2019 szeptember 23., hétfő

Két papgyilkosság, 38 év különbséggel, kommunista gyűlölettel – A kommunizmus keresztény áldozatai. IV.

Share

Két olyan gyilkosságot ismertetek ez alkalommal, amelyek között harmincnyolc év van. Ez pedig, azt bizonyítja, hogy az idő nem csökkenti egy-egy eszme aljas és embertelen voltát, s nem szelídülnek meg azok, akik a gyűlöletet és keresztényüldözést az anyatejjel szívták magukba. Ne higgyük, hogy a mai bal-, és liberális oldal nem tenné ugyanezt a nemzeti ünnepen való füttyögés helyett. Erre is van kellő és fajsúlyos bizonyítékunk, mégpedig 2006. október 23-a. Ekkor azoknak a szellemi utódai, akik az alább olvasható két gyilkosságot elkövették, megtorolták 1956-ot, lőttek és lövettek, bebizonyítva, hogy hiába írjuk a 21. századot, ők épp olyan aljas, senkiházi, ócska gyilkosok maradtak, mint 1919-es, és 1957-es embertelen, gyilkos elődeik voltak… Hazaárulók, magyar- és keresztényellenesek és mindig idegen érdekeket szolgálók…  

Dr. Kucsera Ferenc halála

Dr. Kucsera Ferenc 1892, szeptember 23-án született Léván. Szülei szerény sorsú emberek voltak, akik örömmel látták korai vonzódását a papi pálya iránt, s minden erejükkel támogatták. 1915. június 21-én szentelték pappá. Még ebben az évben Szentendrére került, mint segédlelkész. A hívek nagyon gyorsan megszerették, még a katolikus körökön kívül is megkülönböztető tisztelet övezte.

Csak négy éve volt Szentendre lelkipásztora, mikor 27 éves korában önmagát feláldozva, vértanúhalált halt.

Szentendrén 1919-ben az ellenforradalmárok szervezett, összehangolt akciójára június 24én került sor. A fegyveres akció kezdetére harangzúgással adtak jelt. Miután Szentendrén a vörösök egy része is szervezett ellenforradalmár volt, Budapestről küldtek 17 tagú terrorkülönítményt a zavargások megakadályozására.

Az volt a parancs, hogy az összeütközéseket kerüljék, és állítsák helyre a rendet. A vörösőrség épületében – a Dumaparton a Weresmarty-villában a helybeliekkel összeíratták az ellenforradalmárok névjegyzékét, akiket néhány órán belül elfogtak. Kucsera káplán neve a szentendreiek által összeállított listán nem szerepelt. Mégis a kerületi vörösparancsnok felhívta a helyi parancsnok figyelmét a káplánra.

A parancsnok emberei és négy pomázi direktóriumi tag megjelent Kucsera káplán lakásán és felszólították, hogy mondja meg ki adott jelt az ellenforradalom kezdetére, mivel neki tudnia kell, ki vitte el a kulcsot, hogy felmehessen a toronyba harangozni.

Ő azonban makacsul hallgatott. A parancsnok többször figyelmeztette, hogyha vall, akkor nem lövik agyon. Mégis hajthatatlan maradt. Utolsó szavai ezek voltak: „Magamról mindent elmondtam, másról nincs mondanivalóm.”

Lakásáról a pártházba vitték. Az itt levő tisztek egyhangúan kijelentették, hogy mint ellenforradalmár halált érdemel. Ezután a Duna-partra kísérték a káplánt, ahol a négy önként jelentkező katona végrehajtotta a halálos ítéletet.

A hivatalos ítéletet utólag írták meg, amelyet a porvázi járási direktóriumi tagok és az idehelyezett parancsnok írtak alá.

Holttestét csak másnap szállították el a kivégzés helyéről. Szertartás nélkül felrakták egy városi kocsira, koporsó nélkül. A temetőárokban hánytak rá földet.

A következő reggel virágerdő borította Kucsera Ferenc sírját.

A források alapján később tisztázódott, hogy nem ő kezelte a templomkulcsot, hanem a plébános. A harangot pedig egy nyolc gyermekes kőműves verte félre, de nem mert jelentkezni, hanem elbújdosott a hegyekbe. Értük áldozta fel önmagát…

Szentendrén az idő gyorsan temet, s az emberek hamar felejtenek. Kucsera Ferenc csak tíz évvel halála után kapott új sírhelyet, s emeltek fölé síremléket. Azonban itt sem pihenhetett békességben, mert az alsó temető szanálásakor ismét exhumálni kellett. Ekkor a szentendrei kálváriára szállították, s itt a többi szentendrei paptestvére mellett talált végső nyugvóhelyet.

Egykori emlékművén ez a felirat áll: – Itt halt meg a hitéért, honáért és katolikus testvéreiért mártírhalált 1919. évi június hó 25-én.

