2020 szeptember 24., csütörtök
Fotó: xpats

HND: Ki(k)nek a mércéje?

Share

Vendégszerzőnk, HeroesNeverDie tollából; megjegyzem nagyszerű írás – Callidus

Úgy érzem egyre többen vagyunk, akiket nem csak zavar, hanem valójában megdöbbent a különböző vélemények higgadt megvitatásának lehetetlensége, az értelmes és ezáltal a konstruktív vitakultúra egyre gyorsuló, a társadalom szinte minden szintjét érintő leépülése, ami nem egy kizárólagos magyar jelenség. Jó egy évtizedes internetes pályafutásom alatt figyelem az emberek reakcióit az egyszerű felhasználótól a közszereplőkig, állítólagos értelmiségiektől a valódi szellemi nagyságokig és a különböző beállítottságú politikusokig. A legtöbbjük, és ez elsősorban baloldali, magukat újabban „liberálisnak” tituláló, de alapvetően neo-marxista személyek azok, akik nem győznek a másképpen gondolkodóknak naponta „nevelő célzatú” programokat kitalálni, hogy az a másik mit csináljon, mit mondjon, hogyan gondolkozzon.

Szinte nem múlik el olyan hét, amikor legalább öten ne szólnának be nekem valahol (vérmérséklettől függően), hogy „ne osszam külföldről az észt”.  Ez a leggyakoribb, immáron halálosan unalmas, de legalább még udvarias verzió, sok-sok felkiáltó jellel a végén. Talán a nyomaték kedvéért. Érdekes, ez a felszólítás kizárólag olyanoktól érkezik a megnyilvánulásaimra, akik örömükben bukfencet vetnek, ha pl. a brüsszeli EU valamiért megrója Magyarországot, vagy egy amerikai tőzsdespekuláns (ami definitív NEM antiszemita kifejezés) próbálja meg minden eszközzel a magyar társadalom többségi akaratából működő kormányt szabotálni. „Ne ugasson bele a mi dolgainkba!” – kiabálják nekem virtuálisan, adott esetben akár csupa nagy betűvel, ha valahol leírom személyes véleményemet. Pontosan azok egyébként, akik nyilvános fórumokon szinkronban borzalkodnak a szólás- és sajtószabadság diktatórikus megszüntetéséről (sic) kishazánkban, lájkok után kuncsorogva a nagyérdeműtöl. Ki(k)nek a mércéje ez?

Évekkel ezelőtt teszteltem egy ilyen oldalt és viccből egy nekik tetsző kommentárt írtam, hatalmas sikert aratva ezzel, amire a vezérvélemény a következőképpen reagált:  „milyen szégyen az, hogy már ilyen messze is ennyire rossz hírünk van, az egész világ rajtunk röhög”… Fárasztóan előre kiszámítható, egyszerű lelkekre valló reakció. Nem írom ide a mondat szerzőjének a nevét (Vágó István – szerk.) , aki egykori népszerűségéből próbál ma inkább kevesebb, mint több sikerrel politikai karriert barkácsolni magának. Ugyanez az illető cenzúrázott ki, amikor néhány tagadhatatlan tényt soroltam fel arról a bizonyos spekulánsról, akit annyira magasztal, illetve az európai parlamentben Magyarországot kiosztó, amúgy saját bevallása szerint is pederaszta egyénről közölt eredeti videót is törölte, megjegyezve, „ez nem tartozik ide”

Ki(k)nek a mércéje az, amikor az ethno-mazochizmusban fetrengők mindent gyűlölettel kezelnek, ami magyar? Akik a saját hazájuk polgárait „genetikusan alattvalónak” titulálják és ezért még tapsot is kapnak bizonyos körökben, mondjuk például azoktól, akik képesek mindent elkövetni hazájuk nemzetközi fórumokon való bemocskolására. Ki(k)nek a mércéje az, hogy aki távolból, mind a mai napig magyar állampolgárként szereti a hazáját és azért nota bene  aggódik, annak legszívesebben virtuális szájkosarat rendelnének el, miközben egy magyar történelmet és irodalmat nem ismerő, brüsszeli aparatcsik rosszindulattól fortyogó beszédén orgiasztikusan élvezkednek, valamint a  hazánkat démonizáló szöveg pontjait csámcsogó élvezettel hetekig elemezgetik? Jelszó: „tockos”!

Tény azonban, hogy amivel mi magyarok felnőttünk és ami a többség gondolatvilágát erősen befolyásolta, az a mi évszázados harcunk az Oszmán Birodalom ellen, majd a 150 éves nemzeti tragédia, szinte teljesen ismeretlen Európa nyugati felében. A déli harangszó jelentését is csak kevesen tudják. A bécsi csata az, amit egyedül tanítanak ebből az időszakból és lassan már azt sem, mert a történelemtanítás egyre jobban marginalizálódik a sok „kompetencia” között.

Még valami kimaradt a nyugat-európai oktatásból: Belgium szerepe a gyarmatosításban. Belgium, ez a művileg összetákolt, korábban önállóan nem létező kis ország, amit Franciaország és Hollandia közé találtak ki, megteremtve ezáltal egy örökös darázsfészket a vallonok és flamandok között. Egy saját történelem nélküli mesterséges állam, ami nem véletlenül lett az EU központja, holott saját magát sem képes kormányozni az intrikák, korrupció és a mind a mai napig teljességében fel nem tárt pedofil botrány (Marc Dutroux) színhelye. A legenda szerint Antwerpent egy óriás terrorizálta, majd a legyőzője a kezeit levágta és a Schelde folyóba dobta. Ezek a levágott kézfejek később csokoládéként és kekszként csináltak karriert.

