2019 május 22., szerda
Tihanyi barátlakások - a szerző felvételei

Lullázás 26.: A magyar meteóra, avagy a tihanyi barátlakások (Tihany)

Share

Világszerte ismertek a görög meteórák, a sziklák között élő, ortodox szerzetesi közösség. Egy külön kis ország, saját törvényekkel és szokásokkal, egy ilyen „de civitate Dei” álmodhatott Szent Ágoston. Kevesen tudják, hogy a Tihanyi-félszigeten élő szerzetesek közössége, amiknek emlékét a megmaradt barátlakások őrzik, ősibb volt, mint a görögországi; még I. András király (uralkodott: 1046-1060) telepítette ide az első szerzeteseket a Kijevi Nagyfejedelemségből.

A párhuzam: ortodox szerzetesek, a természet által elzárt lakóhely adott, a különbség: amíg a görögök az ég felé építkeztek, a magyarországiak a sziklafalba vájták a lakásaikat (a közhiedelemmel szemben, ezek nem természetes barlangok, hanem mesterséges üregek). Ez utóbbi módszer kevésbé bizonyult tartósnak: viszonylag hamar, már a XIV. században elhagyták a beomló lakásokat a barátok. Valamikor kápolna, ebédlő, alvókák sorakoztak, ma már csak három látható ezekből. A többit elintézték a földcsuszamlások és sziklaomlások, és az emberi kéz. Az emberi kéz, mert amit a természet megkímélt, a nyílások eredeti zárófalait, a helyiek bontották el házaikhoz. A mai falak a XX. századból származnak.

Ne becsüljük le azonban ezt a három barátlakást; ezek Közép-Európa egyetlen megmaradt remetetelepét képviselik. Ha turisztikai blogot írnék, akkor nem ajánlanám a meglátogatásukat; néhány sziklába vájt lyuk, pár tájékoztató tábla, az erdő pedig máshol is szép, ráadásul mindez nehezen megközelíthető helyen (kisgyerekeknek és öregeknek nem ajánlanám az útvonalat)… De, remélem, az én olvasóim a lelkükkel járják be ezt az utat, s az erdő csendjében meghallják az ortodox imák mély tónusát.

A ma embere csak a célszerűségben, a racionalitásban tud gondolkozni, s így úgy érzi, a szerzetesek elvesztegetették az életüket, hiszen nem maradt utánuk semmi sem; égnektörő templomok, szépen cirádált kódexek, a közösségük felbomlott. Mégis, valahol a sziklák rejtekénben, a föld mélyében, mint az elásott arany, rejtőzködnek az átimádkozott órák, az elmélkedésben átvirrasztott éjszakák, s aki csendben erre zarándokol, gazdagabban távozik.

 

Korábban:

Lullázás 12.: Szigligeti, de vár, nem Ede

Lullázás 13.: Egy kihagyott lehetőség: Űrtávközlési Földi Állomás (Taliándörögd)

Lullázás 14.: Egy legendás hős, egy fekete özvegy és a pálinka (Nagyvázsony)

Lullázás 15.: Balcsi-walking?

Lullázás 16.: A levendula-félsziget

Lullázás 17.: Balatonfüred a vizes VB megnyitója előtt

Lullázás 18.: Mi hiányzik nekem Veszprémből?

Lullázás 19.: Somogyvár, a koronázatlan lovagkirály nyomában

Lullázás 20.: Kiknek volt a nemzeti festője Zichy Mihály?

Lullázás 21.: Ahol érdemes megállni útközben: Trianon Múzeum (Várpalota)

Lullázás 22.: A halott szépségek múzeuma: Kripta-villa (Fonyód)

Lullázás 23.: Kőnászágy (Fonyód, Kripta-villa)

Lullázás 24.: Ledér hölgyek és csacsifogat: Rippl-Rónai Emlékház és Látogatóközpont (Kaposvár)

Lullázás 25.: Dorottya és a tartalmas zsánerszobrok városa (Kaposvár)

 

 

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

Lullázás 29.: Üdítő pillanatok egy (majd) 400 éves korcsmában (Fenékpuszta)

Van abban valami abszurd, hogy Fenékpusztán egy lepusztult kastély és egy római romváros mellett a …

