2021 március 2., kedd
A Kutatók Éjszakája Aquincumban

Kutatók Éjszakája, 2016

Share
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Egy leendő kutató éjszakája itt kezdődött

Sajnos idén kevesebb helyre jutottunk el, mint szerettem volna, de az a két hely is, amelyet tavalyi tapasztalatai alapján a fiam, Sala kiválasztott, „hozta a formáját”, azaz tökéletes és teljes élményt nyújtott.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Ahol nem látogatóként, hanem kedves vendégként fogadják az embert: Aquincum

Az első, mint az utóbbi években mindig, az Aquincumi Múzeum volt. Mint minden évben, idén is kiállítások, előadások játékok várták a látogatókat, az egyetlen különbség, hogy a „játszóház” (vagy nevezzem inkább restaurátor műhelynek?) az épület pincéjében, az interaktív kiállítótérben kapott helyet. Nagyon jónak tartottam, mert a restaurálás és a mozaikkészítés közben a látogatók belebújhattak egy gladiátor bőrébe, ásatásokat vezethettek, felöltöztethettek egy általuk kiválasztott történelmi figurát.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
“Civis romanus sum” – mondhatjuk a virtuális trében

Mert, hála Istennek, látogatók voltak bőven. Amikor megérkeztünk, minden hely foglalt volt, de a szervezők azonnal kihoztak még egy asztalt. Tudom, sokan szidják a mai fiatalságot, hogy már csak a virtuális térben élnek csak, de Aquincumban (is) rácáfoltak erre: vagy két tucat fiatal teljes odaadással végezte a restaurátor munka alapfogásait. Én azt hiszem, ha meg tudjuk mutatni nekik, hogy a múlt, a munka is lehet érdekes, akkor az igazi (nem mondom, hogy „való”) világban is jól érzik magukat. És az Aquincumi Múzeum munkatársai tökéletesen megfeleltek ennek a kihívásnak (hadd tegyem hozzá, hogy a Szakmák Éjszakáján is ugyanezt tapasztaltuk).

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Idén sem lehetett panasz a látogatók számára

De ezt csak szívvel lehet csinálni, s hadd meséljek erről is: amikor megérkeztünk, a fiamat, Salát azonnal felismerték, még a nevére is emlékeztek (pedig tavaly is sokan voltak), s megköszönték, hogy az előző Kutatók Éjszakájáról is írtam a blogomban. Tudom, apróságnak tűnik, mégis, az ilyen apróságok miatt érezzük úgy, hogy az Aquincumi Múzeum nem csak egy intézmény, hanem egy hely, ahová jó visszatérni.

A másik helyszín, ahová eljutottunk, az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kara volt. Szinte minden Kutatók Éjszakáját itt fejezzük be, nem csak azért, mert itt éjfélig az éjszaka, hanem azért is, mert itt annyi program van, ami magában is kitenne egy éjszakát. A legérdekesebb program (amit a fiam minden évben képes végigülni, s azt hiszem, ez már önmagában is sokat mond!) a „Haditechnika – Nézd és építsd!” volt, ahol nem csak a harckocsik evolúcióját nézhettük végig, hanem a fizikai ismereteink is gyarapodtak és megtudhattuk, mi is az a „páncéltyúk”.

Kutatók Éjszakája – ez a program minden évben kihagyhatatlan és sohasem unalmas!

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

Új bázist építünk – Miskolc

“…A számunkra ideális 10 méter helyett, nekünk több, mint 100 métert kell megtennünk riasztás esetén, …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.