Magyar gyermeknek magyar jövőt – Böjte Csaba gyermekotthonában jártunk – VIDEÓVAL Posted in: Egyéb kategória

Mikor visszagondolok Böjte Csaba gyergyószárhegyi gyermekotthonában tett látogatásomra, rengeteg zavaros gondolat tódul a fejembe. Többek között, hogy mennyire elkényeztetettek, elkényelmesedettek, dölyfösek és elégedetlenek vagyunk, miközben mindenünk megvan, ami fontos az életben. Azonban ha mélyebbre nyúlok az emlékezetemben, mindenekelőtt a szívem szorul össze, és még mindig könnybe lábad a szemem, ha azokra a nagyra nyitott szemekre, reménnyel teli tekintetekre, hatalmas mosolyokra és ölelő karokra gondolok, amelyek végigkísérték ottlétemet. Hogy mennyire éhezi a szeretetet, a törődést, az emberi kapcsolatot az a sok kicsiny gyermek, aki onnan nem kapja meg, ahonnan muszáj volna.Hadd emeljek ki csak egyetlen példát a szívrendítő élmények közül: Szilárdka, amint meglátott (ahogy mondom, még a nevemet sem tudta, éppen csak rám nézett), szinte nekifutásból ugrott a nyakamba és kezével, lábával ölelt körül. Mikor percek múlva enyhült a szorítása, nyújtózkodott, hogy vegyem fel, majd a nyakamba kapaszkodva, felváltva ölelgetett és mutogatta az otthonban neki fontos dolgokat minden elképzelhető beszédhibával “megáldva”, szinte érthetetlenül hadarva a szavakat, mégis annyi szeretetet adva, hogy egyszerűen nem fér a fejembe, hogy van, aki eltaszítja magától ezt a tündéri kis gyermeket.

Istennek hála, léteznek olyan “mindennapi szentek”, mint Csaba testvér, aki lót-fut, egy interjúra sincs ideje, ott alszik, ahol éppen éri az éjszaka, hiszen neki dolga van a Földön, nem állhat meg sehol, fáradságos munka a “csodatevés”. S, mivel ő fél lábbal itt, fél lábbal már a másik otthonban van, vagy Magyarországra jön, vagy prédikál, vagy gyűjt, vagy szeretetet oszt, vannak olyan emberek is, mint Csergő Hajnal, a Gyergyószárhegyi otthon vezetője, aki az egész életét tette fel arra, hogy ezek a gyerekek ne az utcán, ne egy istállóban nőjenek fel, hanem szeretetben, gondoskodásban, megértésben. Megtanítja nekik, mi az otthon, megmutatja, mi a család, a szeretet, hiszen többen közülük, bekerülésük előtt még az ágyat sem ismerték, féltek a víztől. De, ami a legfontosabb, hatalmas hittel vezérelve jövőt ad nekik, magyar gyermekeknek magyar jövőt!

Ott létem pár órája alatt érzelmek tömkelege söpört át a lelkemen. Éreztem bűntudatot azért, amiért sokszor elhagyatva, magányosnak érzem magam; én, akit a szerető családi légkör, amelyben felnőttem, mindmáig elkísér. Éreztem sajnálatot és szívfacsaró szomorúságot, amiért ennyi kicsiny gyermek ugyanezt nem kaphatja meg. Ugyanakkor öröm is eltöltött, hogy sokuk mégis esélyt kap, hiszen, ahogy Csaba testvér mondta, minden székely, magyar gyermek megérdemli, hogy tanulhasson, rendes étel kerülhessen a tányérjára és melegben hajthassa álomra a fejét minden nap.

Csergő Hajnal azt mondja, ha valóban jót akarsz, csak hinni kell, ha emberileg nem megy, a Jóisten kezébe kell helyezni a sorsunkat. Volt arra példa az otthonban, hogy kiürültek a tartalékok, másnapra már nem lett volna, mit enni adni a gyermekeknek, s akkor csöngettek az ajtón…. Mi ez, ha nem az Istenbe vetett bizalom és tiszta hit beigazolódása!?

Ezeknek a gondolatoknak a tudatában ajánlom kedves Olvasóinknak a gyergyószárhegyi Kájoni János Gyermekotthonban készített kisfilmünket:

Zana Diána – PolgárPortál
A filmet a Nemzetstratégiai Kutatóintézet megbízásából készítette Zana Diána és Mészáros Péter.