2018 augusztus 18., szombat
Fotó: Polgár Portál

Kereszténynek lenni egykor és ma – Vallásüldözés 70 év távlatából

Share

Mit jelentett keresztény hit szerint élni a kommunista diktatúra idején és mit jelent ma? Van-e hasonlóság az egykori és a mostani keresztényüldözések között? Miért hallgat a “nyugat”, mikor ezerszámra gyilkol le családokat vallása és hite miatt az Iszlám Állam? Miért hagyjuk, hogy Európában is megsértsék a keresztény szimbólumokat? Mindezek megválaszolása céljából szervezett kerekasztal-beszélgetést az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség, ahol Azbej Tristan, üldözött keresztények megsegítéséért felelős helyettes államtitkár, és Soós Viktor Attila történész jóvoltából hallhatott hiánypótló és tanulságos eszmecserét az érdeklődő publikum.

  • Mezőhegyi Gyula riportja

Amíg a kommunista rezsim nyílt harcot hirdetett a vallás ellen, addig manapság a globális szereplők engednek teret a vallásüldözésnek. Az uniós intézmények sem vesznek tudomást a napjainkban zajló eseményekről, mondhatni toleránsak az üldözőkkel, ahogy egyébként a kommunizmus által elkövetett bűnökkel szemben is cinkosan hallgatnak. Így lehetne összefoglalni a jelenséget, amely nap mint nap foglalkoztatja a keresztény közösségeket világszerte. A morális elégtétel hiányából fakadó sérelmek és a politikai kettős mérce, amelyek a leginkább meghatározzák és keretbe foglalják mindazt, ami a keresztény világ ellen folyt és folyik napjainkban is, és amihez a nyugat nagy része szemforgatva asszisztál.

Az esemény apropóját az szolgáltatta, hogy hetven évvel ezelőtt ezen a napon került bejelentésre az egyházi iskolák államosításáról szóló törvényjavaslat, amely később sajnos elfogadásra és végrehajtásra is került. Ez volt az a pont, ahonnan egy olyan folyamat indult el, amelynek végén a keresztény egyházak lelkipásztoraira koncepciós perek sora, internálások, zaklatások és bebörtönzés várt. A keresztény egyházakra kényszerített egyezmény érvényben maradt egészen a Kádár-rendszer végéig. A rendszerváltást követően már mindenki szabadon gyakorolhatta a vallását, ugyanakkor lehet látni azt a folyamatot is, hogy az elmúlt pár évben újra intenzívebben érezhető a lelki  és szellemi fenyegetettség. Nyugat-Európában a templomok lerombolása, a papok elleni támadások és az egyéb terrorcselekmények felidézhetik a XX. század szörnyűségeit és mindezt a “Nyugat” a teljes értékvesztése miatt bénult közönnyel szemléli.

Soós Viktor Attila történész megjegyezte, hogy az egyházakkal szembeni fellépés már 1945-46 környékén tetten érhető volt és a leszámolás szándéka az 50-es évek végéig éreztette hatását. A keresztény egyház megsemmisítésének vágya, és az egyházi személyekkel szembeni legbrutálisabb fellépés volt a jellemzője a kommunizmus időszakának. Közel hat és fél ezer keresztény oktatási intézményt számoltak fel, melyek ha megmaradtak volna, az azt követő generációk is jelentősen más környezetben nőhettek volna fel. A felekezetekhez tartozó nevelési és oktatási intézmények felszámolása nem véletlenül volt fő csapásiránya a pártállamnak, hisz a kommunizmus egy “új világot” akart teremteni. Bárki, aki ez ellen fellépett vagy ellenállt, azt bebörtönözték vagy egyéb módon, erőszakosan elhallgattatták. Soós Viktor Attila példaként kiemelte a vértanúként kivégzett Brenner János atyát, valamint Lénárd Ödön piarista szerzetest, akiket a kommunista hatalommal való szembenállás során három koncepciós perben is elítéltek.

Az 1970-es években már nem a likvidálás volt a fő módszer a kommunista vezetés részéről, de így is egészen 1990-ig nyomon követték az egyház működését, ellenőrizték azt és nem engedték szabadon működni intézményeiket. De a mai napig is számos olyan baloldali gyökerű párt működik hazánkban, melyek politikájának egyik alapvetése a keresztény egyházzal való szembenállás.

