2019 szeptember 23., hétfő

Lélek Sándorné: Adjon az Isten áldott vasárnapot mindenkinek!

Share

“Embertelen lelkivilág volt, amibe minket belekényszeríttettek, amikor magunk se tudtuk, hogy most már emberek vagyunk, vagy nem vagyunk emberek.” (Suba László volt internált vallomása)

Kérem gyújtsatok egy szál gyertyát, emlékezve rájuk!

Én így emlékezem.

Hallgatott a csend…

Hallgatott a csend, vendég érkezett, bugyrát kibontotta. A csomagban belvárosi utca, takaros kis házzal, az udvarán illatos olajfával, és egy kicsi lánnyal. A melléképületben laktak, sajátjukból kiüldözték őket, azt mások bitorolták. Könnyek között tűrték, nem tehettek semmit, a törvény így rendelkezett…

Álmában a lányka a nagyszobában táncolt, plafonig érő karácsonyfa alatt, hol üveggömbökön játszottak a fények, s az ágaikon gyertyák égtek. Cserépkályha ontotta melegét, fahéj illatú alma sült a tetején.

Angyalok érkeztek szívszorító hírrel, még cudarabb idők jönnek…

Átnevelő tábor várta, kinek padlását lesöpörték, és házára szemet vetett a bitang. Nincstelenné tették a dolgos parasztot. Kulák! – kiáltották, megvetették.
A kereskedőből burzsuj lett, újszülött gyermekét megbélyegezték. Munkás-Paraszt hatalmat építettek idegen megszállással, s tort ültek a megalázottak asztalánál.

Juhakol várta a kisemmizettet. A táborban kék paroliínnal vállukon, egyenruhában feszítettek az őrzők. Jártukban, keltűkben olvasták a táblát, „Ne csak őrizd, gyűlöld!” – szólt a parancs.

Trágya lett a nyoszolyájuk, kenyér alig akadt, de annál több szitok jutott a “néphatalom ellenségeinek”.

Recsk, Hortobágy, Kócsagpuszta ma is emlékszik a könnyes fohászra, a néma jaj -ra.

Az emlék kapu bezárult, a csend felkiált az éjszakában:

-Soha ne feledjétek!

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.
Egészségügyi szakdolgozóként, 1992. óta kutatom, tanulom, tanítom, a lélek-, és a szellem csodáját. Nyugdíjas koromban kezdtem el írni. Írásaim részben saját életképeim, emlékeim gyűjteménye. Könyveimben mindenkor a lélek kap fontos szerepet. Megjelent önálló köteteim: A lélek... c. sorozatban A lélek hangja (2008) A lélek kulcsa (2011) A lélek útja (2012) A lélek húrja (2014) Előkészületben: A lélek csendje (Megjelenése várható: 2016) Az önálló köteteken kívül kiadásra került baráti közösségünk szellemi otthonából: Wass akarattal: TÁROGATÓ HANGJÁN ANTOLÓGIA (2010) Tárogató Hangján Antológia 2 (2015)
Share

Esetleg más?

MNM Málenkij Robot Emlékhely

#Muzej2019 – MNM Málenkij Robot Emlékhely

Aki a Hungária körúton a Rákóczi hídtól észak felé halad, nem tudja nem észrevenni ezt …

4 hozzászólás

  1. Dávid Szaniszla

    Kedves Gizike (ha jól emlékszem a keresztnevedre)! Látom, hogy a régi stilusod megmaradt, s most is olyan szép mint volt. Isten tartsa meg továbbra is ezt nálad és ird nekünk ezeket a szép szövegeket!

  2. Mi bajom van hát a vallásos emberekkel?

    A válasz egyszerű. Az a baj velük, hogy vallásosak. A vallásosság szimptómája a szolgalelkűségnek, az önállótlanságnak, a megvezethetőségnek. A vallásos ember alaptermészete olyan, hogy igényli az irányítást, és keresi a tekintélyt, hogy behódolhasson neki. Nem szívesen marad „egyedül”, vágyik a társai elismerésére és retteg attól, hogy kiközösítik. Tetteit valójában ez a sóvárgással vegyes félelem határozza meg. Nem az fontos számára, hogy jó irányba tartson, hanem hogy megmondják neki, merre menjen.

