2020 szeptember 24., csütörtök

Három adventi cica

Share

A mi falunkban, Solymáron, a rorátékon, az adventi hajnali Szentmiséken mindig megtelik a templom. Aki nem a városban dolgozik, mind oda igyekszik. Még úr a decemberi éj, még hideg a világ, de a templomajtó nyitva áll.

Összehúzott kabáttal vágok át a Templom téren (helyesebben: a Kirchplatz-on, hiszen Solymáron a táblák két, illetve háromnyelvűek), de majdnem elbotlok: három kiscica, épp most bújhattak ki az alomból, kergetőzik előttem. Futkároznak a lábam körül, s hiába lépek be a templomkapun, jönnek velem.

 

 

A suttogós istenházai csend megtörik, a macska-kezdemények fogócska főszereplői lesznek. Egy ismerős tanítónő megkér, hogy aktivizáljam én is magamat. Az egyiket elkapom, halk nyaffanással veszi tudomásul a verségét.

Kifele menet elgondolkoztam: Betlehemben csacsi és ökör őrizte a hagyomány szerint a Kisded álmát, nekünk ebben az izgalmasnak ígérkező XXI. században csak három kiscica jutott.

Az ökör és a szamár felismerte a Gyermekben a Megváltót.

Talán ezek a kiscicák sem véletlenül igyekeztek a templomba: hiszen a mi Megváltónk él és ma is ugyanolyan csendben vár minket, mint egykor Betlehemben.

Vajon mi emberek, mikor ismerjük fel ezt az egyszerű igazságot, amit a három kiscica már megsejtett: hogy jó nekünk a mi Megváltónk közelében.

És ha egyszer ezt az igazságot elfogadjuk, se a szíveink, se az életünk, se a templomaink nem lesznek többé üresek.

És akkor az adventi ígéret valósággá válik.

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

#Muzej2019 – Gül baba türbéje

Már többször is kénytelen voltam megállapítani, hogy mi magyarok, furcsa egy nép vagyunk. Most éppen …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.