2017 június 23., péntek
Fotó: johnlund.com

A klíma-hisztéria vajákosai 2. rész

Share

Vendégszerzőnk, HeroesNeverDie tollából

„Ha így folytatjuk tovább és nem alkalmazunk még időben szigorú megelőző rendszabályokat, akkor várhatóan 2000 előtt világszerte éhínséget, káoszt, háborúkat és százezrek halálát okozza majd a Föld kihűlése” – írta 1976-ban Lowell Ponte, amerikai író, publicista (The Cooling), amit a nemzetközi sajtó hálásan átvett.

Mi történt azóta? Mi változott meg olyan hirtelen, hogy számtalan nemzetközileg elismert tudós ezer és ezer vizsgálatára támaszkodó ténye, miszerint a Föld egy újabb jégkorszak felé közeledik, ami nem zár ki ideiglenes melegebb klimatikus időszakokat és ezek a korszakok nem egy emberöltő, ám millió évek dimenzióját jelentik elsősorban a naptevékenységgel összefüggésben, az szinte egyik napról a másikra elvesztette hitelét? „Cherchez la femme” – keresd a nőt, mondja a francia. Keresd a pénzt – mondhatnánk, amikor a klíma-hisztéria hátterét vizsgáljuk.

Hallotta már valaki Maurice Strong (1929-2015) nevét? Nem csoda, ha nem, holott a világ egyik legbefolyásosabb embere volt életében. Kanadai milliárdos, hatalmas vállalatok igazgatói tanácsának tagja, különböző ENSZ szervezetek, konferenciák elnöke, vagy elnökségi tagja, Kofi Annan főtanácsadója és majdnem ENSZ főtitkár is, ha… De vegyük sorjába! Minden csalásnak megvannak a háttéremberei, akik adott esetben akár egy XIX. századi téveszmét is képesek felhasználni a szinte korlátlan pénz-nyomtatás lehetőségének érdekében. Ötletként az egyébként kiváló svéd tudós, Svante Arrhenius téves feltételezése az üvegház effektusról szolgált, amit a beavatott szűk körön kívül senki nem ismert volna. Ha ezt a tézist egy befolyásos, a legfontosabb nemzetközi szervezetben és a legnagyobb konszerneknél bejáratos, exkluzív kapcsolatokkal rendelkező személy, Maurice Strong nem karolja fel és szívós munkával (illetve ki tudja hogyan?) meg nem győz mérvadó politikusokat, nemzetközileg releváns médiákat, valamint egyes tudományos szervezetek grémiumait is az elmélet/feltételezés egyedüli és kizárólagos helyességéről.

Maurice „Mo” Strong, ahogy a munkatársai az egykori kínai pártelnök Mao Ce Tung (mai átírásban Mao Zedong) nevére asszociálva hívták, nem csak a korábbi kanadai miniszterelnök, a mostani apja, Trudeau kabinettjét állította gyakorlatilag össze, hanem az ENSZ minden egyes, a környezettel foglalkozó konferenciáját is szervezte, vezette. Nem azért választották erre a posztra, mert annyira kitűnt volna olajfeldolgozó cégek elnökeként, mint környezetvédelmi aktivista, hanem a kapcsolatai voltak lényegesek a nemzetközi ágendák szempontjából. Gyakorlatilag neki köszönhető a Kyoto-Egyezmény legfontosabb eredménye, a széndioxid kibocsátáshoz kötődö kötvényekkel való nemzetközi kereskedelem létrehozása, ami valamikor a világ legnagyobb csalásaként fog a történelemkönyvekbe bevonulni. Strong, aki Mao Kínáját tekintette példaképének és mindkét Koreában is jó kapcsolatai voltak, valamint egy világvallás megteremtésére törekedett, olyan rendszert hozott létre a modernizált bűnbocsánat adásvételével, amely eddig példa nélküli az emberiség történelmében. Ezzel az üzlettel szinte minden résztvevő jól jár, kivéve az egyszerű polgárokat, fogyasztókat és a kisvállalkozásokat, azaz az emberiség többségét. Tulajdonképpen neki, mint abszolút favorit, kellett volna Kofi Annan posztját megörökölnie, ha nem keveredik bele egy homályos ügybe, az ENSZ és Irak közötti „Élelmiszer olajért” program miatt. Az FBI nyomozása elől menekült 2005-ben Pekingbe, ahol egy évig kivárta, míg a hullámok elcsitultak. Itt sem maradt tétlen és jó barátjával, George Sorossal, pár száz millió dollárt invesztáltak egy Chery nevű, verhetetlenül olcsó, kínai kis autónak az USA-ba való exportjába. A baj csak ott volt, hogy ez a márka a General Motors/Daewoo egyik modelljének lekoppintott változata volt, aminek aztán kínos pereskedés lett a vége. Annyi befolyása azonban még megmaradt, hogy egy általa preferált, addig szinte ismeretlen koreai politikus kerülhessen be az ENSZ főtitkári székébe.

