2020 május 30., szombat
Győr a harmincas években / Forrás: regigyor.hu

Ködszurkáló: Tartozom egy vallomással

Share

Tartozom az elődeimnek és az utódaimnak is egy vallomással, és régóta tartozom az önmeghatározással is… azt hiszem, most jött el az ideje. Miért? Mert ismét nagyot nyert a polgári oldal, s ez nekem, az őseimnek, a családomnak gyönyörű ünnep, egyfajta elégtétel. Pontosan 201 éve kaptunk polgárjogot Győrben, pontosan 201 év alatt teremtette meg a család az egzisztenciáját becsületes  munkával, kitartással, ésszel, hozzáértéssel. Talán túlzottan személyes lesz ez az önvallomás, nézzék el nekem! Tessék, „itt az írás, tanúság…”

Manapság divatos (ön)meghatározni, hogy mely generációhoz tartozik az ember, és ezt bizonyos betűkkel szokás jelezni, úgy mint x,y,z és így tovább. Megvallom, hogy én az abc betűivel nem tudnám azonosítani magam, inkább azt mondanám: a „hatodik koporsó” generációjába tartozom.

Miért?

Mert mi vagyunk azok, akiknek nagyszülei még a XIX. század végén születtek, és megérték az I. világháborút, majd túlélték a rémületes Tanácsköztársaságot és szembe kellett nézniük minden bajunk forrásával, Trianonnal. Azután láthatták a Horthy-korszakban az ország felemelkedését, majd a mindent elpusztító II. világháborút, az azt követő iszonyatos 50-es éveket, a Rákosi-diktatúrát, majd ’56 csodáját, reményét, aztán a semmibe hullást vagy a kivándorlást, s végül belesüppedtek a Kádár-korszak reménytelen, kilátástalan szürke mocsarába.

Én még hallhattam drága nagyapámat, vitéz T.I.-t mesélni ezekről. A hetvenes években, vasárnaponként, amikor ebédre érkezett hozzánk, öltönyben, fehér ingben, nyakkendőben, bőrcipőben, ezüst markolatú sétabottal, szálfa egyenesen. Ott kuporogtunk körülötte, s hallgattuk az ezerszer hallott, de megunhatatlan történeteket katona korából, a j-i Altisztképzőről, az I. világháborús sebesüléseiről, az Arany Vitézségi Éremről, a katonaiskola Németországba telepítéséről, az oroszok előli menekülésről, az amerikai hadifogságról. És ezek a mesés délutánok mindig így végződtek: „Talán ti még megéritek, hogy visszajön az a régi szép világ…”

Kislányként nem igazán értettem, mit jelen ez a régi szép világ, bár nagyikám és édesanyám is eleget meséltek a régi polgári létről, életmódról. S ha a városban sétáltunk, megtaláltuk egykori házainkat, amelyeket csak úgy elvettek a kommunisták. Amit a család kétszáz év kemény munkájával, ésszel, erővel, takarékossággal, okos gazdálkodással és tisztességgel megteremtett – az egy tollvonással oda lett.

Rendszeresen kilátogattunk a Győrhöz közeli vidéki birtokra, ahol áll még az udvarház, de romokban, kifosztva, lepusztulva, mert a kommunisták soha nem teremtettek semmit, csak pusztítottak, s az egykor virágzó, aranykoszorús gazdaság helyén ma az enyészet az úr.

Mindenünk elveszett a II. nagy háború után.

S aztán, a Kádár-kor posványában, ha gyerekként valamit eltörtünk vagy tönkrement, anyu csak nevetett: „ugyan már, mit számít, hisz annyi mindent elveszítettünk már…”

Ezt is csak felnőttként értettem meg igazán. Mit számít egy törött tányér vagy pohár, amikor kétszáz év munkájának eredménye semmivé lett az ötvenes években, amikor a nagyi megmaradt brill fülbevalójából és nyelvtanításból kellett élniük a saját házukban, egy leválasztott szoba-konyhában nyomorogva, mert nagyapi soha többé normális munkát nem kapott, portásként keresett filléreket és pár forint nyugdíjért is úgy kellett esedeznie, bár örülhettünk, mert nem végezték ki!