Fotó: Polgár Portál

Azbej Tristan helyettes államtitkár hangsúlyozta, hogy a keresztényüldözés ma globális jelenség. Napjainkban közel 80 országban üldözik a keresztényeket. Ebből kifolyólag a kereszténység “a legüldözöttebb vallás a világon”, beleértve ebbe nem csak az üldöztetést, de a diszkriminációt is.

A jelenségnek számos fajtája van. A legsúlyosabb az, amikor kormányzati utasításra egy hatóság szisztematikusan, rendszerszinten üldözi a keresztényeket. Ilyenre példa Észak-Korea, ahol például a Biblia birtoklásért azonnali kivégzés vagy azzal egyenértékű munkatábor jár. Az Iszlám Állam pedig szervezeti szinten gyilkolja a keresztényeket Közel-Keleten és Afrikában. Ezt azonban a “Nyugat” nem hajlandó sem kimondani, sem elismerni. Ráadásul az utóbbi években azt is megtapasztaltuk, hogy a keresztényellenes agresszió és terror a kontinensünkön is felütötte a fejét. Szerencsére ott még nem tartunk, hogy a hívőket üldöznék Európában, de sajnos az jól látható, hogy a kereszténység szimbólumainak, értékeinek kigúnyolása, lebecsmérlése és diszkriminálása Nyugat-Európában szinte mindennapossá vált. Azt pedig a történelemből tudhatjuk, hogy az ilyen folyamatok mindig a szimbólumok szintjén kezdődnek el…

Soós Viktor Attila szerint az egy általános tévhit a Kádár-rendszerrel kapcsolatban, hogy a Rákosi-korszakkal ellentétben az egy kellemes, könnyed “gulyáskommunizmus” lett volna. Ma már bizonyítható az, hogy egészen a 60-as évek közepéig, – amikortól Kádárt anyagi szempontok miatt Nyugat-Európa felé el kellett fogadtatni -, ugyanaz a kegyetlen, véres és brutális kommunista diktatúra volt Magyarországon, mint előtte. Részben az 1956-os forradalom megtorlása, részben pedig az egyházakkal szembeni fellépések nyomán ma már tudható, hogy még 1958-ban is több lelkészt és papot ítéltek halálra. A rendszer-konszolidáció alatt pedig továbbra is megfigyelték és nyilvántartották a keresztény felekezetek tagjait és egyáltalán nem lehetett szabadon gyakorolni a vallásukat.

Azbej Tristan megjegyezte, hogy a most felálló kormány támogatáspolitikájának fontos pillére (ahogy az előzőnek is), hogy az üldözött keresztények megmaradhassanak a szülőföldjükön – ott békében és biztonságban élhessenek. Több módon is igyekszik az Orbán-kormány ahhoz hozzájárulni, hogy a gazdasági és a kulturális élet ezekben a közösségekben újra elindulhasson, lakóépületeket, iskolákat, kórházakat és templomokat építenek magyar támogatással szerte a világon. Emellett pedig egy ösztöndíj-programot is elindítottak a tavalyi évben, amely diszkriminált és üldözött keresztény fiatalok számára nyújthat segítséget. Ennek keretein belül számos, egyházi ajánlólevéllel rendelkező fiatal tud Magyarországon tanulni. Az egyházi ajánlólevél garanciát jelent arra, hogy olyan fiatalok érkezzenek, akik elkötelezettek abban, hogy az itt megszerzett tudást otthon tudják majd kamatoztatni. Tavaly 80 ösztöndíjas vett részt a programban, idén pedig több mint 200 támogatott fiatalra szeretnék bővíteni a résztvevők számát.

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.
Share

Esetleg más?

Villax Richárd: „Fáj a fejem” – néhány gondolat a pa-dö-dő jelenségről jubileumuk kapcsán

Az Állatkertben (!) ünnepelték a napokban a Pa-Dö-Dő lányok együtt éneklésük harmincadik évfordulóját. Bizony, már …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.