2017 június 24., szombat
Kormos Rebeka

Középpontban az ember – Kormos Rebekával, a Pompás Napok Produkció alapítójával beszélgettünk

Share
Kormos Rebeka és Lautner Viktor

Az immár hetedik éve megrendezésre kerülő Halászy-napok rendezvénysorozat keretében találkozom Rebekával, az Ócsai Halászy Károly Általános Iskola folyosóján. Egy délceg huszár kíséri, akinek oldalán kard, s vállán az elmaradhatatlan mente, Rebeka pedig autentikus, „mesemondó” öltözéket visel. Ha most farsang volna sem hinném, hogy mindez csak egy jelmezes móka része, nem, ez sokkal több annál. Átütő, sugárzó, érezhető. Már-már kézzel fogható a lélek.

Míg Rebekáék előkészítik a produkciót, Daróczyné Kozma Juditot, az iskola igazgatóhelyettesét kérdezem, miért fontos számukra ez a rendezvénysorozat?

A célunk az, hogy a hagyományőrzés jól működjön az iskolában. Azt gondolom, az ünnepeket, az ünnep fogalmát, a nemzeti összetartozást hirdeti leginkább ez a kétnapos programkínálat. Nyilván mindig kapcsolódunk a március 15-i ünnepkörhöz. Magát a műsort a negyedik évfolyamunk rendezi, ők egyben a felelősei is, illetve nem csak az általános iskolai ünnep a negyedikeseké, hanem a helyi gimnáziumba is elmennek, sőt, a városi rendezvényen is ők adják a műsort.

Daróczyné Kozma Judit, az Ócsai Halászy Károly Általános Iskola igazgatóhelyettese

Ezzel kilépnek az iskolai keretek közül…

Igen, mert nemcsak a gyerekeket próbáljuk ösztönözni arra, hogy a városi ünnepségen részt vegyenek, hanem a gyerekek által a szülők, nagyobb testvérek is bekapcsolódhatnak a közös programokba. A cél az, hogy a helyi összetartozás érzését erősítsük.

Mi a programkínálat?

Számos programot kínálunk, többek között sportvetélkedőket, kézműves- és ügyességi vetélkedőket, illetve történelmi vetélkedőt is. Ekkor rendezzük meg a Halászy szépíró versenyt és a Halászy-emlékfutást. A nyolcadikosok ellátogatnak a Terror Házába, a pedagógusok pedig – bár idén nem – templomi koncertet adnak. Senki sem marad elfoglaltság nélkül.

Közben elkezdődik a Pompás Napok műsora. A tornateremben Rebeka egy zsámolyon ül, körülötte kíváncsi tekintetű elsősök, majd a következő turnusban a másodikosok. A mese interaktív, a gyerekek élvezik a kérdéseket és lelkesen válnak a történet részeseivé. Rebeka mögött áll Viktor, a huszár, s a mese végén átveszi a szót; nem lehet nem figyelni rá, s ami meglepő, nem csak a fiúkat érdekli. Bár játékosan, de annál részletesebben meséli el az egyenruha funkcióit, s még az olykor igazán meglepő kérdések sem hozzák zavarba. Épp, ahogy az egy vérbeli huszárhoz illik.

Lautner Viktor a gyerekekkel

Miután a program véget ér, egy csöndes étteremben ülünk le beszélgetni.

Mikor kezdődött, hogyan kezdődött és miről szól a Pompás Napok Produkció? Mi a titok?

Hat éve kezdődött, és mondhatni véletlenszerűen. Aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy jelentős igény mutatkozik az élményközpontú iskolai foglalkozásokra, középpontban a népmesével. Alapkoncepciónk az, hogy a többoldalú megerősítés eszközével tudjunk a gyerekeknek olyan információkat átadni, amelyek bár a hagyományban gyökereznek, de ma is használható tudást képesek számukra biztosítani. Mindig jeles napokhoz, ünnepnapokhoz, hagyományban fontos alkalmakhoz kapcsolódunk, ilyen alkalmakkor van módunk meghívás útján az intézményekbe eljutni. Az információt úgy próbáljuk átadni, ami egyrészt megfelel a gyerekek életkorának, másrészt a saját tapasztalataikra épül. A mesével és a néphagyománnyal kapcsolatban tehát van egyfajta küldetéstudatunk, szeretnénk, ha ez az érték újra visszakerülne az őt megillető rangba.

