Hamvas Bélára emlékeztek születésnapján Balatonfüreden Posted in: Egyéb kategória

„A koloskai hárs heroikus fa. Nem szép. De az élet erejének nagyszerűsége nincs ilyen sem Homérosznál, se szoborban, sem beethoveni zenében, sem nietzschei filozófiában, sem caesari sorsban. Ez a néma küzdelem, amit egyedül küzdött százötven évig a kedvezőtlen hegyoldalon, rohamos esők, marcangoló szél, lezuhanó kövek között, óriási tömbök alatt egy szűk völgytorokban. …. Ha költő lett volna olyan verseket írt volna, hogy meggyulladt volna a papiros. Ha zenét írt volna, olyan lett volna, hogy a hegyek táncoltak volna rá. Ha az emberben ma lenne érzék aziránt, ami fensőbbrendű, ennek a fának papja lenne, fiatal karcsú fiú, aki énekelne és áldozatot mutatna be neki fényes reggeleken megállna előtte, meghajolna és visszanevetne rá.” Az ominózus sziklák közé nőtt hársnál szombaton Szarvas József színművész olvasatában hangzott el, Hamvas Béla,  A győző című írása néhány tucat fős közönség előtt.

A hallgatóság, az író tisztelői Hamvas Béla születése napja megünneplése után a bölcselő nyomdokain indultak el a Balatonarács fölött húzódó Bakony oldalába, a Koloska völgybe, hogy két kilométeres kirándulás után eljussanak a hegyoldalból meredő tíz-tizenkét tonnás sziklák között növekedő hársfához, az erő, a kitartás és a győzelem megtestesítőjéhez.

A Hamvas Béla Asztaltársaság ezzel a gesztussal hajtott főt a XX. századi magyar irodalom és bölcselet egyik legnagyobb alakja előtt és immár hagyományosan március 23-án asztali beszélgetésen emlékeztek meg alakjáról.

De maradjunk még egy kicsit a lenyűgöző természeti jelenségnél, a sziklákat szétfeszítő fánál és a hozzá írott esszénél, mely a színművész szerint már-már a költészettel határos. Itt ugyanis kialakult egy nagyon bensőséges légkörű beszélgetés, mely felülemelkedett a néha még maró hidegen és mindenkit csendre, átszellemülésre invitált.

„A vers és a költészet, mindig valami konkrét ügyhöz, fához, sziklához, patakhoz kötődik” – szögezte le Szarvas József.  “Amikor egy költő ír valamit a tátrai bércről, pontosan tudja, hogy arról ír. Minden pillanatnak megvan a szakrális része. Ha a nincs meg a valóságnak a szakrális, ünnepi pillanata, akkor meghalt a költészet. Egy ilyen szöveget csak olyan ember tud írni, aki ott áll, nézi a sziklát legyőző hársfát és ilyen gondolatok jutnak eszébe róla és az emberről. (…) Azt gondolom, hogy korunk gondolati struktúrájának irányítói azon dolgoznak, hogy a költészet valóban haljon el. Az idézett szöveg után, ha a csodálatos, ihletadó természeti jelenségtől elszakad, marad valami holt nyelv. Szerintem korunk irodalma kicsit azt várja el, hogy holt nyelven beszéljél. Ne kötődjön se tájhoz, se talajhoz, se sziklához, hanem beszéljen valami sosem volthoz, ami engem speciel nem érdekel”- fogalmazott a színművész.

2012.  december óta a szövegből kiemelt idézettel egy tábla emlékeztet Hamvas találkozására a fával. A táblát az Balatonfüred Önkormányzata és a Hamvas Asztaltársaság helyezte ki.

„Tizennyolc évesen Hamvas Bélát és Szentkuthyt megtalálni jöttem Budapestre”

A Hamvas Társaság tiszteletbeli elnöke, Szőcs Géza nyitotta meg az asztaltársaságot és az emlékezés estéjét péntek este. Mint mondta, tizennyolc évesen azért jött Budapestre, hogy Szentkuthy Miklóst és Hamvas Bélát megkeresse, hiszen e két író mindenki másnál mélyebben hatott rá. Irodalmi körökben kezdett „kutatni” Hamvas holléte, lakhelye felől, hosszú érdeklődés után kapta meg valakitől az Erzsébet körút 13. szám alatti címet, ahova elment és bekopogtatott. Kemény Katalin nyitott ajtót és legnagyobb meglepetésére azt közölte, hogy „a férjem, Hamvas Béla három éve halott”. Mégis bebocsájtotta, ismeretlenül.

