2018 november 14., szerda

Lélek Sándorné: Adjon az Isten áldott vasárnapot mindenkinek!

Share

“Embertelen lelkivilág volt, amibe minket belekényszeríttettek, amikor magunk se tudtuk, hogy most már emberek vagyunk, vagy nem vagyunk emberek.” (Suba László volt internált vallomása)

Kérem gyújtsatok egy szál gyertyát, emlékezve rájuk!

Én így emlékezem.

Hallgatott a csend…

Hallgatott a csend, vendég érkezett, bugyrát kibontotta. A csomagban belvárosi utca, takaros kis házzal, az udvarán illatos olajfával, és egy kicsi lánnyal. A melléképületben laktak, sajátjukból kiüldözték őket, azt mások bitorolták. Könnyek között tűrték, nem tehettek semmit, a törvény így rendelkezett…

Álmában a lányka a nagyszobában táncolt, plafonig érő karácsonyfa alatt, hol üveggömbökön játszottak a fények, s az ágaikon gyertyák égtek. Cserépkályha ontotta melegét, fahéj illatú alma sült a tetején.

Angyalok érkeztek szívszorító hírrel, még cudarabb idők jönnek…

Átnevelő tábor várta, kinek padlását lesöpörték, és házára szemet vetett a bitang. Nincstelenné tették a dolgos parasztot. Kulák! – kiáltották, megvetették.
A kereskedőből burzsuj lett, újszülött gyermekét megbélyegezték. Munkás-Paraszt hatalmat építettek idegen megszállással, s tort ültek a megalázottak asztalánál.

Juhakol várta a kisemmizettet. A táborban kék paroliínnal vállukon, egyenruhában feszítettek az őrzők. Jártukban, keltűkben olvasták a táblát, „Ne csak őrizd, gyűlöld!” – szólt a parancs.

Trágya lett a nyoszolyájuk, kenyér alig akadt, de annál több szitok jutott a “néphatalom ellenségeinek”.

Recsk, Hortobágy, Kócsagpuszta ma is emlékszik a könnyes fohászra, a néma jaj -ra.

Az emlék kapu bezárult, a csend felkiált az éjszakában:

-Soha ne feledjétek!

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.
Egészségügyi szakdolgozóként, 1992. óta kutatom, tanulom, tanítom, a lélek-, és a szellem csodáját. Nyugdíjas koromban kezdtem el írni. Írásaim részben saját életképeim, emlékeim gyűjteménye. Könyveimben mindenkor a lélek kap fontos szerepet. Megjelent önálló köteteim: A lélek... c. sorozatban A lélek hangja (2008) A lélek kulcsa (2011) A lélek útja (2012) A lélek húrja (2014) Előkészületben: A lélek csendje (Megjelenése várható: 2016) Az önálló köteteken kívül kiadásra került baráti közösségünk szellemi otthonából: Wass akarattal: TÁROGATÓ HANGJÁN ANTOLÓGIA (2010) Tárogató Hangján Antológia 2 (2015)
Share

Esetleg más?

Lélek Sándorné: Önéletrajz helyett (Hitvallás)

A város fölé érkező pirkadó hajnal arany köntösbe bújt az ébredő nappal. A szőke Tisza …

2 hozzászólás

  1. Dávid Szaniszla

    Kedves Gizike (ha jól emlékszem a keresztnevedre)! Látom, hogy a régi stilusod megmaradt, s most is olyan szép mint volt. Isten tartsa meg továbbra is ezt nálad és ird nekünk ezeket a szép szövegeket!

  2. Mi bajom van hát a vallásos emberekkel?

    A válasz egyszerű. Az a baj velük, hogy vallásosak. A vallásosság szimptómája a szolgalelkűségnek, az önállótlanságnak, a megvezethetőségnek. A vallásos ember alaptermészete olyan, hogy igényli az irányítást, és keresi a tekintélyt, hogy behódolhasson neki. Nem szívesen marad „egyedül”, vágyik a társai elismerésére és retteg attól, hogy kiközösítik. Tetteit valójában ez a sóvárgással vegyes félelem határozza meg. Nem az fontos számára, hogy jó irányba tartson, hanem hogy megmondják neki, merre menjen.

    Amikor vallásosakkal beszélgetek vallásról, gyakran eljutunk addig, hogy nem értik: ha én nem hiszek semmiféle felsőbbrendű, természetfölötti hatalomban, és nem is számítok halál utáni, túlvilági létre, akkor miért élek erkölcsösen. Ugyan mi tart vissza engem attól, hogy a közösséggel mit sem törődő őrültként tomboljak és pusztítsak, hogy jártamban-keltemben elvegyem, ami éppen megtetszik és megsemmisítsem, ami nem tetszik?

    Ilyenkor úgy érzem magam, mint valami utolsó ember a földön, aki körül mindenki más már kannibál zombivá változott. Nehezemre esik elfogadni, hogy mennyire sokan vannak, akiket tényleg csak a közvetlen és elkerülhetetlen megtorlástól való félelem tart vissza a bűnözéstől.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.