2018 május 23., szerda
Tüntető a Kossuth téren / Fotó: Kozma Zsuzsi

Hoppál Hunor: A “demokraták” az öregeket is lelövik, ugye?

Share

A rendszerváltás óta eltelt csaknem három évtized történetének egyik mélypontja volt a parlament alakuló ülése utáni inzultus. Mint ismeretes, az esemény befejeztével maroknyi feltüzelt tüntető rátámadt a református egyház vezető tisztségviselőire. Habár ők próbálták elmagyarázni, hogy nem politikusok, csupán meghívott vendégek, a dicső demonstráció büszke résztvevői változatlanul szidalmazták, köpdösték őket. A rendőrök lélekjelenlétén múlt, hogy nem történt nagyobb baj. A tüntetésből mostanában sportot űző agresszív kisebbség olyan mélységekben leledzik, hogy nem ismer se Istent, se embert – mindent kizárólag az elvakult gyűlöletnek rendel alá.

A megtámadott felek mindannyian magas rangú egyházi méltóságok: Szenn Péter a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház püspöke, Huszár Pál a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke, Gér András pedig a református egyház zsinati tanácsosa. Valamennyiük sokat tett le az asztalra – Istenért, hazáért, tudományért, a magyar keresztény közösségért. Ők Magyarország vallási és kulturális életének fellendítéséért dolgoznak nap mint nap. A tüntetőkkel ellentétben.

Gér András deklarálta a tiltakozóknak, hogy ők nem politikusok. Ám mintha a falnak beszélt volna: továbbra is ugyanúgy magukból kikelve ordibáltak, fenyegetőztek, obszcénkodtak. Méltatlan és szégyenteljes, hogy ennek a három embernek, főképp a 76 éves Huszár Pálnak át kellett élnie ezeket a történéseket. A demonstrálóknak minden bizonnyal fogalmuk sem volt arról, kiket szidalmaznak. Nyilván fideszes politikusokra fájt a foguk, és a jelek szerint minden fekete öltönyt viselő embert kormánypárti képviselőként azonosítottak – csekély sikerrel. De ha eltekintünk a teljes tudatlanságtól, kijelenthető, hogy többek között egy idős emberre akart rátámadni a felettébb kulturált módon tiltakozó „tömeg”. Ennél pedig kevés aljasabb dolog létezik.

Jól tudjuk, kik a felelősei ennek a gyalázatos tettnek. Nyilván nem úgy tervezték az ott megjelent hős tüntetgetők az életüket, hogy majd május 8-án őrjöngőversenyen vesznek részt a nemzet főterén. Ezeket az embereket sikeresen felhergelték. Benyelték az ellenzéki média propagandaszövegeit, mint kacsa a nokedlit.

Ezen eset kapcsán tehát újfent tapinthatóvá vált a független-objektív orgánumok álságossága. Folyton-folyvást a nem létező „orbáni gyűlöletpolitika” miatt siránkoznak, miközben napi szinten uszítanak a kormány ellen, ha kell, ordas hazugságokkal megspékelt cikkekben. Ennek társadalmi következményei persze egyáltalán nem lényegesek számukra, sőt egyenesen bagatell dolgok. Csupán az a fontos, hogy minden nap beszóljanak Orbánnak – természetesen hideg mérték- és távolságtartással.

Az esemény óta egyébként sem az Indexen, sem a 444-en nem olvastam, hogy elítélték volna az esetet… különös. Ha bármely kormánypárti politikus a megszokottnál erősebb kifejezéssel él, avagy ha valamely ellenzékhez köthető személyre csúnyán néznek, rögvest regényhosszúságú cikkek jelennek meg a balliberális sajtó nyilvánosságában, melyekben tengernyi könnyet elhullajtva háromszázhuszonhatodszor is eltemetik a magyar demokráciát, petíciókat indítanak az elnyomó diktatúra ellen, harmincöt tetszőlegesen kiválasztott értelmiségi megírja a jogállam gyásztáviratát, majd desszert gyanánt követelik az ENSZ békefenntartóinak azonnali bevonulását. A történések kapcsán pedig zsigeri aggodalommal teli publicisztikákat közöl a New York Times és a Washington Post. Ám ez a mostani eset semmiség, hiszen csupán egyházi vezetőket támadtak meg. Egy keresztény felekezet elöljárói mellett pedig ma már nem menő kiállni, úgyhogy ebből nem lesz nemzetközivé duzzadó botrány. Viszont egy kérdés nem hagy nyugodni: ha ily módon kettős mércével mérnek, megkérdőjelezhetővé vált a haladó sajtó sokat emlegetett objektivitása? Nem hittük, hogy ilyesmi valaha bekövetkezhet… váratlan és lesújtó hír ez valamennyi européer demokrata számára.

A tüntetések kapcsán azonban a jövőt illetően lehet némi okunk az optimizmusra. Hogy miért is?

Ugye emlékszünk arra, amikor a Gulyás Márton szervezte október 23-i kormánybuktató óriásdemonstrációt a szemerkélő eső miatt lefújták? Ha az időjárás a kellemestől egy kicsit is eltér, az már épp elég ok a haladóknak, hogy inkább otthon maradjanak. Az eddigi tendenciák alapján tehát számíthatunk arra, hogyha kitör a júniusi kánikula, minden bizonnyal leredukálódik a mostani 50 állandó résztvevő 0 és 5 fő közé. Vagy még addig megunják és hazamennek. Azonban a keddit, és az ahhoz hasonló eseteket nem felejtjük, a felelősöket pedig számon tartjuk. Aki pedig még ezek után is arra vetemedne, hogy diktatúrát kiáltson, egy pillanatra megállva legyen szíves egyetlenegyszer átgondolni, mi is történt május 8-án! Sosem késő rendet tenni a fejekben.

 

 

 

 

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.
Share

Esetleg más?

Ambrus Csaba: Múlt és jelen a Balkán tükrében

Bevallom férfiasan, kezdem elveszíteni a fonalat. Ülök a laptopom előtt, böngészgetem a nagyvilág híreit, közben …

2 hozzászólás

  1. Kedves Hunor ! Amit leírt , azt videón is láthatta aki akarta . Minden józanul gondolkodó ember elítéli az egész “demokratikusan ” megszervezett tüntetéssorozatot !
    Megjegyezzük azokat akik szervezték ? Ezzel az illetők elégedettek lehetnek , hisz’ az egyik céljuk valószínű , hogy “népszerűsítsék” őket . /A nevüket le sem írom !/ Számukra ez a falra hányt borsó !
    Többször leírtam : Remélem , hogy lesz következménye ! Aki a demokrácia vívmányával visszaélve anarchiára buzdít , aki hazug “információval” arra biztat embereket , hogy a fennálló hatalmat megdöntse , a választott vezetőket “likvidálással ” fenyegesse , azokkal szemben a hatóságnak fel kell lépni !

  2. Érthetetlen számomra, hogy az ilyen “embereket” miért nem sújtják elrettentő büntetésekkel. Az nem mentség, hogy mit szólna az EU, a liberális hazai- és világsajtó, hiszen így is támadnak bennünket. Akkor?! Majd leszoknának róla, hiszen rend és fegyelem lenne az országban, s a kedvesnek nem mondható ballibsik is meggondolhatnák mit firkálnak, mert súlyos következményekkel járhatna.
    Előbb, mint utóbb tiszteletet váltana ki Magyarország, mint ahogy a kerítés megépítésének fontosságát is kezdik elismerni és utánozni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.