2019 május 22., szerda
Több ezer éves településen jártunk, de a kocsma "csak" pár száz éves - a szerző fotói

Lullázás 29.: Üdítő pillanatok egy (majd) 400 éves korcsmában (Fenékpuszta)

Share

Van abban valami abszurd, hogy Fenékpusztán egy lepusztult kastély és egy római romváros mellett a prosperitást egy korcsma képviseli. Aki gépkocsival száguld Balatonberényből Keszthely felé, vagy vissza, észre sem veszi talán az út mellett megbúvó régi vámházat, pedig érdemes megállni egy rövid pihenőre!

Valahogy így nézhetett ki a település a római korban…

Nos, be kell vallanom, a mi pihenőnk nem csupán kultúr-, hanem egyéb szomjból is táplálkozott; épp biciklis Balaton-kerülésben voltam a fiammal, amikor egy barátom tanácsára beiktattunk egy rövidnek tűnő pihenőt a „400 éves Vámház korcsmában”. Ha az embernek a nyári kánikulában saját izmával kell megküzdenie minden méterért, nyitottá válik szelleme arra, hogy minél több szépségnél megálljon, de ritkán lel olyan kincsre, mint ezen műintézménynél.

A helyet először 1648-ban említették, mint révet (s ahol rév volt, ott kocsmának is kellett lennie), így a nevével ellentétben még nem négy évszázados, de a kerekítés szabályai itt életbe lépnek, s nyugodtan használhatjuk ezt a jelzőt. Gondoljunk bele, kiket szolgáltak ki itt ez alatt az idő alatt! Itt mérhettek feketén alkoholt a janicsároknak, de itt frissítették magukat a keresztesek is, felváltva vendégeskedtek itt a kurucok és a labancok is, s bizonyos, hogy 1848-49 is érdekes történeteket tartogat számunkra!

A híres vendégek helyett mégis egy hírhedtét őrzi meg az emlékezet, Nádi Jancsiét, akit itt ért utol a végzete:

 

Nádi Jancsi a csárdába
Ráparancsol a csárdásra:
– Húzza le a fírhangokat,
Hadd mulassam ki magamat.

Nádi Jancsi Fenékben van,
Zsandároknak izenve van:
– Most jöjjetek hamarjába,
Nádi Jancsi a csárdába.

– Még egy icce borom járna,
Ha az idő el nem járna.
– Az idő már későre jár,
Az ajtónál áll hat zsandár.

Jött a zsandár nagy sietve,
Dufla töltött fegyverekkel.
– Jancsi, akarsz-e meghalni,
Vagy magadat meg kell adni.

– Jancsi kapta a fegyverét,
Elkeríté az istenét,
S mire magát észrevette,
Golyó szivét sértegette.

Nádi Jancsi fejér teste
Fenékben van eltemetve,
A fenéki temetőben
Nyugszik a fekete földben.

 

Sokszor jártam már Fenékpusztán, temetőt sehol sem találtam, a kocsma, ahol mindez megtörtént, még mindig áll és még mindig hideg az ital. Ilyen a történelem: a hatalmas római várost, a császár szülőhelyét, már csak sejteni lehet, a kastély lepusztult, de a kocsma még mindig áll, s az emlékezet nem a hősök, hanem egy betyár emlékezetét őrizte meg.

Ez azonban a történelem, a kocsmát azonban nem csak a múltban való merengésért érdemes felkeresni, egy igazi kuriózum. Ha egy mondatban akarnám leírni, azt mondanám, hogy egy divatos romkocsma és egy autentikus tájház keveréke. Az épület előtt retró padok, de a falon művészi igényű domborművek és festmények idézik fel a ház fordulatos múltját. Belül különösen vegyül a gúnnyal felidézett szocreál az őszinte hazaszeretettel. Ha fel szándékozunk keresni a mosdót, a „betyárok” feliratú ajtón kell keresztül lépnünk, s belül Lenin atyánk képe ad ihletet az anyagcsere folyamatok zárásához.