Egy hozzászólás van

  1. A remeteség lényegéről

    Tudod, remetének lenni, nem foglalkozás, ahho filózófia kell. Aztat hallom a városba nagy konjunktúrája van, de aki hajléktalan, az még nem remete: Többsége tömegszálláson hál, oszt ott is meglopja a másikat. Annyira nincs önbecsülése, ahogy a másikat se becsüli. Aljas ember az, aki meglopja a másik szerencsétlent, közbe követelőzik, hogy őtet segítsék, mert Ő nyomorult. A másik nem az, akitől nem átall lopni? Tán politikusnak képzeli magát, akinek mindent szabad? De bölcs ember is csak kényszerből áll remetének, de ezeket hiába iskolázná az élet, elisszák az eszüket, mielőtt kinyílhatna a szemük, a dolgok lényegére.Tudod fijam a remeteség nem ojan mint a miniszterség, itt elmélkedni kell. Ha rosszul döntök, az magam fogom elszenvedni, nem mások. Igaz én magam választottam ezt a sorsot, nem csaptam be senkit, hogy remetének válasszanak, mint mást miniszterelnöknek. Nem is a párt állított hivatalba, fizetést se kapok érte, lopni se tudok hozzá. Amit hoznak a népek, akik irigylik a függetlenségemet, követnék a példámat, de mondjuk, a család miatt nem tehetik, azok hoznak ezt-azt, elemózsiát, híreket, panámákrúl, gazemberségrűl. Minél nagyobb ember, annál nagyobb a gazemberség! Hogyan lehetséges ez fiam? Mi lesz, ha mégis van, lesz megméretés a halál után? Ezek vagy nagyon bátrak, vagy nagyon ostobák. Igaz üldözték a papot, meg a templomba járást, mert az a jóra intette őket! Majd a halálos ágyán nyűszít mind, mint a kutya félelmiben, vagy meg ott se? Te mit gondolsz errűl? Egyszóval pénzt nem kapok a hivatalomért, de nyugalmat, békességet se lehet venni. Nekem is csak a nélkülözésért adja az Isten. Mint a hajnali madárdalt, ködöt, zúzmarát, hó paplant a rétre, meg annyi szépet, mit tik álmotokba se láttok. Azért itt kell élni! Igaz ez nem arra tanít, hogy valaki vagy, hanem arra, hogy senki! Falevele. Kihajtottál, kiződültél, dolgozol, elsárgulsz, le hullasz. Egy voltál a millióbul. Ez az első igazsága Istennek. Senki élő nem hoz, nem visz, magával semmit, a maga életén kívül. Senki nem lehet a világnak, sem megváltója, sem ura! Minden élő, élősködő, a másik vérét szívja, hulláját eszi.
    Megnézted-e már magadnak a virágos rétet, mikor kihajt? Gyönyörűség a teteje. Ha széthajtod a pázsitot, ott is megláthatod az elnyomottakat, amelyik gyengébb, vagy letaposták, kevesebb fényhez jut, elsárgul, legalul vannak a haldoklók, vagy az elhaltak, belőlök él az összes többi, ők az a humusz, amiből a „virítók” dőzsölnek! No így van ez följebb is, csak a sok buta ember ezt nem látja meg, vagy nem akarja látni. Azt hiszi magáról mind, hogy Ő Isten kiválasztott állatja, pedig ugyanolyan, ha nem rosszabb barma a többinél!
    Mennyi majomember, nép, gondolja magáról, hogy Ő kiválasztott, vagy különb a többinél. Próbálj meg csak egyetlen növényt kiválasztani, egyedül ültetni, búzát, vagy kukoricát, akármit. Az összes többi közzé tolakszik, mert neki is joga van, ő is élni akar! Az okos ember, erre, ezeket üldözi, hogy ők gyomok! Mi jogon? Úgyan úgy az Isten, vagy a természet gyermekei, a maguk helyén akar hasznosabbak is a búzánál, csak Őtet nem akarja az ember megenni. Próbálná megenni a csalánt. Annak még arra is van „esze” hogy megcsípi azt aki őtet megakarja enni. Ezért kell üldözni, mert meg akarja védeni magát? Ki mindenkit üldöznek még ezért, gondolj bele. Persze magának egyenlő jogokat követel, ha róla van szó, mindjárt tudja a jogokat, amit másnak, például a leszakadt magyarnak nem adna meg, pedig nem mink mentünk Őhozzájuk!
    A negyedik, az embert kevés élő bírja elpusztítani, ezért egymást ölik, hogy túl ne szaporodjanak. Mégis túl fognak szaporodni, és meg is fogják egymást ölni. Félek előbb a természet fog elpusztulni, és csak az után az emberek. A természet sokkal jobban megvolt a maga csendességében, míg a majom tüzet nem gyújtott, kőbaltát nem csinált, rálépve az természet pusztítás útjára!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.