Azonban hetedíziglen mindent megtoroltak a kommunisták. Édesanyám nagy nehezen lett irodai alkalmazott, majd tanár. Még az én gimnáziumi naplómban is ott éktelenkedett a priusz: osztályidegen.

Kislánykoromban még rengeteget jártak az emberek egymáshoz vendégségbe, mi ott ülhettünk csendben közöttük, szívtuk magunkba a hallottakat, és mikor elmentek, anyu mindig lelkünkre kötötte: „ezt holnap el ne mondjátok az iskolában!”.

És nem mondtuk el az iskolában, legalábbis az általánosban még nem, de a gimiben már nem fogtam be a „pörös számat”, egy március 15-i műsorban elszavaltam Utassy „Zúg március” című versét. A hetvenes években… Majdnem kirúgtak érte.

Mert a család nem csak a múltját hagyta örökül nekünk, hanem a mérhetetlen, végzetes hazaszeretetet is. Nagyiék 45-ben hazajöttek Németországból, pedig menekülhettek volna Amerikába, és 56-ban is meg volt már szervezve az autó Ausztriába, de nem bírtak elmenni.

Mi soha nem bírtunk innen elmenni.

Kislányként láttam édesanyámat a Pacsirta rádió mellett térdepelve, zokogva hallgatni a Hazám, hazámat Simándy előadásában. Nem tudtam akkor mit kezdeni vele, de beleégett a retinámba. Ő adta kezembe a magyar hazafias lírát is, Petőfit, Adyt, tőle tanultam, együtt sírva, hogy miért „sósabbak itt a könnyek, s a fájdalmak is mások…”, és együtt hallgattuk rongyosra Latinovits Ady-lemezét. S mikor gimisként, március 15-e előestéjén mindig bementünk a belvárosba, csak úgy, mert be kellett menni, mert valami volt a levegőben, csak annyi mondott: „menjetek, de nagyon vigyázzatok!”

De hát én soha nem vigyáztam, ahogy az Utassy verssel sem. És utána, már magyar tanárként sem vigyáztam, és azóta sem. S hogy miért vagyunk mi a „hatodik koporsó generációja”?

Mert a háború után mindent elveszítettünk, s a rendszerváltás után sem mi lettünk a nyertesek. A kárpótlás félresikerült, a régi családi vagyonok elkallódtak, azt hittük – mert megcsalattunk –, hogy „visszajött az a régi szép világ”. De nem jött vissza. Helyette a kommunisták utódai ismét szétlopták, kiárusították az országot, a nemzeti vagyont, eladták a hazát.

De 2010 óta újra bízhatunk!

Anyu! Már nem érhetted meg, de én igen! És az unokáid is! Visszakaptuk a hazánkat, nemzetünket, függetlenségünket, és most megint nyertünk, lehet folytatni az építkezést, a polgári világ visszaépítését!

Nagyapikám! Üzenem, úgy tűnik, visszajött az a régi szép világ!

És amikor a kiterjedt családunktól megkérdezik: érdekes, ti nem is vagytok Fidesz-tagok, csak annyit mondunk: nekünk nem kellett és soha nem is kell bizonygatni párttagsággal  hovatartozásunkat, mert mi így születtünk.

Magyarnak születtem, magyar polgári családban.

Azóta is ehhez tartom magam. Ez a mérce.

És lehet, hogy mégse a „hatodik koporsó” nemzedéke vagyunk?

Úgy legyen!

Isten, áldd meg a magyart!

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Ködszurkáló

Legfrissebb bejegyzések Ködszurkáló (összes bejegyzés)

Share

Esetleg más?

#Muzej2019 – Múzeum a város felett: Kiscelli Múzeum

Utunk következő állomása a Kiscelli Múzeum volt. Különös ez a múzeum, különös történettel, különös múlttal …