Ebben az időszakban már működött a CO2 kötvények kereskedelme, de még nem az elképzelt haszonnal. Leegyszerűsítve a lényeget:  a nagy mennyiségben károsnak tekintett gázokat kibocsátó cégek megvehetik egy bizonyos összegért a jó lelkiismeretüket, tehát a kötvényt, majd változatlanul annyit füstölnek a levegőbe, mint korábban. Az extra költséget természetesen áthárítják a fogyasztókra. A környezetbarátnak kikiáltott tevékenységek viszont kapnak egy pozitív kötvényt (provízióért persze), amit el lehet adni a rossz fiúknak (szintén provízióért), megkönnyíteni azok lelkiismeretét. Erre meg kellett szervezni az infrastruktúrákat is, mint a kötvények börzéjét, valamint különböző hedge fonds jellegű cégek érdekeltségét is. A leghíresebb a Chicago Climate Exchange volt, amelynek elnöki tanácsában – egészen véletlenül – Maurice Strong is helyet kapott és amelyről a hatalmas, de valódi következmények nélküli botrányban (2010-ben) kiderült a dollár milliárdok magán zsebekbe való átirányítása. Ezt az állítólagosan privát kézben lévő egyletet jelentősen befolyásolta egy Al Gore nevű úriember, valamint Barack Hussein Obama, akkor még amerikai elnök, mindketten prominens misszionáriusai „Az emberiség által okozott klímaváltozás, valamint a széndioxid (állítólagos) káros hatása a Föld légkörére” nevű dogmának. Túl nagy halakról volt szó tehát, hogy bármilyen nagyobb konzekvenciája lehetett volna a Chicago Climate Exchange bedőlésének.

Al Gore, aki nem csak könyvet íratott és filmet készíttetett a szerinte legkésőbb 2014-ben bekövetkező klimatikus Apokalipszisről, valójában egy saját széndioxid kötvényeket áruló céggel is rendelkezik. Valamint a már említett George Soros bizalmát is élvezi, aki néhány száz millió dollárral segítette Gore propagandáját, ill. cégét. Nos, Bill Clinton, egykori amerikai elnök helyettese, Al Gore, saját magát is kivonja a rossz lelkiismeret alól, amikor házának egy amerikai kisváros energiafogyasztásához hasonlítható pazarlását a saját cégénél kiváltott CO2 certifikátokkal mentesíti. Akkor ezek szerint minden rendben van? Aki nagyon gazdag, vagy amelyik konszern megengedheti magának, az megveszi a megüdvözülést, amit egyébként az egyszerű polgárok, akik közlekednek, fűtenek, főznek, illetve a kisebb vállalkozások, amelyeknek ilyesmire nincs pénzük, de a megdrágult energiára, nyersanyagokra szükségük van, fizetnek nekik?

A fordulópont 2007-ben volt, amikor elkezdték kvázi üldözni az akkor még globális felmelegedésként deklarált klíma-hitvallás ellen fellépő tudósokat, óceánológusokat, fizikusokat, akik kétségbe vonták az ENSZ IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change) riportjait, amelyek elsősorban számítógépes szimulációkon alapulnak, ráadásul – immáron bebizonyítottan – helytelen kiindulási adatokat használva és nem figyelembe véve a világ klímáját erősen befolyásoló levegő víztartalmat, mint – a szerintük – kiszámíthatatlanul viselkedő tényezőt, illetve a naptevékenység és kozmikus sugárzás okozta változásokat. Ezek a renitens tudósok, világszerte 10 és 10 ezren, örülhetnek, ha csak a kutatási pénzeiket csökkentik le, vonják el tőlük, vagy látványosan kigúnyolják őket, mint az „olajipar bérenceit” (aki valójában Maurice Strong volt!). Rosszabb esetben halálos fenyegetéseket kapnak, ami azóta többjüket a klímával kapcsolatos kutatásaik feladására, de legalább nem a dogmával való megalkuvásra késztetett.

Az évek folyamán kialakult egy klíma-arisztokrácia, amely vándorcirkuszként járja a világot, konferenciáról konferenciára lihegve, többnyire magánrepülőgéppel, a földön luxus limuzinokkal közlekedve konzultál arról, hogy az egyszerű nép hogyan korlátozza saját energiafogyasztását, milyen külön adókat, újabb tiltásokat lehetne a kárukra bevezetni. Legutóbb 1700 magánrepülőgép érkezett a svájci Davos-ban megtartott világgazdasági konferenciára, ami nagyrészt a klímaváltozás kezelését taglalta.

A következő és egyben utolsó részben megtudhatjuk, mennyit is érnek valójában az ú. n. klíma egyezmények.

Az első rész itt olvasható: http://polgarportal.hu/klima-hiszteria-vajakosai-1-resz/

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Callidus

Politikai, közéleti, olykor irodalmi szövegeim csokorba szedésével kívánom a kedves Olvasót töprengésre késztetni. Vagy dühöngésre. Vagy csak józan gondolataik számbavételére, mely tevékenység némelyeket talán tettekre sarkall, míg másokat bölcs hallgatásra. Meglátjuk.

Latest posts by Callidus (see all)

Share

Esetleg más?

Egy Úrnapja, ami más mint a többi – Budapest 2020.

Nekünk, katolikusoknak, az Úrnapja, amikor az utcákon, körmenetben ünnepeljük Krisztus valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben, az …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.