Fotó: xpats

Afrikában erre másképpen emlékeznek. Lipót belga király, aki filantrópnak(!) nevezte magát és önjelölt tudományos felfedezőként, illetve az afrikai népek jótevőjeként az International African Society (Nemzetközi Afrikai Társaság) égisze alatt magán gyarmattá tette a Kongó medencét és annak lakosait, a kaucsuktermelés és gyémántbányászat nemzetközi kiaknázására. Ismerős címszavak? Se a francia, se az angol gyarmatosítók nem hagytak olyan pusztítást, mint a „filantróp”, azaz az emberbarát II. Lipót, aki amúgy Afrikába soha be nem tette a lábát. Becslések szerint 10 millió helyi lakost mészároltak le zsoldosai. Híven a levágott kezek hagyományához, aki a munkatáborokban nem érte el a kiszabott termelési kvótát, annak a kezét levágták, mondván „ezekre még a puskagolyót sem érdemes elvesztegetni”. Kosarakban szállították a felügyelőknek a levágott kezeket… Se gyerekeket, se nőket nem kíméltek. Az európai történelem könyvekben ez nem szerepel, ahogy azt is kevesen tudják, hogy a mai belga királyi család még mindig abból tengeti szerénynek nem mondható életét, ami a magángyarmat a belga államnak történt eladásából származott.

Fotó: word press.com, Dark History. A kép egy Nsala Wala nevű bennszülöttet ábrázol, aki a helyi misszionáriusokhoz vitt egy kis csomagot és akiről Alice Harris, a misszionáriusoknál dolgozó nő csinált egy fotót. A csomagban Nsala Wala kislányának a belgák által levágott keze és a lába látható.

Ebben az időszakban, a „büdöslábú ázsiai horda, Európa páriája”, ahogy a mai lib-retardált ön-rasszisták a magyar honfitársaikat emlegetni szokták, szintén néhány nagy tudású képviselőjével jelen volt Afrikában. A leghíresebb közülük gróf Teleki Sámuel, akiről többek között egy vulkánt neveztek el és aki rengeteg növényt, néhány addig ismeretlen állatot fedezett fel. A gyarmatosítás után felszabadult országok nagyon gyorsan átkeresztelték az európai hódítókról  elnevezett területeket. Egyetlen kivétellel: a magyar kutatók által felfedezett helyek neve mind a mai napig megmaradt! Mert a „genetikailag idegengyűlölő” magyarok bizony tisztelettel és érdeklődéssel kezelték az őslakosságot, a magyar Afrika kutatók nemes tradíciójában.

A magyar ember alapvetően vendégszerető és egyúttal érdeklődő a más kultúrák iránt. Nekünk nem kell akármilyen valakik mércéje szerint megtanulni más emberek, más életformák nyögvenyelős ál-szeretetét. 32 évi világjárásom megtanított arra, hogy a magyar emberek, akárhová viszi őket sorsuk, tisztelettel beilleszkednek az adott társadalomba, miközben a szívük és a lelkük magyar marad. Elvárják azonban azt a jogot, hogy otthon, a saját hazájukban eldönthessék, kivel és hogyan akarnak együtt élni. Ez ennyire egyszerű. Ez a mi mércénk.

Szerzö: HeroesNeverDie

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

#Muzej2019 – Múzeum a város felett: Kiscelli Múzeum

Utunk következő állomása a Kiscelli Múzeum volt. Különös ez a múzeum, különös történettel, különös múlttal …

5 hozzászólás

  1. Dipl.Ing.Tibor Gutay

    Ilyen írások kellenek, hogy ezeknek a szemeteknek ne sikerüljék velünk elhitetni, hogy szégyelljük magunkat. Legyünk büszkék dicső történelmünkre, ők szégyelljék magukat pl. az embertelen fasizmusért, vagy a gyarmatosításért. Nekik “köszönhető” a világégés az 1. és a 2. világháboru is. Ők nem szégyenlik magukat, hanem próbálják megetetvén bennünket azzal, hogy bűnösök vagyunk. Miért? Azért pl. hogy 150 évig vérünkkel védtük őket is a töröktöl? “Megköszönvén” ezt Trianont kaptuk tőlük “jutalomként”. Az 1. világháboruért sem mi vagyuk a felelősök, mégis minket büntettek Trianonnal égbekiáltó gazsággal.Akkor kinek kéne szégyellnie magát! Nekik a dicstelen történelmük miatt, nem nekünk a dicső történelmünk miatt, amire légyünk végre büszkék, mert van bőven mire.Amen. Isten áldja meg a becsületes magyart és szeretett székely testvéreinket, valamint édes szülőhazánk, Nagymagyarországot és népeit mindörökké.Amen. Áldassék Isten és ajándéka Jézus mindörökké Amen. A szerető megbocsájtó Isten kibékült vélünk bűnösökkel Jézus által, aki meghalt érettünk. Áldassék Ő és az Atya mindörökké.Amen.

  2. Dékány Ilona

    Kedves Callidus ! Csak köszönni tudom , hogy a külföldre szakadt hazánkfiának—HeroesNeverDie Úrnak — írását közreadtad ! Szükség lenne sok–sok ilyen hűséges magyarra, aki öregbíti Hazánk jó hírnevét , és remélhetően külföldön is lehetőséget talál arra , hogy publikálja írásait. Az írás önmagáért beszél , nem szükséges kiegészíteni. KÖSZÖNÖM, hogy elolvashattam ! Isten áldjon Benneteket , igaz magyarokat !

  3. HeroesNeverDie

    Köszönöm a pozitív véleményeket!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.