2017 június 23., péntek
Kövér László, az Országgyűlés elnöke beszél a Remény és realitás - Magyarország 1945 elnevezésű tudományos konferencián, amelyet a Nemzeti Emlékezet Bizottsága rendezett a Parlament Felsőházi termében 2014. december 11-én. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Magyarország 1945 – Kövér: a reményeket letaposta a geopolitikai realitás

Share

A magyar reményeket lerombolta a geopolitikai realitás 1945-ben, a nemzeti politika azonban a szabad és szuverén államban élő magyarság reményéből akar realitást kovácsolni – mondta Kövér László, az Országgyűlés elnöke a Remény és realitás – Magyarország 1945 című konferencián a Parlamentben csütörtökön.

 

Kövér László, az Országgyűlés elnöke beszél a Remény és realitás - Magyarország 1945 elnevezésű tudományos konferencián, amelyet a Nemzeti Emlékezet Bizottsága rendezett a Parlament Felsőházi termében 2014. december 11-én. MTI Fotó: Koszticsák SzilárdA házelnök kifejtette: a válság remény nélkül embertelen. A magyarság a 20. század vesztesei közé tartozott, elhalt milliónyi magyar remény és 1945 megágyazott a szocializmusnak nevezett újabb gyarmati rendszernek.

 

A debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlés idején még reménykedhettek abban, hogy a háború befejezése és a szovjet csapatok távozása után létrejöhet egy kiváltságok nélküli Magyarország, demokratikus haza, amely saját kezébe veheti sorsát, ám a nemzeti felelőséggel gondolkozó magyarok mindenütt üldözötté, áldozattá váltak. Nagy árat fizetett a szabadságért egy tehetséges nemzedék – idézte fel Kövér László.

 

Ukrajnán és gázvezetéken innen, demokráciadeficiten és kitiltásokon túl ma is fájdalmasan aktuális a kérdés: lehet-e Magyarország a magyaroké, Európa az európaiaké, vagy a történelem ismétli önmagát és a geopolitika legyőzi a reményt – vetette fel a kormánypárti politikus, majd leszögezte: “Nem vagyok hajlandó feladni a reményt, hogy a valóság jobbá tehető!”

 

Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója előadásában arról beszélt, hogy az 20. századi világháborúk győztesei úgy tüntették fel magukat, mint akik a zsarnokság ellen, a szabadságságért, a kis nemzetek önrendelkezéséért és a demokráciáért harcoltak, holott 1938-ban Münchenben Anglia és Franciaország megegyezett Hitlerrel és átengedte neki Közép-Európát azért, hogy Nyugaton megőrizhesse pozícióit. Majd pedig elfogadták Sztálint, a szovjet diktátort egyenrangú szövetségesüknek és neki szolgáltatták ki a régiót, így folytatva azt, ami Münchenben elkezdődött.

 

M. Kiss Sándor, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgató-helyettese előadásában rámutatott: az Osztrák-Magyar Monarchiában erős magyar függetlenségi gondolat a trianoni ország csonkítás után revíziós gondolatként élt tovább.

 

A két világháború közti időszakban volt támogatottsága a radikális rendszerkorrekciónak főként a tulajdonviszonyok terén, ezt jelezte egyfelől a földosztás követelése, másfelől a radikális, antiszemitizmussal érintkező antikapitalizmus jelezte – fejtette ki a szakember.

 

A két világháború közti elitet jellemezve M. Kiss Sándor előbb a kor vezető történészét Szekfű Gyulát idézte, aki neobarokk társadalomról értekezett, majd pedig a radikális Szabó Dezsőt, aki “görénykurzusként” aposztrofálta korát.

 

M. Kiss Sándor idézte Bethlen István 1944-es feljegyzéseit is, melyekben az 1930-as évek miniszterelnöke arról írt, hogy egy gyenge minőségű elit vette át az ország irányítását, amely nem tudott megbirkózni az egyre súlyosabb problémákkal. A világháborúban a hortyista elitet már csupán az a hit kötötte össze a társadalommal, hogy az angolok foglalják el az országot – jegyezte meg a történész.

 

Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója az 1945-46-os kommunista térfoglalás kapcsán azt emelte ki: a világháború végén a magyarok már kívülről várták a megoldást, felszabadulást, ami jól jelzi a Kárpát-medencei ezeréves magyar szupremácia elvesztését.

 

Miközben a nemzetgyűlési választásokon a kisgazda párt nyert, az országos szint alatt kezdettől nagyrészt a baloldali, kommunista-szociáldemokrata erők kezében volt a hatalom. A helyi végrehajtás szintjén pozíciókat túlnyomórészt kommunisták, vagy hozzájuk lojális személyek kaphattak – tette hozzá a szakember.

 

A Remény és realitás – Magyarország 1945 elnevezésű konferencia az idén létrejött Nemzeti Emlékezet Bizottsága első tudományos konferenciája. Az alaptörvény rendelkezése nyomán létrehozott testület feladata a kommunista diktatúra működésének feltárása. Az Országgyűlés februárban a bizottság elnökévé választotta Földváryné Kiss Réka történész-néprajzkutatót, tagjává pedig Ötvös István és Soós Viktor Attila történészeket, megbízatásuk kilenc évre szól. Az öttagú bizottságba delegálta a Magyar Tudományos Akadémia elnöke Bank Barbara történészt, az igazságügy-miniszter pedig Máthé Áron történész-szociológust. Az elnök államtitkári, a tagok helyettes államtitkári díjazásban részesülnek. A bizottság független, önálló költségvetési szerv, büdzséje nem csökkenthető, és munkájának eredményéről átfogó jelentést tesz közzé.

 

A Nemzeti Emlékezet Bizottságának feladata együttműködni az ügyészséggel a kommunista diktatúra alatt elkövetett, el nem évülő bűncselekmények elkövetőinek felderítésében. Hatásköre kiterjed a hatalom egykori birtokosai diktatúra működésével összefüggő személyes adatainak közzétételére, amihez az érintettek írásbeli megjegyzést fűzhetnek. A bizottság kutatásai alapján büntetőjogilag felelősnek tartott emberekkel szemben büntetőeljárást kezdeményez a legfőbb ügyésznél. A bizottság tényállításai bíróságon nem támadhatók, és tagjai nem vonhatók felelősségre az általuk közölt tény, ténymagyarázat miatt, kivéve a büntetőjogi felelősséget.

 

mti

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

Boldogasszony kiállítás Munkácson

Három éve indult útjára a Nemzetstratégiai Kutatóintézet által életre hívott Boldogasszony kiállítás-sorozat Budapestről a Várkert …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.