    Amikor vallásosakkal beszélgetek vallásról, gyakran eljutunk addig, hogy nem értik: ha én nem hiszek semmiféle felsőbbrendű, természetfölötti hatalomban, és nem is számítok halál utáni, túlvilági létre, akkor miért élek erkölcsösen. Ugyan mi tart vissza engem attól, hogy a közösséggel mit sem törődő őrültként tomboljak és pusztítsak, hogy jártamban-keltemben elvegyem, ami éppen megtetszik és megsemmisítsem, ami nem tetszik?

    Ilyenkor úgy érzem magam, mint valami utolsó ember a földön, aki körül mindenki más már kannibál zombivá változott. Nehezemre esik elfogadni, hogy mennyire sokan vannak, akiket tényleg csak a közvetlen és elkerülhetetlen megtorlástól való félelem tart vissza a bűnözéstől.

  3. Önismeret pótlásához elvarázsoltaknak! Keresztény/Katolikus „nemes Cselekedetek!

    A katolikus egyház bosszúja irtózatos volt. A XVI. század Franciaországában ezrével irtották a kálvinistákat. Csecsemőket szúrtak le, asszonyoknak levágták a kezüket, hogy a karkötőjüket megszerezzék, ‘eretnek’ könyvek kiadóit a könyveikből rakott máglyán égették meg. Az egyik protestáns vezető, Gaspard de Coligny megölése nem állt példa nélkül. A lemészárolt ember hulláját kidobták az ablakon az utcára, ahol a keresztény arisztokrácia oszlopos tagja (herceg) Duc de Guise rugdosta a tetemet, annak arcát is és közben üvöltözte, hogy ez a király óhaja. A felhergelt tömeg feldarabolta, levágták a fejét, kezét és nemi szervét, végighurcolták az utcákon, meggyújtották, majd egy folyóba vetették. Ez se elégítette ki őket, hogy ne táplálhassa a halakat se, kihalászták a maradványait és Montfaucon bitófájához vonszolták, hogy férgek martalékává váljon. A katolikusok a kalapjukon fehér kereszttel jelölték meg magukat és a rendfenntartó erők hatékony közreműködésével mészárolták 3 napig a szomszédaikat. Ez az ádáz düh a XVII. század mélyéig tartott vonszolták, hogy férgek martalékává váljon. A katolikusok a kalapjukon fehér kereszttel jelölték meg magukat és a rendfenntartó erők hatékony közreműködésével mészárolták 3 napig a szomszédaikat. Ez az ádáz düh a XVII. század mélyéig tartott. Amikor például a katolikusok megszállták a protestáns Magdeburgot, legkevesebb 30 000 protestánst mészároltak le. Friedrich Schiller szemtanúként írta le a történteket: “Egyetlen templomban 54 asszony lefejezett holtteste hevert. … Másutt csecsemőket szúrtak le és vetették őket lángra. … Szörnyű és az emberiségre nézve visszataszító volt a feltárulkozó látvány, élők kúsztak ki halottak alól, gyerekek barangoltak mindenfelé, a szüleik után kutatva és szívszaggatóan sírva, voltak csecsemők, akik még mindig szívták élettelen anyjuk emlőjét.” például a katolikusok megszállták a protestáns Magdeburgot, legkevesebb 30 000 protestánst mészároltak le. Friedrich Schiller szemtanúként írta le a történteket: “Egyetlen templomban 54 asszony lefejezett holtteste hevert. … Másutt csecsemőket szúrtak le és vetették őket lángra. … Szörnyű és az emberiségre nézve visszataszító volt a feltárulkozó látvány, élők kúsztak ki halottak alól, gyerekek barangoltak mindenfelé, a szüleik után kutatva és szívszaggatóan sírva, voltak csecsemők, akik még mindig szívták élettelen anyjuk emlőjét.”

    Az ember

    Teremtett, magának Istent,
    „a saját képére és hasonlatosságára”
    Lehúzva, Őt magához a sárba.
    Nem tudván, mily ostobát tett.

    Teremtett, másiknak példaképet,
    Hogy, azt néktek felmutassa
    Lopás, csak a hirdetők jussa,
    Tied a szegény, „szent” élet.

