2017 november 20., hétfő
A produkció fináléja. / Fotó: PolgárPortál

Itt élned, halnod kell – és érdemes is

Share

Monumentális, nagyszabású, lehengerlő. Leginkább ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni a Koltay Gábor rendezésében bemutatott „Itt élned, halnod kell” című produkciót, amelyben végre méltó módon megemlékeztek Trianonról, az ország feldarabolásának tragédiájáról, ’56-ról és a kommunista diktatúra rémtetteiről is.

A produkció fináléja. / Fotó: PolgárPortál
A produkció fináléja. / Fotó: PolgárPortál

Nehéz több mint ezer év történelmét egy láncra felfűzni, majd egy egyestés előadásba belesűríteni – főleg, ha az olyan eseménygazdag, mint a miénk, magyaroké. Az „Itt élned, halnod kell” úgy vezetett végig a Honfoglalástól egészen a rendszerváltozásig, hogy észre sem vettük, hogy eltelt két és dél óra. Csattogtak a kardok, lovak vágtattak, zászlók lengtek, fegyverek ropogtak, harckocsik vonultak, az ember azt sem tudta, hogy kapkodja a fejét.

A látvány tényleg elvitte a produkciót, egészen az 1848-’49-es forradalom és szabadságharc bemutatásáig, amikor megkaptam a legelső érzelmi löketet. A lélektani hatás is megérkezett végre könnyeket csalva arcomra.

Ettől kezdve a látvány és az érzelmi vonal együtt futott tovább. A Trianon után bekövetkező sorstragédia, országunk, s nemzetünk szétdarabolása Kós Károly tolmácsolásában, majd a Székely Himnusz dallamának beépítésével, az 1956-os eseményekkel, a kommunista megszállás borzalmaival teljessé vált a történelmi paletta.

Nem mondom, hogy nem maradtak az előadásban olyan megkérdőjelezhető elemek, amelyek még mindig az elferdített történelemtudatról tanúskodnak, de ugyanakkor hallhattuk Horthy Miklós beszédét archív felvételről, amelyben az I. bécsi döntés következtében visszakapott országrészekért ad hálát.

Vezetőink lelkesítő szavai, nagy váteszeink nemzetükért írt művei szólaltak meg olyan művészek szájából, mint Varga Miklós, Deák Bill Gyula, Vadkerti Imre, Vikidál Gyula, Csengeri Attila és még sorolhatnám.  Az előadás méltó és valóban könnyfakasztó befejezéseként felcsendült a Honfoglalás Demjén Ferenc előadásában, miközben tűzijáték fénycsóvái hulltak a piros-fehér-zöldre megvilágított Hősök terére.

Összességében valóban lehengerlő produkciót láthatott a közönség, egy olyan kultikus helyen, mint a Hősök tere, ahol a Szentkoronát magasba emelő Gábriel arkangyal oltalmazó szárnyai alatt, a hét vezér körül, a legnagyobb királyaink, fejedelmeink, államférfiúink gyűrűjében elevenedtek meg a magyarság zivataros évszázadai, méltó emléket állítva hőseinknek, múltunknak, megmutatva, hogy itt élni, s halni, kell, mert itt élni, s itt meghalni érdemes.

 

Zana Diána

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Zana Diána

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végeztem Kommunikáció és Médiatudomány szakon először Közéleti és Egyházi kommunikáció, majd Multimédia szakirányon. Intézményi sajtósként dolgozom, emellett a PolgárPortál szerkesztő-újságírójaként tevékenykedem.
Share

Esetleg más?

Szalai Péter: Az egyén és a közösség kapcsolata, avagy hogyan vész el a lélek egyedisége

Az egyetemes harmónia intézménye a közösség és az individuum kapcsolatában keresendő. Ha a mérleg valamelyik …

2 hozzászólás

  1. Makainé Polgár Anna

    Köszönjük, akik nem lehettünk ott a részletes tudósítást,található róla esetleg valahol videó is a neten ?

    • Az “Itt élned halnod kell” Facebook oldalán vannak részletek, illetve biztosan a Youtubera is töltenek majd fel azok, akik ott voltak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.