Az Ócsai Halászy Károly Általános Iskola diákjai

Bár a népmesére összpontosítotok, de a csapatban akad táncpedagógus, fazekasmester és még egy zenész is…

Ők is a jeles napokhoz tudnak kapcsolódni. Bázisunk az ócsai terület, ahol a Tájház rendszeresen kínál hagyományőrző programokat, ilyenek lehetnek a kézműves foglalkozások, vagy a népviselettel való törődés kérdése. Alapvetően azonban intézményekbe járunk és mindig egy meséből kiindulva, a népi játékokon keresztül tárgyalkotás kapcsolódik a foglalkozásokhoz, épp azért, hogy valami kézzelfogható is maradjon az emléken túl. Ezen kívül együttműködünk még az interaktív mesejátékokban is, a zenésznek például kiemelkedő szerepe van ott, ahol akár háromszáz gyerek figyelmét kell megragadni és folyamatosan fenntartani. Gyakran egy-egy mesének lakodalom a vége, ekkor pedig be tudunk emelni akár egy menyasszony-öltöztetést is, tehát igyekszünk a kultúra különböző területeiről mintákat adni a gyerekeknek, megmutatni, hogy ezt így is lehet.

Kormos Rebeka és a gyerekek

Hogy kerülnek huszárok a képbe? A mi huszárunkat most is épp fotózzák…

A huszárok, a huszárság programunkba emelésével a régi paraszti hagyományok találkoznak össze a katonai hagyományokkal. (Lautner Viktor, a Magyar Honvédség, Honvéd Zrínyi Sport Egyesületének, Katonai Lovas Szakosztályának képviseletében volt jelen – a szerk.) Az a tapasztalat, hogy a huszárhagyományok játékos ismertetése, az autentikus öltözet bemutatása, az, hogy az egyenruha díszítése hogyan párosul a funkcióval, még élvezetesebbé varázsolja a gyerekek számára az előadásokat. Példaértékűnek tartom, ahogy esetünkben a közösségek együtt tudnak dolgozni, és mindez azt szolgálja, hogy a gyerekek ezeket az információkat élményszerűen tudják beépíteni a saját kis világukba. A mai népmesében is megjelent a huszár…

…meg a medve…

Igen, a medve is, aki meg akarja próbálni a bátorságát a huszárral szemben, ez egy látszólagos ellenfeszülés, de közben arra utal, hogy magában a népi-paraszti kultúrában, ha valaki katona lehetett, az hatalmas rang volt; ez az üzenet. És persze a lányok is azokat a férfiakat részesítették előnyben, akik katonaviseltek voltak.

Lautner Viktor

Az élet a legnagyobb rendező, ezt ma is láthattuk, amikor egy másodikos kislány megkérdezte a huszár bácsitól „milyen háborúban lenni?” A nem várt helyzeteket hogyan lehet jól kezelni, egy ilyen kérdésre mi a helyes válasz?

Amikor mesélünk, sok esetben találkozunk ezzel. Nagyon nyitottan viszonyulunk az ilyen jellegű kérdésekhez és igyekszünk a szívünk szerinti legigazabb választ adni. Nyilván olykor meglepő dolgok merülnek fel, úgy gondolom, a mai gyerekek arról, hogy halál és veszteség, vagy háború, nagyon keveset hallanak. De sokszor szól egy mese például egy mostoháról, aki nem szereti a mostohagyerekét, és bizony ott is föl szoktak jönni a kényes kérdések, többnyire olyan gyerekek részéről, akiknek elváltak a szülei és új apuka, vagy anyuka került a családba. A című mesénél például fölmerült, hogy „akkor nagyon sokat sírt a királykisasszony, amikor az édesapja elkergette őt?” Ez a gyerekeket rettenetesen foglalkoztatja, ezért ilyenkor meg szoktuk beszélni, mennyire tudunk sírni, mennyire facsarja az ember szívét a bánat, és szörnyen elesettek vagyunk, de mégis, akkor vajon hogyan tudott ez a kis királylány abban a kerek erdőben így megélni?