    Teremtett, hazug eszményeket!
    Megkülönböztesd magad mástól,
    Kiirtsad, és kiirtsanak a világból
    Mert ez jólesz, ez kell neked.

    Teremtett, vallásoktatót,
    (hogy egyre butább legyél,
    Minden, hazugságot megegyél)
    Türelemre, beletörődésre szoktatót.

    Teremtet, hazug hitet,
    Egyházat, papot, rendet,
    Hogy magad meglopni engedd,
    Rakva rád felesleges terhet.

    2007. 05. 27.

    Újra egy isten van: a Pénz!
    Rá mind csodálattal néz!
    Vallásos, mint az áhítat!
    Minden imádót, átitat!
    Fenn ragyog, aranyborjú,
    Őt óhajtja, mind a borjú!
    Minden ifjú marha,
    Egyedül őt akarja!
    Attól lesz ő óhaj pógár!
    Kellemetlen büdös bogár!
    15. 09. 02.

  4. Fari-zeus múzeum?

    A Terror-háza múzeum vita maga is, terrorizál. Nomen, est ómen. A terrortörténelemből az utolsó hatvan évet kiragadni, és csak azt elítélni, farizeusság.
    Az ellenfél terrorja fáj, aljas, utolsó stb. A mi „terroristánk” (jelenleg Obama), (megfigyelhettük a törtélelemben, minden eszme, egyedül üdvözítőnek reklámozta magát, és mindegyik erőszakkal kívánta terjeszteni a magáét!), jó, polgári, keresztény, hős terrorista. Szobrot neki, mint Sztálinnak! Másrészt a döglött oroszlánba belerúgni, levizelni, talán mégsem valódi úri gesztus.
    A kommunista terror múzeum alkotói amnéziásak. A dolog úgy kezdődött, hogy „Pistike visszaütött”, ez az uralkodó réteg számára tényleg felháborító. Az elnyomott, megalázott, szegénységben, butaságban tartott tömeg, az ölébe hullott hatalom birtokában, kettő-ötezer év úri-terrorja után visszaütött, törlesztett. Volt urait, vagy annak képviselőit, elérhető, vélt vagy valódi bűnöseit „kezelésbe vette”. A deresről feltápászkodó jobbágy ősök megkorbácsolt fájdalma törlesztett. Buta volt és primitív? Kinek a bűne, ki tartotta taszította ebbe a helyzetbe? Tanította néki, ez isten rendelése, te törődj bele? SAJÁT NEVELÉSÜK, BUNKÓSÁGUK, EREDMÉNYEIT SZENVEDTÉK EL! Utána fel lehet háborodni, hőbörögni, nekik is bőrükön kellett kipróbálni! Amit tőlük tanultak! Rémes!
    A polgári terrorizmusnak nincs múzeuma. Összefoglaló „történetírása” van. Marx: A tőke című művét nem olvasták volna a nevét viselő egyetemen végzettek? És hol vannak a tőke megjelenése utáni áldozatok? Az agyonreklámozott francia polgári forradalom „Rendszerváltása,” 80 évvel vetette vissza a társadalmi fejlődést! Erről mérhetetlenül hallgatnak, a haszonélvezők, míg a békát a társadalom torkán nyomják le, annak minden kárával. A monarchiából a polgári liberalizmus áldásai nyomán kivándorolt másfélmillió magyar. Trianon és a két világháború mind-mind a polgári, tőkés terror áldozatai!
    Ennek nem kellene múzeumot szentelni? A melós, ha elront egy munkadarabot, meg fizeti a kárt. A legjobban fizetett politikus urak által okozott kárt felmérni sem lehet, csak meg fizettetni megint velünk. Lásd kárpótlás a vének által okozott kárért, kárpótolták a véneket, a fiatalok kárára, mert ők meg fognak halni! Unokáik meg se tudnak születni, de ők már úgy se fognak a nagy formátumúra szavazni! Lásd államadósság! A mások által, beleegyezésünk nélkül felvett, elköltött kölcsön behajtása, valóban önkéntes? Vagy az állami terror esete forog fenn?
    Kérdezni, szabad-e még? Vagy ez már kimeríti a gyűlöletbeszédet? Önök mit szeretnek jobban: adót fizetni, vagy a politikust, aki ezt elintézte nekünk?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.