Hat perc az élet Posted in: Egyéb kategória

„- Hat perc az élet”, suttogta az álarca mögé bújva a hitvány. Miközben az asszony elé tett egy írást, torkát megragadta. Fuldokolni kezdett, aztán a veséje körül érzett szúrást.
Megölik, itt és most vége, hasított elméjébe. Hiába élte túl többször a halált, ez más, most a lelkét is akarják.
Azt nem adja, az Úrtól kapta, kiáltaná, ha lenne hangja. Hány perc van, még hátra nem tudja. A kéz egyre szorosabban tapad nyakára, s jő a döbbenet, felismeri támadóját. Nem látja, mégis ismerős, máshonnan, régről valahonnan, sőt a szándék is, mely erős és megváltozhatatlan. Fogynak a percek, gyengül a test az erős kéz alatt.

Furcsa a gondolat, lassan a lélek szabad…
A veséje körül egy újabb nyomás, vagy szúrás, oly mindegy, hiszen lassan végez a hitvány…
Az álarc mögül, kicseng a gúny-kacaj, a gyilkos bosszúja, aberrált öröme, ki életét így éli le.
Fogynak a percek, a test már pihen, védekezni képtelen.
A lélek él, nem ily szabadságot remél, a fáradt test tömlöcéből, maga lépne ki. Kiáltaná az Úrnak, „nézze a gaz, mire készül, kitépni a lelket Isten terve nélkül”, – ha nem lenne néma.
Ekkor hirtelen, mennydörög, az ég kettészakad! Elernyed a gyilkos keze, lehanyatlik a gonosz teste. A gyilkosra Isten haragja lecsap, az asszony így lesz újra szabad…

Álmából nagyot dobbanó szíve ébreszti fel.

Imára kulcsolja két kezét, kéri az Urat, álombeli gyilkosának bocsásson meg…
Nincs benne harag sem gyűlölet, hiszen tudja, a jövő tetteinek magját mindenki maga veti el, amiből termés lesz. Csak a betakarításnál derül ki, milyen volt a mag, mert „Ki, mint vetett, úgy arat”.