2021 március 2., kedd
Egyesült Erővel

Lengyelek a magyarokkal – semmit rólunk nélkülünk!

Share

Egyesült ErővelAki ma a Kossuth térre igyekvő, Lengyelországból érkező csoportok közé keveredett, nemcsak azt tanulhatta meg, hogy „Niech Zyje Wolnosc!” (Éljen a szabadság!) – amit oly gyakran skandáltak út közben barátaink –, de minden bizonnyal azt is, hogy mit jelent szolidaritást kifejezni egy társnemzettel. Az pedig már mindegy, hogy a kíváncsiság, a magyar kormány támogatása vagy éppen a közös történelmi hagyományok okán történik ez.

A Clark Ádám téren ebéd után összegyűlt több mint ezer fős lengyel vendégsereg 13 óra ötvenkor ünnepélyesen, dobszó mellett, huszárok kíséretében érkezett meg a Lánchíd pesti hídfőjéhez, a Széchenyi térre.
Többek között „Vivat Viktor”, „Nothing about us without us” (semmit rólunk nélkülünk) és „Isten óvd meg Magyarországot és Lengyelországot, Védd meg Európát a balliberális pestistől és az erkölcsi fertőről” feliratú transzparensek és megannyi piros fehér zászló alatt érkeztek, de akadt olyan patrióta, akinek kezében a magyar és a lengyel lobogó által közrezárt „V” betű éltette a magyar miniszterelnököt.
Ez utóbbi csoporthoz szegődünk, s a Kossuth tér felé tartva már az Október hatodika és a József Attila utca sarkán megállapítjuk, jó érzés e pillanatban Budapesten lengyelnek lenni, már csak azért is, mert elismerő pillantások és tapsvihar fogad minden kanyarnál.
„Azért vagyok ma itt, hogy kifejezzem szimpátiámat a magyar miniszterelnök politikájával. Mi tényleg támogatjuk őt, egyetértünk nézeteivel és abszolút nem tartjuk korrektnek azt a magatartást, ahogyan az unió fellépett vele szemben. Ezért jöttem el ide” – mondja lelkesen érdeklődésünkre egy negyvenes aktivista.
Mintegy hétszáz fő érkezett reggel Varsóból Budapestre, Katowicéből jött egy másik csoport, de Ausztriából és Lengyelország egész területéről útnak indultak lengyelek, hogy velünk ünnepeljék nemzeti ünnepünket. Pontos számot nem tudunk, annyi biztos, hogy jóval több, mint ezerfős lengyel tömeg van a magyar fővárosban, akik saját költségükre döntöttek úgy, hogy kifejezik szimpátiájukat a magyar néppel és a kormánnyal. Délelőtt a Múzeumkert felé vették az irányt, a megemlékezés végén pedig a Várban, a Dísz téren találkoztak.
Jó látni, hogy teljesen eltérő korosztályok vannak jelen a felvonuláson, egy tizenhét éves lengyel lány érdeklődésemre arról beszél, hogy megtetszett neki a kezdeményezés és az összetartás. „Orbán Viktort bölcs és erős hatású politikusnak tartom, s ki akartam mutatni támogatásomat iránta. Figyelem a külpolitikát, és úgy látom, hogy az unió politikája néha veszélyes a nemzeti öntudatra nézve. Tiszteljük Orbánt, aki a támadások ellenére kitartóan védi a nemzeti függetlenséget” – mondja.
Útközben egy középkorú hölgy a lengyel–magyar barátság fontosságát emlegeti, az unió politikáját pedig a totalitárius rendszerekhez hasonlítja.
A Kossuth tér közepére beérve messziről is jól látható, elkülöníthető tömeget képeznek a piros–fehér zászlók alatt gyülekező lengyel vendégeink. A mellettünk álló szakállas középkorú férfi arról kérdez, vajon csárdás-e a tánc, amit a színpadon láthatunk, mi meg mindjárt kifaggatjuk, honnan érkezett.
„Azt gondolom, hogy a magyar és a lengyel népnek hasonló problémái vannak. Európai embernek tartom magamat, de nekünk komoly fenntartásaink vannak Európa mostani vezetőivel szemben. Ők nem szeretik a nemzeteket, a nemzeti öntudatot, úgy látjuk, hogy nem tisztelik a kereszténységet, a mi Istenünket, a hagyományainkat, a családjainkat. Azért vagyunk itt, hogy elmondjuk nektek, ne aggódjatok, mert ebben a helyzetben együtt vagyunk. Nagyon jó érzés, hogy láthatjuk a magyar emberek arcát, amint ugyanazért sírnak, mint mi és együttérzést mutatnak irántunk. Közösen kell harcolnunk a céljainkért” – magyarázza kifogyhatatlanul az aktivista, miközben bekapcsolódik barátja is, már kevéssé érthető angolsággal ugyan, de lelkesen.
„Saját szememmel akartam látni a magyar emberek arcát abban a politikai hangulatban, ami napjainkat jellemzi, örülök, hogy itt lehetek veletek” – mondja, s mindjárt kabátomra is tűz egy „Lengyelek a magyarokkal” matricát. (Nem mondom, hogy a térre jövet ez már az ötödik, amivel megkínálnak.)
A csoportot reggel óta kísérő egyik tolmács nem szeretne nyilatkozni, azt azért megállapítja, hogy pártoktól független, patrióta emberekkel ismerkedett meg ma, a szolidaritást pedig a kilencvenes évek végi árvizek idején tapasztalható lengyel–magyar összefogáshoz hasonlítja.
Szilléry Éva

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Bori Zsuzsa

hhhh
Share

Esetleg más?

Új bázist építünk – Miskolc

“…A számunkra ideális 10 méter helyett, nekünk több, mint 100 métert kell megtennünk riasztás esetén, …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.