Kormos Rebeka és a gyerekek

Ki a célcsoport?

A mi célcsoportunk elsősorban az óvodás és a kisiskolás korosztály, náluk működik, esetükben kel leginkább életre a mese. Az ő fantáziájukban a valóság és a mese még összemosódik, tehát ha egy róka beszél, az számukra teljesen elfogadható, szemben az idősebb korosztállyal.

De ez felelősség is…

Igen, abszolút felelősség. A munkatársaink többsége pedagógus, ezért tudjuk, hogy az adott korosztály mit képes befogadni, mire fogékony, mi érdekli. Ez nagyon fontos. Persze vannak korosztályokon átívelő mesék is, a tündérmesék például sok esetben a felnőttek számára is élvezetesek, előfordult ugyanis, hogy felnőtteknek meséltünk.

Hogy telnek a Pompás Napok hétköznapjai?

Természetesen minden munkatársunk rendelkezik polgári foglalkozással is, van köztünk egyetemi oktató és egyetemi hallgató, háziorvos, óvónő, én pedig programszervezéssel és hagyományőrzéssel foglalkozom az Ócsai Tájházában. Mindannyiunk munkája középpontjában az ember áll, ezért a Pompás Napok keretein belül is igyekszünk a tudásunkat a legélvezetesebb formában átadni a hallgatóságunknak.

Kormos Rebeka mesél

Milyenek a visszajelzések?

Ahogy most is láttad, az előadások végén a gyerekek szeretnek odajönni hozzánk, megölelni bennünket, kíváncsiak, ezért örülnek, ha hozzáérhetnek a ruhánkhoz, megsimogathatják a kiegészítőket. De visszajelzés a mese folyamán is akad, és ez jó, mert ha a gyerek kérdez, az azt jelzi, ott van, jelen van, velünk van. A még aktívabb gyerekeket pedig fizikailag is igyekszünk bevonni, ha például valaki kap egy katonaszerepet és őrizheti a mesemondó nyugalmát, máris lekötöttük a figyelmét.

És végül, mik az elképzelések a jövőt illetően?

Számunkra mindez feltöltődés, bár kezdetben hobbiként tekintettünk rá, talán még ma is, de egyre több megkeresést kapunk pedagógusoktól, akik szeretnék elsajátítani a módszereinket, ezért az akkreditációs folyamat lezárulását követően már kreditpontos rendszerben tudunk az érdeklődők rendelkezésére állni. Elkészült továbbá egy könyv, ami jelenleg kiadás alatt áll. A leghosszabb távú célunk egyébként épp a felnőttekről szól, van egy ingyenes, civil kezdeményezésünk, mely során havi egy alkalommal megosztunk egy-egy mesét az érdeklődőkkel. A szöveget minden résztvevő elolvassa, majd utána megbeszéljük, kinek mit jelentettet az a népmese. Egészen döbbenetes felfedezéseink vannak, hihetetlen élmény, amikor ugyanabban a történetben mindenkinek máshová esik a hangsúly. Nagyon szeretnénk, ha a népmese, mint tudásanyag végre visszakerülne a családokhoz, mert hiszem azt, hogy a mese válaszokat ad mind a gyerekek és mind a felnőttek számára az élet legfontosabb kérdéseiben.

–  Fotók: Polgári Szilvia

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Polgári Szilvia

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarán diplomáztam történelemből és szerkesztésből, előtte pedig grafikát és tipográfiát tanultam. 2009-ben publikáltam kisregényem, Én, Marcus címmel; ezt követően számos történeti dolgozatom jelent meg online. 2016-ban az Aetas Történettudományi Folyóirat közölte Hamvasztás Magyarországon című tanulmányomat.
Share

Esetleg más?

Nincs egyetértés a migránsok elosztását illetően az EU-csúcson

Nincs egyetértés az uniós tagországok között a migránsok elosztását illetően, mivel a nyugatiak úgy akarnak …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.