2018 október 23., kedd
Judith Sargentini - Fotó: Bild

Ködszurkáló: Hideg jel

Share

Túl vagyunk ezen az iszonyatos Sargentini jelentés szavazáson, ezen az ingyencirkuszon az Európai Parlamentben, Uramisten, csak el ne kezdjünk belegondolni e két szóba: európai és parlament, mert akár fel is köthetnénk magunkat… mindenesetre túl vagyunk rajta.

Volt, ami volt, lesz, ahogy lesz.

Azóta „forr a világ tengere”, manapság ez a fészbuk nevű közösségi oldalt jelenti, s az a csekély számú ismerős „bús magyar”, akit a cukorhegy cenzor még elém bocsájtani kegyes, egyként őrjöng, átkozódik és nem érti, hogy volt ez lehetséges… mindegy is már.

Azonban kérdik, „egyre többen kérdik”, miért nem lépünk már ki ebből a trágyadombból, mért nem dobjuk be a törülközőt és csinálunk egy HUXIT–et a BREXIT mintájára.

Hát ez nem olyan egyszerű…

Nem vagyok közgazdász, se bankár, se társadalomtudós, ám a magyar lírát egész jól ismerem. S a magyar líra eléggé közel áll a magyar néplélekhez, egymásból táplálkoznak, mint tudjuk.

S ha nekem kellene megválaszolni a kérdést: kilépjünk-e vagy nem, jó lenne-e ez nekünk magyaroknak vagy nem, túlélnénk-e ezt a gazdasági kataklizmát (mert az lenne), nem tudnék mivel válaszolni, érvelni, csak a magyar lírával („nem adhatok mást, csak mi lényegem”), annak is ezzel a gyöngyszemével, egy réges-régi népzenei szöveggel. Ezzel indul Jelenczki korszakos dokumentumfilmje, a Háború a nemzet ellen (nem véletlenül, majd az írás végén meghallgatjuk):

Menj el, menj, szegény magyar, a kétség partjára, tekints az ingadozó reménység polcára! S te, aki tűztűl, vastúl nem tudsz megborzadni, borzadj, mikor a végsors hideg jelt fog adni!

Vezettessed magadat szembekötve, vakon,
elfajult testvéridtől csinált álutakon,
kik őseink hamvait rútúl megtapodták,
arany szabadságunkat aranyon eladták!
Menj, add egy olyan kézbe szabadságod fékit, mely egyszer úgy betöltse a balsors mértékit, hogy megérezd, amit még sokan nem éreznek: A szabadság s a rabság, miben különböznek!

Bizony, „hideg jelt” kaptunk… mi, magyarok, akik „tűztül, vastul soha nem tudtunk megborzadni”, mert mindig kiálltunk, kirohantunk, védekeztünk, inkább meghaltunk, de most jeges, könyörtelen fuvallat jött az ún. európai elittől: eddig és ne tovább, ti, kis semmi magyarok, eddig kuruckodhattatok, rendben, „jó mulatság volt”, de most már elég, kuss, tessék beállni a fősodorba, vagy nektek ennyi volt…

S nemzetünk szégyen-gyalázatára ott lihegtek „elfajult testvéreink” ezen a gyalázatos asztaltáncoltatáson, ezen a nemzetáruló szeánszon, és bizony mindent rútul megtapodtak, amiért őseink évszázadokon át vérüket adták… hogy mennyi aranyon adták el arany szabadságunkat, jobb, ha nem tudjuk…
Válaszút elé érkeztünk. Menni vagy maradni? Mi lenne az okos? Mi szolgálná az ország érdekét? Meddig viselné el a nép, az „istenadta”, hogy ismét esetleg egy időre megtorpan a gazdasági fejlődés, s hogy a hőn áhított osztrák életszínvonal elérése megint ködbe vész?

Vagyunk-e elegen, akik megérzik, „amit még sokan nem éreznek”, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hogy az emberi lét több, mint az anyagiak, értékesebb, mint egy lapos tv és egy almácskás maroktelefon, és van-e még elég magyar, aki nem feledte Petőfi örökségét, A farksok dalát?

Nem tudom. Fogalmam sincs.

De érzem, amit még sokan nem éreznek…hogy „A szabadság s a rabság, miben különböznek!

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Ködszurkáló

Legfrissebb bejegyzések Ködszurkáló (összes bejegyzés)

Share

Esetleg más?

Lélek Sándorné: Önéletrajz helyett (Hitvallás)

A város fölé érkező pirkadó hajnal arany köntösbe bújt az ébredő nappal. A szőke Tisza …

2 hozzászólás

  1. Lélek Sándorné Gizella

    Remek írás, szívből gratulálok!

  2. “Részünk minden nyomor…
    De szabadok vagyunk! ”
    És NEM ADJUK FEL!
    Sem egy nyomorult,szarral kezdődő nevű,sem az itthon toporzékoló csatlósaik miatt. Apropó,egyiküknek az “igazságbeszéde” pont ma évfordulós!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.