2018 április 21., szombat
Forrás: youtube

Rozványi Dávid: Íme, Krisztus méltatlan szolgái

Share

“Íme, Krisztus méltatlan szolgái, kik magunkra vettük a hamu jelét, tükröt tartva keresztény világnak, hogy minden elmúlik, mi egykor élt.”

Íme, Krisztus méltatlan szolgái,
kik magunkra vettük a hamu jelét,
tükröt tartva keresztény világnak,
hogy minden elmúlik, mi egykor élt.

Múlik a bánat: elbúcsúzni, könnyű!
Múlik minden, mi nagy és nemes,
múlik a húsnak nemtelen öröme,
múlik minden, mit hiszünk öröknek.

Csak a Legfőbb Úr, egeknek magasán,
csak a Fiú, ki értünk porba szállt,
csak a Lélek, mi átölel szédítő mélységet,

a halálon is túl, örökre éltet.
S mi, a hamunak eltörpült népsége,
Kyrie-t kiáltva kapaszkodunk Benne.

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

Ismét a megállókba költözik a kortárs irodalom

Álljon meg egy novellára! címmel idén is meghirdették azt a novellaíró pályázatot, amelynek 20 legjobb …

2 hozzászólás

  1. göre gábor biró úr

    Valóban! Büszkék lehettek!
    A keresztény kultúra:

    A tőkefelhalmozás érdekében kirabolhatjuk az új világot, s a bennszülöttek megállapíthatják, hogy nem is Krisztust, hanem az aranyat imádjuk. Máglyán
    elégethetjük azokat, akik nem úgy tanítanak Istenről és Jézusról, mint egyházunk felettes
    hatóságai. S amikor az eretnekek ráébrednek, hogy felettes hatóságot kell nekik is találniok
    tévedhetetlen igazuk védelmére, jöhet a harminc éves háború, jöhetnek a vallások véres
    küzdelmei egymással. Nincs az emberi történelemnek kultúrája, mely felvehetné a versenyt a
    fegyveres rablásban, és tömegmészárlásban velünk. Kikkel? Az úgynevezett keresztény kultúra hordozóival. Alighanem e történelmi sikerünk magyarázza mesés öntudatunkat. Napjainkban is, amikor a fordulat óta végre idehaza is büszkén emlegetjük e “keresztény” kultúrát és annak értékeit.
    A Jézus-mozgalom pedig a páli alapvetés s a normál emberi esendőség erejében
    Megírhatja, a maga haldoklásának kétezer esztendős történetét. Címet is adhat neki: Jézus, a
    Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek
    S a kitörő napfény nem terem áltudományt;
    Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből
    S a szent béke korát nem cudarítja gyilok;
    Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús
    S a nyomorú pórnép emberiségre javúl
    Madách Imre

    • Valóban, a keresztény világ 1789-ig sok hibát és bűnt követett el. De amióta véget értés már nem a kereszténység szabja meg a helyes és helytelen közti különbséget?
      Dél-Amerikában, bár a keresztény hódítók sok bűnt elkövettek, az indiánok megmaradtak és még a társadalom jelentős részét képviselik – a felvilágosult, a kereszténységet meghaladottnak tartó civilizátorok már népeket irtottak ki az ész nevében.

      Madách Imre minden emberi nagysága mellett, a kereszténység ellenében ezt a népirtást is dicsőítette:

      “Vak, aki Isten szikráját nem érti,
      Ha vérrel és sárral volt is befenve.
      Mi óriás volt bűne és erénye,
      És mind a kettő mily bámúlatos.
      Mert az erő nyomá rá bélyegét.”

      Írta a francia forradalomról… Vajon, érdemes dicsőítenünk a gyenge Jézussal szemben a népirtókat, akiknek egyetlen erényük kegyetlenségük nagysága?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.