Rozványi Dávid: Hamvazószerda

“Hamvazószerda, lassan tipegő sor a templomban, várom, hogy a pap hamut szórjon arcomra, emlékeztetve, hogy porból vagyok és leszek.”

Hamvazószerda,
lassan tipegő sor a templomban,
várom, hogy a pap
hamut szórjon arcomra,
emlékeztetve,
hogy porból vagyok és leszek.

Lassan lépdelek az oltár felé,
tudom, utam keresztedhez visz:
negyven nap és negyven éjjel,
a pusztában vársz rám,
hogy életem kietlenségéből
végül megérkezzek Hozzád.

Hogy hamuvá váljon minden,
miért élek,
a pénz, a siker, a megbecsülés,
hogy üres legyek előtted és meztelen,
mint orvosa előtt vetkőzik az ember,
hogy megérinthesd beteg lelkemet,
teljesüljön, mit a postcommunioban kérek,
a sok unt szó forduljon élőre végre:

„Krisztus oldalából kifolyó víz,
moss tisztára engem!”

Hozzászólások

hozzászólás