Kávémesék: Belgrádi Jelena Posted in: Egyéb kategória

Este hősünk, mintha gáláns kalandra indulna, hagyta el a szállodát. Próbaképpen megkérdezte a recepcióst:

– Nem tudja, merre van a vasszobros park?

A portás csodálkozva nézett vissza rá: Belgrád tele van parkokkal és majd mindegyikben vannak szobrok is, de ő nem kohász, hogy megmondja, miből készültek. A férfi magyarázatként szívesen elénekelte volna neki:

„Ott ül Belgrádban Jelena
egy vasszobornak tövében,
ül mint magányos rózsaszál
a történelem telében”*

– de zenei előképzettségének hiánya és a szláv nyelvekben való járatlansága megakadályozta ebben.

Vaktában vágott neki az utcáknak. Mindenfelé építkezés, a járókelők mosolyogtak, a nők csinosak, barátságos város, állapította meg magában. Csak a vasszobros parkot nem találta sehol sem… Talált parkot, talált szobrot, lányt is, aki a szobor alatt ült, de egyik sem volt Jelena. A lányok nem révedezve várták a fiúk közeledését, hanem mobiljaikkal vackoltak.

De a férfi nem adta fel: újabb és újabb parkokban folytatta Odüsszeiáját.

Egyszer csak egy pillangószárnyú kislány öntött szeme nézett le rá: „Gyermekek voltunk”

A szobor talpazata magyarázatként hozzáfűzte: „A NATO agresszió gyermek áldozatainak emlékére 1999”.

A férfi nem keresett fel több parkot.

Amikor hazaért, megkérdezték tőle, hogy mi érdekeset látott.

– Semmit – válaszolta.

* Cseh Tamás dala