2017 április 30., vasárnap

Íme, Krisztus méltatlan szolgái (Nagyböjt, vers)

Íme, Krisztus méltatlan szolgái,
kik magunkra vettük a hamu jelét,
tükröt tartva keresztény világnak,
hogy minden elmúlik, mi egykor élt.

 

Múlik a bánat: elbúcsúzni, könnyű!
Múlik minden, mi nagy és nemes,
múlik a húsnak nemtelen öröme,
múlik minden, mit hiszünk öröknek.

 

Csak a Legfőbb Úr, egeknek magasán,
csak a Fiú, ki értünk porba szállt,
csak a Lélek, mi átölel szédítő mélységet,

 

a halálon is túl, örökre éltet.
S mi, a hamunak eltörpült népsége,
Kyrie-t kiáltva kapaszkodunk Benne.

Hozzászólások

hozzászólás

Esetleg más?

A “zsidó” hullarabló (novella)

A marhavagon csikorogva állt meg. Kintről ordítozás, parancsok, kutyaugatás, hallatszott. A marhavagonban négy halott és …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.