenek. Vagy az emlegetett intézet delejes kisugárzásában mi is elveszítjük józan ítélőképességünket?

Törölgessük meg a szemeinket. Ez tán még mindig jobb, mint ajvékolni. A politikai vakok intézete Lipótmezővel ellentétben nem zárta be kapuit, nem függesztette fel „jó-szándékú” működését. Mert a politikai vakság intézetében most főleg ajvékolás van. Hirtelen támadt. Amíg ők is bíztak a nagy létszámot mutató szavazók szerintük minden fideszi reményt elsöprő cunamiában, addig minden klappolt, rendben találtatott, ahogy ők mondogatták – oké volt. Most a kétharmados, majd hetven százalékos választási részvétel vitathatatlan érvényű árnyékában, hirtelen feje tetejére állt a világuk és minden másként látszik, mint látszott eddig. Van, aki csak olgásan messzire bámul a kamera mögé és azt ismételgeti, hogy nem érti, és vele szemben nem érti a szuperszakértő sem. Hiába „kéry” a riporter a magyarázatot, elemzést, az elemek mintha lemerültek volna.

Mostanában már csak a nagyon megbízható közösségi oldalakon támadnak még a Gyurcsány-Rékasi párost is megszégyenítő lázálmok, amelyekhez képest a villamossíneken üldögélés (anyukátok nem mondta, hogy „ilyenkor felfázhattok és majd megint bepisiltek?”) is csak egy elrontott piknik hangulatát idézi fel. Nincs viszont az a kriminológiai lexikon, ponyva pitaval, mely szörnyűbb szélsőséges gaztetteket sorolna fel oldalain, mint azt a különös lázálmokban vergődő kommentelők teszik egymás vigasztalására, avagy buzdítására. Azonban nincs forradalmi hangulat sem, és nincs a leendő elképzelt forradalmi központba szállító lezárt vonatszerelvény, sőt, vérbajos álfilozófusok sincsenek kéznél tán, akik szónoklataikkal lázba hoznának egy nem létező írástudatlan tömeget – így a harcias feljegyzések esetleg csak a jövő kabarészerzőinek lehetnek bőségesen gazdag forrásai.

Talán nosztalgikus kuplék is születhetnek majd a politikai vakok intézetének múlhatatlan dicsőségét dalban megörökítendő, és könnyesen dalra fakadhatnak majd akik akarnak, akik ott fognak sírni, ahol semmit sem látnak.

A szerző író, műfordító, színházi rendező

Gágyor Péter

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

MNM Málenkij Robot Emlékhely

#Muzej2019 – MNM Málenkij Robot Emlékhely

Aki a Hungária körúton a Rákóczi hídtól észak felé halad, nem tudja nem észrevenni ezt …

Egy hozzászólás van

  1. Tudjuk ki vagy! „írók, politikusok, mindenfajta újságok riporterei, röviden irodalmi ügynökök úgy a szocialista mozgalomban, a fenekük pedig a német sajtón ül. Minden újságon rajta tartják a kezüket, és elképzelheted, hogy milyen émelyítő az, az irodalom, amit ez eredményez.” Ez az egész zsidó világ, Michael Bakunyin.
    Liszt Ferenc, 1811-1886, (már, vagy még? Tudta!) Die Israeliten A zsidó folytatja a pénz kisajátítását, és az állam torkát pénzeszsákja szájának a szorosabbra vagy lazábbra engedésével fojtogatja. A sajtó minden eszköze a kezében van, hogy a társadalom alapjait szétzúzza. Ő az alapja minden olyan vállalkozásnak, amely a trón ledöntésére, az oltár széttörésére és a polgári jog megszüntetésére irányul.”

    „Birtokba vették a szépirodalom és az újságírás terét. Mint sáskasereg rohanták meg a sajtót, hatalmukba kerítették az időszaki iratokat, magukhoz ragadták a gondolatok vezérlését, s meg fészkelni látszották magukat a közvélemény-árulásban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.