2018 február 19., hétfő
Fra Angelico: Jézus bemutatása a Templomban / Forrás: Webmuseum, Paris

Gyertyaszentelő Boldogasszony – Nunc dimittis…

Share

A katolikus egyház minden év február 2-án tartja meg Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét, emlékezve Jézus bemutatására a templomban. Az eseményről Szent Lukács evangélista így tudósít:

Amikor elteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, ahogy az Úr törvényében elő volt írva: az anyaméhet megnyitó minden elsőszülött fiú az Úr szentjének hívatik; s az áldozatot is be akarták mutatni, ahogy az Úr törvénye előírta: egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.

Íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát, és a Szentlélek volt rajta. Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek indítására a templomba ment. Amikor a szülők a gyermek Jézust bevitték, hogy a törvény előírásának eleget tegyenek, karjába vette és áldotta az Istent ezekkel a szavakkal: „Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek.” Apja és anyja csodálkoztak azon, amit fiukról mondott. Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: „Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak – a te lelkedet is tőr járja át –, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai.”

Fra Angelico: Jézus bemutatása a Templomban / Forrás: Webmuseum, Paris

A katolikus templomokban, emlékezve arra, hogy Simeon a pogányok világosságának nevezte Jézust, gyertyát szentelnek. Erről az ünnepről szól Nunc dimittis (Most bocsásd el) című versem:

Ifjú leány gyermekét
a Templomba viszi,
két karjában,
hó-pólyában
Isten ölébe helyezi.

Nem vár angyalt, ős-jóslatot,
férjére támaszkodik,
hisz ők hárman,
kerek világ
teljességet érintik.

Édesanya: nincs más vágya,
csak gyermeke boldog legyen.
Nem kell dicsfény,
sófár* zengés,
csak béke és csendesség.

A Gyermek is elnémult már,
nem sír, hangja elcsitul;
kis szemében tükröződik
az arany és a sokaság.
Csend-Messiás,
nem közismert,
csak halló-szív érzi meg.

Bölcs öreg pap, hó szakállal,
tudja, itt a Messiás.
„Most bocsásd el…” imádkozza,
tudván, hogy már elmehet,
kézbe fogta Istenét,
s már nem kell látnia:
e Gyermekből férfi lesz majd,
testét fára szegezik.

Évszázadnyi terhet hordoz,
sorsot író Isten-titkot,
és most végre kimondhatja
hogy romlás és feltámadás,
Jel, melynek ellent mondanak:
sötét és fény a megváltás,
az Élet halálból születik,
s Mária szívébe tőrt ígér.

Hazafelé bandukolnak,
szót s szólnak,
a csend megnehezedik.

Útjuk gyertyafény az éjben.

Csak a Gyermek:
anyja keblén
mit se gondol
békén nyugszik, álmodik.

* sófár: ünnepi kürt a zsidóságnál

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

Gágyor Péter: Az új ember

Félelmetes rendszerességgel visszatérő téveszme az „új ember” megteremtésének a vágya. Kísértet ez a bugyuta vágyakban …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.