2020 október 25., vasárnap
"Je suis Sekler" - Fotó: PolgárPortál

Je suis Sekler – csak taktikát kéne már váltani

Share
„Je suis Sekler”, azaz „székely vagyok”, hirdette a kék és sárga mécsesekből kirakott Székelyföld előtti felirat. Charlie óta divattá vált a francia kifejezéssel állást foglalni valami mellett. A Hősök terén összegyűlt cirka félezer ember nagy része valóban székely származású lehetett, a többiek pedig nyilvánvalóan szívükön viselik a székelység sorsát, így joggal mondhatják: „Je suis Sekler”. A kérdés, hogy ez mire elég?
"Je suis Sekler" - Fotó: PolgárPortál1854. március 10-én a nemzeti önrendelkezésért adták életüket a Székely Vértanúk. Bágyi Török János kollégiumi tanárt, Martonosi Gálfi Mihály ügyvédet és Nagyváradi Horváth Károly földbirtokost a marosvásárhelyi Postaréten végezték ki ezen a napon. Izsák Balázs a Székely Nemzeti Tanács elnöke szerint a ma élő székelyek számára ez a nap – azaz a Székely Szabadság Napja – nemcsak a közös emlékezés napja, de az összetartozásé is. A tudatos, közös fellépésé a nemzeti önrendelkezés jegyében. De hol van a tudatos és közös fellépés? Hetekkel a tervezett marosvásárhelyi megmozdulás előtt A Székely Nemzeti Tanács elnöke bejelentette: visszalépnek a megmozdulás megrendezésétől.
Ennek előzménye, hogy Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere betiltotta a március 10-re tervezett felvonulást a Székely Vértanúk Emlékműve és a város főtere között, és nem engedélyezte a prefektusi hivatal elé tervezett tiltakozó megmozdulást sem. “Szervezőkként nem kívánunk a hatóságok partnerei lenni a súlyos jogtiprás leplezésében azzal, hogy megtartjuk a megemlékezést, s a tiltakozó megmozdulást pedig nem, hiszen ezzel azt a látszatot keltenénk, hogy gyülekezési jogunk nem sérült” – indokolta döntését Izsák Balázs. Ez a magyarázat némileg azért sántít, hiszen a felvonulásra már tavaly sem volt engedély, azonban a Székely Vértanúk Emlékművénél rendezett autonómiatüntetés végén a résztvevők mégis Marosvásárhely főterére vonultak. Olyan bort iszunk, s vizet prédikálunk szagú ez az egész ügy. A szép szólamok mögött azonban egyre kevesebb a tett. A lelkesítő beszédek lassan frázisokká válnak, majd teljesen kiüresednek és értelmüket vesztik.
Schiffer András is kilátogatott a Hősök terére. / Fotó: PolgárPortálAz unalomig ismételgetett nagy szavakból a budapesti megemlékezésen sem volt hiány. Azt mondja, hogy: „Románia lábbal tiporja a székelyeket megillető demokratikus jogokat; hetente fejeznek le olyan alapvető demokratikus jogokat, mint a gyülekezési, a szabad véleménynyilvánításai és a nemzeti identitáshoz való jog.” Mindez a szervező Székelyföldért Társaság elnökének, György-Mózes Árpádnak a száját hagyta el, aki ezúttal egyenesen a 21. századi Európai Unió Iszlám Államának nevezte Romániát. Tóth Gy. László politológus még hozzátett pár románszitkozódást és felidézte a 2004-es népszavazás szégyenletes eredményét, majd leférgezte Gyurcsányékat és figyelmeztetett, hogy mivel hajlamosak vagyunk a szocik gyalázatos tetteit elfelejteni, lassan az „alig-emberek országává” válunk. Mindez teljesen rendben is van. Hergelni kell a népet, hogy érezzék az együvé tartozást, bekiabálhassanak egy-egy „autonómiát” vagy „vesszen Trianon” jelszót. De érdemi megoldást aligha vázol fel. 
A látvány ezúttal is lélegzetelállító volt. / Foró: MTIPersze Székelyföld regionális, gazdasági és kulturális autonómiájának olyan összmagyar érdeknek kellene lennie, amely mellett – Reményik szavaival élve – „pártatlanul és politikátlanul” ki kell állni. Az már bebizonyosodott, hogy a szocikra ebben a kérdésben sem számíthatunk, mert ugye nehogy már mi fizessük meg az adót a „románok” után is. Azonban a pártérdekek feletti összetartás ékes példájaként tűnt fel a tömegben Schiffer András, az LMP elnöke, aki Portálunknak elmondta, hogy ugyan vannak székely gyökerei, de nem csak magánemberként van jelen, hanem pártja képviseletében is, amely mindig kiállt és ezután is ki fog állni az autonómiatörekvés mellett. 
Ez azonban még így is kevés. Összefogás és együttműködés híján, úgy, hogy még sajátjaink között is széthúzás tapasztalható, mégis hogy szeretnénk kiállni egy ügyért egy velünk szemben ellenségesen viselkedő országgal szemben? Hogyan várjuk el, hogy az Európai Unió meghallja végre a hangunkat, és ami jár a katalánoknak, a skótoknak, a svéd és a finn kisebbségeknek, azt a székelyeknek is megadja?
Arra gondoltunk-e már, hogy taktikát kéne váltani? Hogy a frázisok ismételgetése és a fenyegető hangvételű petíciók küldözgetése haszontalan vagy csak olaj a tűzre? Hogy a „vesszen Trianon” típusú forradalmi hangvétel a nemzeti érzelmű motorosok és a gárda-hívek feltüzelésén kívül arra jó, hogy megítélésünk még szélsőségesebb legyen Európa- és világszerte? Persze, tudom én, hogy a székely ember mindenek előtt harcos. Számtalan csatát vívott jogaiért, szabadságáért. De jelen helyzetben talán abba kéne hagyni a csatározást és más, békésebb eszközökhöz folyamodni. Ahogy a Wass Albert Szellemi Örökségét Ápoló Egyesület képviselője és György-Mózes Árpád is említette, nem egy román értelmiségi és közéleti szereplő emelte már fel a hangját, illetve fejezte ki egyetértését a székely önrendelkezéssel kapcsolatban. Ez eddig nem volt jellemző, legalábbis a köztudatba nem kerültek be ehhez hasonló baráti hangok a másik oldalról.
Ez lehetne a kiindulópontja egy olyan egymást nem elítélni, hanem megismerni akaró kommunikáció kialakításának románok és magyarok között, amely nem ellenségeskedő, de baráti hangvételű, ezáltal pedig akár gyümölcsöző is lehetne. Nyilvánvaló, hogy ha erre az ösvényre lépünk, hosszú út áll előttünk. De százévnyi meddő küzdelem után, talán megérne egy próbát. És ha ebből a szemszögből nézzük, Izsák Balázs döntése is egy lépés lehet ezen az úton.
Zana Diána / PolgárPortál

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

#Muzej2019 – Bunkermúzeum

Vannak témák, amikhez szinte lehetetlenség hozzányúlni, nevezhetjük ezeket akár darázsfészeknek is. A magyar történelem egyik …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.