5 hozzászólás

  1. Ködszurkáló ! Akárki vagy , nagyjából egyidősök lehetünk .
    Néhány éve elkezdtem leírni mindazt , amire 3 éves korom óta emlékszem / ha az agyamban levóről videót lehetne készíteni ! /. Aztán folytattam naplóírással . Lehet , hogy senkit nem fog érdekelni , sebaj !
    Az írásod kapcsán hasonlóképpen elevenedik meg számomra is az elmúlt közel ötven év .
    Miért van az , hogy —bár komoly , iskolázott , hitben élő –az unokát nem érdekli a régmult ?
    Számomra a Nagyapámmal való beszélgetés ünnep volt , pedig a kanálisparton , a mezőn zajlott.
    2000-ben pedig a 97–102 éves Mamika visszaemlékezéseit hallgattam nap – nap után . Kincs a szalag , amire felvettem néhány történetet !
    Mivel végig éltem a 2. világháborút , az utána következő rendszereket , 56–ot , bőven van összehasonlítási alapom . Azt hiszem , jogom is a véleményalkotásra .
    Akik manapság átkozódnak , szítják az elégedetlenséget , tüntetnek a kormány ellen , ássák az árkot magyar , és magyar között büntetlenül , megcsúfolják a demokráciát !

    • “ködszurkáló” Díszpéldánya vagy! Az expressz asszimiláltak közül egyeseknek szerénytelensége és illetéktelen, nagy -hangúsága némely magyar ügyekben természetesen nem ismer határt, ugyanúgy, ahogy a születési hibában szenvedő ember előkelősködése sokszor határtalan. Belőlük kerül ki az a dzsentroid típus, mely dzsentribb a dzsentrinél, az a hon fitípus, aki hazafiasabb minden ősmagyarnál, belőlük kerül ki a fajmagyarság jogainak minden olyan türelmetlen hirdetője, akinek a fajmagyarsághoz faji alapon pontosan ugyanaz a kapcsolata, mint a faj zsidónak. Faji hiányaikat úgy akarják eltüntetni, hogy fajmagyarabbak akarnak lenni a parasztszármazékoknál, előkelőségi hiányaikat úgy, hogy dzsentribbek a valódi nemesnél. Minthogy őseikben nincs magyar vér, szüntelen harsogják a magyarkodó frázisokat. Olyan vendégek ők, akik megrészegedvén a vendéglátók szívességétől, tele szájjal hirdetik, hogy itt tulajdonképpen ők a gazdák és ők merik »félteni« a magyar fajtát például a fajmagyar parasztság választójogától.

  2. Nemzeti szerencsétlenség középosztálya! Nem hiszem, hogy bármiféle nemzeti szerencsétlenség nevelni tudja e középosztályt, melynek műveletlensége oly mély, mint a tenger. Most is ugyanazt hadarják, eszelős, makacs, habzó szájú konoksággal, mint 1 év előtt, mint 5 év előtt. Újfegyverekről ábrándoznak 1944 Márai S.
    A marxizmus átplántáltatott a jelenbe, a vaskalapos, vicsorgó, konok maradiság, amilyen a feudalizmus lehetett a francia forr. Követő században: toporzékoló és bárgyú önzés, mely kényszeríteni akar egy társadalmat, egy népet, hogy az emberi természettel ellenkező módon éljen! A kommunisták a hívők fanatikusabban hittek az eszmében, aminek a gyakorlat fittyet hányt, mint a szkolasztikus szerzetesek hittek a középkor egyházi hittételeiben… Fanatikusokkal, kik tetejébe még buták is, nem lehet vitatkozni. Márai Sándor 1944
    Vannak okos emberek, akik tehetségtelenek. És vannak tehetséges emberek, akik nem okosok. És aztán végtelen tömegben vannak, akik nem okosok, nem is tehetségesek. Végül mindig ezek győznek.
    Márai a polgárság írójja, aki 1944-ben így ír: „Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a „jobboldaliság” címkéjével ismert különös valamit: a tudatot, hogy Ő, mint „keresztény magyar ember előjogokkal élhet e világban”. Emberi gyarlóság, hogy minden korban vágynak az emberek „Isten kiválasztott állatja lenni” munka nélkül a többiek felett, azok kihasználásával előnyökhöz jutni. Ez a gondolkodás rendszer független. Ha tudnátok mit is ugattok!