Azt hiszem, Fenékpusztán minden adott ahhoz, hogy igazi kultikus állomássá váljon, amit mindenkinek fel kell keresnie, aki a Balatonnál a fürdőzésnél többre vágyik.

 

Korábban:

Lullázás 12.: Szigligeti, de vár, nem Ede

Lullázás 13.: Egy kihagyott lehetőség: Űrtávközlési Földi Állomás (Taliándörögd)

Lullázás 14.: Egy legendás hős, egy fekete özvegy és a pálinka (Nagyvázsony)

Lullázás 15.: Balcsi-walking?

Lullázás 16.: A levendula-félsziget

Lullázás 17.: Balatonfüred a vizes VB megnyitója előtt

Lullázás 18.: Mi hiányzik nekem Veszprémből?

Lullázás 19.: Somogyvár, a koronázatlan lovagkirály nyomában

Lullázás 20.: Kiknek volt a nemzeti festője Zichy Mihály?

Lullázás 21.: Ahol érdemes megállni útközben: Trianon Múzeum (Várpalota)

Lullázás 22.: A halott szépségek múzeuma: Kripta-villa (Fonyód)

Lullázás 23.: Kőnászágy (Fonyód, Kripta-villa)

Lullázás 24.: Ledér hölgyek és csacsifogat: Rippl-Rónai Emlékház és Látogatóközpont (Kaposvár)

Lullázás 25.: Dorottya és a tartalmas zsánerszobrok városa (Kaposvár)

Lullázás 26.: A magyar meteóra, avagy a tihanyi barátlakások (Tihany)

Lullázás 27.: Múzeum tárgyak nélkül (Zsidó Kiválóságok Háza, Balatonfüred)

Lullázás 28.: A magyar „Zóna”, idegenek nélkül (Szentkirályszabadja, szellemváros)

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

Lullázás 28.: A magyar „Zóna”, idegenek nélkül (Szentkirályszabadja, szellemváros)

Azt hiszem, a legtöbbünknek meghatározó filmélménye volt Tarkovszkij Sztalker c. filmje. Aki nem ismeri: az …

Egy hozzászólás van

  1. Megkérdeztük a szakembert: Volt-e nálunk rendszerváltás?

    Kódis János 59 éves váltókezelő a Pusztagödöri vasútállomáson. Negyvenöt éve van a szakmában, de ha hozzá vesszük, hogy az apja is váltókezelő volt, nyolcvan éves szakmai múltat mondhat magáénak. Az első kérdésünk az volt, ami mindnyájunkat foglalkoztat, mindennapos vita tárgya:
    — János bácsi, volt-e nálunk rendszerváltás?
    — Volt a rosseb fiam!
    — És miért nem volt?
    — Azér gyerekem, mert a vágány a régi maradt! Látod, ez itt a váltó. Ennek van két állása. Vagy jobbra döntöm, vagy balra. Oszt ezzel a böhöm nagy súllyal kell működtetni. Ez a váltó eredetileg jobbos vót, aztán jöttek a kommunisták, oszt kezdték piszkálni. De meg se bírták emelni, míg az oroszok be nem jöttek. Azok osztán átlökték nekik balra.
    — Ettől megváltozott valami János bácsi?
    — Meg ám fiam!
    — Micsoda?
    — Hát kifele mindig tele vagon ment, befele meg az üres vagon gyütt, osztán annak is örültünk.
    — Miért?
    — Hát, hogy legalább a vagont visszaadták!
    — Mostanában, hogy van ez?
    — Hát kérem, most a váltót megint jobbra állították, oszt azóta, megszűnt a forgalom.
    — Magának jobb lett ettől János bácsi?
    — Hát, ha csak attól nem, hogy azóta, semmi dolgom nincs. Ha nem így vónék nyugdíj előtt, hát már munkanélküli vónék, mint a gyerekeim.
    — Ők mit csinálnak?
    — Ők igazi kódisok.
    — Miért?
    — Mert kilökték Őket a holtvágányra.
    — Az melyik János bácsi?
    — Az amék nem vezet sehova!
    1990

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.