2017 december 13., szerda
Juncker és Guy Verhofstadt - Fotó: EPA/JULIEN WARNAND

A Lengyelország és az EU közötti vitához: fékek és ellensúlyok?

Share

A lengyel parlament úgy döntött, hogy a lengyel igazságszolgáltatási tanács 25 tagjából ezentúl 15-öt a parlament válasszon, ne a szakmai szervezetek. Továbbá, lemondatnák a Legfelsőbb Bíróság 83 tagját, és a parlament nevezné ki utódaikat.

Hatalmas a felháborodás az Európai Parlamentben, a szokott figurák részéről: Verhofstadt, Timmermans, „aktivisták” és az úgynevezett nemzetközi közösség. A lengyel baloldali ellenzék tüntet. Az EU Bizottsága kilátásba helyezte a hírhedt 7. cikkely alkalmazását, ami teljes jogfosztást jelent az EU egyik tagállamával szemben.

Közvélemény-kutatások szerint a lengyelek 63%-a egyetért a reformmal. A jobboldal azt állítja, hogy a lengyel igazságszolgáltatásban túl sok a kommunizmusból ott maradt személy és felfogás.

A vita egy dologról nem folyik: megfelel-e a lengyel igazságszolgáltatás a lengyel lakosság érdekeinek és kívánalmainak? Mit kellene azért tenni, hogy jobban teljesítsen? Az Unió és szatellitjeinek a kritikája abból áll, hogy Lengyelországban vége a jog uralmának, a jogállamiságnak, az európai értékeknek, bármit is jelentsenek ezek. Az Európai Unió centrumországaiban és így az Unióban is ugyanis már régesrég fontosabbnak tartják a fékeket és ellensúlyokat, mint magát a népképviseleti demokráciát, amit fékezni és ellensúlyozni kéne. Hasonlatosan ahhoz, ahogyan a kisebbségek érdekeit a többség érdekei fölé helyezik, és a „civileket” a társadalmak hitelesebb képviselőinek gondolják, mint magukat a megválasztott kormányokat. Na nem mindenhol, hanem az Unió új tagállamaiban, a volt szocialista országokban.

Van ebben a felfogásban valami, ami pszichológiai szempontból vészesen hasonlít a rasszizmushoz: a régi tagállamok úgy vélik, hogy a saját társadalomfejlődésük, politikai rendszerük kialakulása és finomra csiszolódása valamiképpen a fejlődés legmagasabb fokát jelenti. Mintha nem tévedéseken, harcokon, ellentmondásokon és kompromisszumokon keresztül alakult volna ki, gyakran hatalmas vér- és anyagi áldozattal, hanem maga a Szentlélek vezette volna őket. Mintha az ő politikusaik nem hús-vér, hiú, önző, hatalomvágyó, tévedő emberek lennének, hanem héroszok. Ezzel szemben az új tagállamok társadalmai szerintük fejletlenek, nem értik az európai értékeket, állandó oktatásra, kiigazításra és fenyítésre szorulnak; a politikusaik pedig hatalomvágyó, ostoba, populista diktátorjelöltek, akiket külső segítséggel kell visszafogni. Minket nincs miért tisztelni, tőlünk nincs mit tanulni: az, hogy az itt élők hogyan mentették át kultúrájukat, életerejüket, alkotóképességüket a több évtizedes diktatúrák alatt, az nem európai érték.

Az ő parlamentjeik mindig jól döntenek, bárki is van hatalmon. A mi parlamentjeinket pedig meg kell regulázni, különben lebontják a jogállamot ­– de csak ha a jobboldal van többségben. A baloldal per definitionem jogállami.

Sokak véleményével szemben úgy gondolom, hogy a fékeknek és ellensúlyoknak igenis van értelmük. Éppen az európai történelem mutatja, hogy a politikusok gyarlók, és az önkény lehetőségét korlátozni kell. De a népképviseleti szervek teljes leértékelése, olyan beállításuk, mintha az önkény forrása lennének, és helyettük a szakmai szervezetek piedesztálra emelése, azonosítása a jogállamisággal egészen biztosan tévút. A lengyel igazságszolgáltatási tanács ugyanúgy emberekből áll, mint a parlament. És míg a parlament elszámoltatható, négyévenként elzavarható, addig egy belterjes, sok évtizede zavartalanul és ellenőrizetlenül, a saját partikuláris érdekeit előtérbe helyezve működő szervezet igenis gátja lehet az igazságszolgáltatás hatékony működésének, sőt mi több, saját politikai arculata is lehet. A művelt Nyugat persze nem vizsgálja, hogy Lengyelországban ez-e a helyzet. Nekik elég, ha fensőbbségük tudatában ismét sajnálkozva összenézhetnek: ezek a keleti barbárok, nem értenek ezek semmit.

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

A MAZSIHISZ újabb szerencsétlen megszólalása

Heisler András, a MASZSIHISZ elnöke ma megkérte Orbán Viktort, hogy szedesse le a Soros-plakátokat, mert …

2 hozzászólás

  1. Dipl.Ing.Tibor Gutay

    Nem a keletiek barbárok, hanem éppen a nyugatiak barmok, mert tájékozatlanok Kelettel kapcsolatban, s eszükbe se jut tájékozódni! Amit élő akarnak irni nem passzol Keleten. Addig piszkoskodnak és próbálnak dirigálni, amg sikerül szétverniük az EU -t.

  2. Azért ennél a dolog bonyolultabbnak tűnik. Úgy olvastam, hogy az igazságügyminiszter jogot kap bírák leváltásához, ami kétségtelenül a hatalommegosztás elvének a megsértése. Tulajdonképpen a hatalommegosztás elvét sérti az is, ha a törvényhozó hatalom (parlament) dönti el, hogy kik kerülnek az igazságszolgáltató hatalmi ág (Legfelsőbb Bíróság, Alkotmánybíróság – hol mi van) legmagasabb testületébe. Ez olyan, mintha a legfelsőbb bíróságnak megfelelő testület választaná a minisztertanács tagjait, tehát az egyik hatalmi ág a másikét. Kétségtelen, hogy Magyarországon is az Országgyűlés választja az Alkotmánybíróság tagjait, és ezt eddig nem kifogásolta senki, de rendszeresen látjuk, hogy ez nem kifogástalan politikailag.
    Hozzáteszek még egy dolgot. A hatalommegosztás időbeli is lehet. Ez azt jelenti, hogy egy korábban megválasztott testület felülbírálhatja az aktuális parlament által hozott törvényeket – éppen ez az alkotmánybíróságok fő feladata. Mivel őket nagy részt egy korábbi parlament vagy az USA esetében egy korábbi elnök nevezte ki, ezért egy múltbeli politikai helyzet teremtette a hatalmukat, tehát az időbeli hatalommegosztás elvét hajtják végre. És ez nem baj, ellenkezőleg: biztosítja azt, hogy ne legyenek nagy cikcakkok a törvényhozásban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.