  3. Sajnos a véleményszabadság” az ostobákra, hülyeség terjesztőkre is kiterjed!

  4. TARTOZOM 1 VALLOMÁSSAL: 2.
    ÍME, A HÁBORGÓ LELKEK FÖLDJÉRE ÉPÍTETT ELÁTKOZOTT VÁROS: JUDAPEST‼️‼️‼️😱
    EZ EGY KREÁLT KÖZPONTOSÍTOTT VÉREN VETT TERÜLET, AMIT VÉGÜL IS MAGYARORSZÁG NEMZETTESTÉBE RÁGTA IDEGEN ÓMIGRÁNSOK POKOLFAJZATAI (A TÖRÖKÖKKEL ÉS HABSBURGOKKAL LEPAKTÁLÓK!!!) KREÁLTAK EGY ún. FŐ…VÁROSSÁ, AHOL „MINDHALÁLIG” AJVÉKOLHATNAK „KIVÁLASZTOTTSÁGUKRÓL”!!!
    A SORS IRÓNIÁJA, HOGY MA „KARÁCSONY” NEVE ALATT ún. „GYÚRT OCSMÁNYOK” (gyurcsányok?!) PÚPOSKODHATNAK MEGINT: REGGEL, DÉLBEN és ESTE‼️‼️‼️🤥🤢🤮🤑
    NÉZZÜK IS AKKOR MEG, HOGY HOVÁ IS ÉPÍTKEZETT VALÓJÁBAN ÉS MIRE JUTOTT AZÓTA: AZ ÖRDÖG NÉPE‼️‼️‼️🥶💀☠️
    „Sokan tudjátok, gondolom, de leírom, mert bennem van:
    Minden Ménróttal (Béllel-Bállal) kezdődött egykor, akiből ők Bael-Zebubot csináltak, mert Ő volt JHVH legnagyobb ellensége…
    Itt két, eredendően ellentétes világnézeti rendszer állandó szembenállásáról van szó:
    Van a Mi ősi mellérendelő rendszerű, a Valódi Szentséghez igen közel álló tiszta világnézetünk, és van az ő alá-fölé rendelő rendszerű, önérdekből hazudott kiválasztottság-tudatra épülő “eszmeiségük”…
    Minden nép világnézete szubjektív, de a Miénk eredendően nagyon közel áll a Világ valódi szakralitásához, az övék pedig egy emberi körű, hazudott de-szakrális rendszer…
    Az asszír (Sémi) birodalmat, a világ első terrorbirodalmát, amely szemita állam volt, a szkíták semmisítették meg Méd (szintén íjfeszítő nép) szövetségben.
    Ezt azt hiszem, soha nem bocsátják meg nekünk.
    Mint ahogy soha nem bocsátják meg Atillát, aki Isten Ostoraként döntötte végül romba a velejéig rothadt erkölcsű, nyugatrómai-Birodalmat, és soha nem bocsátják meg nekünk, hogy évezredek óta birtokoljuk a Szent Kárpát-medencét, a szkíta-népek igazi Szent Földjét, Isten ajándékát számunkra, az Aranykertet…
    Azt a földet, mely egykor nagyon gazdag volt, és ami a mai pusztuló világban még mindig nagyon gazdag és értékes.
    És a Miénk, nem az övék.
    És soha nem bocsátják meg Nekünk, hogy egyáltalán létezünk…
    Emiatt volt Pozsony, emiatt Mohács, és emiatt Trianon folyamata, emiatt mindaz, ami ma van, emiatt a sok Népünk Valódi történelmével kapcsolatos, általuk irányított hazugság, miközben maguknak és eszköznépeiknek sosem-volt történelmet adnak.
    És mindenütt ugyanazok a szereplők, ők, az eszközembereik, és a Mi belső kollaborációnk…
    Nem csak testileg, hanem szellemileg-lelkileg is el akarnak Minket pusztítani, úgy ráadásul, hogy Minket okolnak a maguk bűneiért.
    De a Hagyomány és az Aveszta, Ménrót tanításai kimondják, hogy végül a Fény fog győzni, ha sok szenvedés árán is, és a sötétség bukni fog.
    És ez a Valódi Igazság…
    …Mi Ménrót, a Mennyei Vörös, a minden hajnalban és minden téli napforduló hajnalán újjászülető Istenség Gyermekei Vagyunk, ezért nem lehet Minket elpusztítani…”
    Varga Zoltán – Szkíta ember és PLS

    fbclid=IwAR2A-IUXZHIW_pkYRJ9rli8t7vS07DrhWQ_YqbaYpnEXQQn3IYgv_h8he9I

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.