Gyilkosai közül kettőnek a felesége hosszú, hazugságokkal teli levélben kérte a bolsevik forradalom után Csernoch János érseket, hogy járjon közbe Kun (Khon) Béla direktóriumi tagjaiért, de a levelek későn érkeztek. A gyilkosok a marxista megfogalmazás szerinti „fehérterrornak” (amely csupán a kommunista gyilkos ámokfutást volt hivatva megtorolni országszerte, de Horthy leállította a jogos megtorlásokat) nevezett ítélőszék ítélete alapján elnyerték méltó büntetésüket.

Brenner János meggyilkolása

Született Szombathelyen, 1931. december 27-én, meghalt Zsidán, 1957. december 25-én. Elsőfogadalmas  ciszterci szerzetes,  rábakethelyi káplán, az  1956-os forradalmat követő egyházüldözés  vértanúja.

Brenner János rábakethelyi káplánt 1957. december 14-én éjjel azzal csalta ki egy tizenhét éves tanítványa a plébániáról, hogy beteghez kellene mennie. A fiatal pap magához vette az Oltáriszentséget, és elindult a vaksötétben a fiú által jelezett ház felé, miközben a tanítványa jelt adott a kommunista pribékeknek és eltűnt. Brenner pátert ismeretlen tettesek harminckét késszúrással – nem messze a plébániától –, megölték.  A tetteseket ugyan ismeri a falu, és évtizedeken át éltek még a gyilkosság után, mégsem kérte őket számon senki. Csupán egy kirakatper volt két állítólagos elkövető ellen, de őket a legfelsőbb bíróság felmentette és még pénzt is kaptak a jogtalan meghurcolásért.

Soós Viktor Attila így foglalja össze a történteket: – „A gyilkosságot az 1956-os forradalom és szabadságharcot követő évben követték el, amikor országszerte több pap veszítette életét különös körülmények között. Ilyen ez a nyugati határ menti papgyilkosság is, hiszen Brenner János nem vett részt semmilyen politikai eseményben, nem tett olyat, ami miatt meg kellett volna ölni. Az Állami Egyházügyi Hivatalnak azonban feltűnt, hogy az ifjú pap kiválóan végezte feladatát, és mindenkivel jó kapcsolatot alakított ki. Ezért az ÁEH szombathelyi megbízottja, Prazsák Mihály el akarta helyeztetni a káplánt Kovács Sándor megyéspüspökkel, aki kikérte a fiatal pap véleményét, és mivel ő azt mondta, hogy nem fél és szívesen marad, ezért a megyéspüspök úgy döntött, hogy nem helyezi el. Erre azt a választ kapta az ÁEH megbízottjától: „Jó, akkor lássák a következményeit!”

Soffán György

 

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Stoffán György

Share

Esetleg más?

Ködszurkáló: Hideg jel

Túl vagyunk ezen az iszonyatos Sargentini jelentés szavazáson, ezen az ingyencirkuszon az Európai Parlamentben, Uramisten, …

3 hozzászólás

  1. Dékány Ilona

    Rettenetes ,hogy az egyik magyar ember a másikat minden ok nélkül megölte. A gonoszságnak nincs határa ! Hány és hány ilyen történet van még , ami evtizedek után lát napvilágot . Egy helyen már nyilatkoztam: Az 50. évfordulón csupán fényképet készítettem a nevetségesen felállított rendőrsorfalról , amikor gumilövedék süvített el a fülem mellett. —Nekem szerencsém volt !– De a tőlem három lépésre álló fiatalembernek kilőtték a szemét.Amikor a korházban meglátogattam rájöttem , hogy jól ismertem őt .Hajléktalan volt, sokat segítettem neki. –Azóta elhunyt.—Állítólag nem mind magyar volt a sorfalban…DE EMBEREK voltak ÁLLÍTÓLAG !!!!A 21.szd. -i Csürhevezérek szeméből csak a gyülöletet lehet kiolvasni. Ha fegyvert kapnának , bizonyára ölnének is vele !NE ENGEDJÜK ,hogy odáig eljussanak !!!!

  2. Dávid Szaniszla

    Nagyon szomorú esetek ezek a papgyilkosságok. Valóban sok történt ilyen, s a bűnösök itt a földön dicséretben részesültek. Nem irigylem őket, mert “odaát” olyan bíróság itélkezik felettük, akiket nem lehet “megvesztegetni”. Reméljüki megbánták, vagy ha élnek megbánják tettüket és igyekeztek, vagy a jövőben igyekeznek jóvá tenni azt. Ez fontos, mert enélkül nincs bocsánat!

  3. Attól tartok, sőt meggyőződésem, hogy a 2006-os lövéseket leadó rendőrök még mindig a kötelékben vannak. Vajh, hány emberöltő kell eltűnésükhöz?!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.