„Döbbenetes most is, mint ahogy akkor is az volt, hogy irodalmi körökben puhatolózva, akinél érdeklődtem, nem tudták, hogy ilyen régóta nem él Hamvas Béla. (…) Kemény Katalinnal való beszélgetésem során a tudásnak és a más valóságokba való belehelyezkedésnek olyan hihetetlen érintését éltem át, ami hosszú időre meghatározta a gondolkodásomat és amelyhez foghatóval azóta sem találkoztam”- vallott Szőcs Géza a bölcselőhöz való viszonyáról.

A Karnevál új kiadása a halálának évfordulójára jön ki

Az asztaltársaság tagja a hagyaték gondozója, Palkovics Tibor is, vele a „hivatalos program” után beszélgettünk, elsősorban a Hamvas Béla halálának ötvenedik évfordulójához kapcsolódó praktikus kérdéseket és az életműkiadás további állomásait érintette.

„November 7-én halt meg Hamvas Béla, megelőző héten egyhetes konferenciára készülnek a Hamvas Alapítvány tagjai. Filozófiai, irodalmi részekre bomlik a találkozó, filmvetítéssel és naponkénti felolvasással a Karnevál új verziójából. A Kertész utca 23-ba szervezzük a konferenciát, a részletes terv a hamvasbela.com oldalon lesz elérhető. Folyamatban van a harmincas évek közepétől a hatvanas évekig megjelent és a meg nem jelent esszék gyűjteményének kiadása. Ebből jött ki most az első, az Álarc és koszorú, de még hármat adunk ki. Ezután két kötet recenzió, könyvismertetések, valamint a külföldi és a magyar irodalommal foglalkozó kötet várható. Tervezünk egy “Válogatott fiatalkori írások” kötetet is.  De ami a legfontosabb, hogy már meg is indult a kritikai összkiadás munkálata és a szerző halálának évfordulójára megjelenik egy új – sok változtatással – az eredeti gépiratot alapul vevő kiadása a Karneválnak. Ebből a munkából ősszel megjelenik a Karnevál teljesen új, klasszikus egykötetes kiadása és hétkötetes formában is boltokba kerül a kiadvány.”

Hamvas hírét mélységében tovább adni

A Balaton-parti városban 17 éve rendezik meg a Hamvas Napokat, öt család szerveződött egyesületbe és fát ültetett emlékére az ezredfordulón. Ekkortól minden évben, születése napján ünnepelnek Balatonfüreden.  Pedig azon túl, hogy Hamvas írt a koloskai hársról, értekezett az arácsi borról és Füreden gyógyult – nincs helyi kötődése az írónak.

Cserép László, a Hamvas Asztaltársaság titkára érdeklődésünkre elmondta, a születésnapi a  legnagyobb rendezvényük, de több, Hamvas szellemiségéhez kapcsolódó gondolat köré építenek programokat.

„Nem divatból csináljuk, hanem komolyan, a magunk eszközeivel visszük hírét gondolati mélységének. Rómába, Zágrábba készülünk rendezvényekre idén. Nagyon mély és okos író, ahhoz, hogy csupán egy-egy mondatban idézzünk tőle – ahogy mostanában divatos. November  hetedikén vidám rendezvénnyel, gasztronómiával készülünk, s mivel Hamvas mindent és mindenkit összehoz, mi most Krúdyval kapcsoljuk össze. A gasztronómiai találkozóhoz, a kulináris élvezetekhez Hamvas szövegeket illesztünk.”

Egy gondolat erejéig térjünk vissza a pénteki asztaltársasághoz, amikor is annak tiszteletbeli elnöke, Szőcs Géza foglalta össze korunk egyik legnagyobb bölcselőjének a munkásságát az író, a gondolkodó és a morális lény tekintetében. „Hamvas Béla az az író volt, akit semmilyen kísértés nem tántorított meg, hogy a hatalommal kompromisszumot kössön. Nem volt megvásárolható, ez a kérdés fel sem merült nála.”

Szerző: Szilléry Éva / Fotók: Szamódy Zsolt Olaf