2017 augusztus 20., vasárnap
Kövér László, az Országgyűlés elnöke beszél a Remény és realitás - Magyarország 1945 elnevezésű tudományos konferencián, amelyet a Nemzeti Emlékezet Bizottsága rendezett a Parlament Felsőházi termében 2014. december 11-én. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Magyarország 1945 – Kövér: a reményeket letaposta a geopolitikai realitás

Share

A magyar reményeket lerombolta a geopolitikai realitás 1945-ben, a nemzeti politika azonban a szabad és szuverén államban élő magyarság reményéből akar realitást kovácsolni – mondta Kövér László, az Országgyűlés elnöke a Remény és realitás – Magyarország 1945 című konferencián a Parlamentben csütörtökön.

 

Kövér László, az Országgyűlés elnöke beszél a Remény és realitás - Magyarország 1945 elnevezésű tudományos konferencián, amelyet a Nemzeti Emlékezet Bizottsága rendezett a Parlament Felsőházi termében 2014. december 11-én. MTI Fotó: Koszticsák SzilárdA házelnök kifejtette: a válság remény nélkül embertelen. A magyarság a 20. század vesztesei közé tartozott, elhalt milliónyi magyar remény és 1945 megágyazott a szocializmusnak nevezett újabb gyarmati rendszernek.

 

A debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlés idején még reménykedhettek abban, hogy a háború befejezése és a szovjet csapatok távozása után létrejöhet egy kiváltságok nélküli Magyarország, demokratikus haza, amely saját kezébe veheti sorsát, ám a nemzeti felelőséggel gondolkozó magyarok mindenütt üldözötté, áldozattá váltak. Nagy árat fizetett a szabadságért egy tehetséges nemzedék – idézte fel Kövér László.

 

Ukrajnán és gázvezetéken innen, demokráciadeficiten és kitiltásokon túl ma is fájdalmasan aktuális a kérdés: lehet-e Magyarország a magyaroké, Európa az európaiaké, vagy a történelem ismétli önmagát és a geopolitika legyőzi a reményt – vetette fel a kormánypárti politikus, majd leszögezte: “Nem vagyok hajlandó feladni a reményt, hogy a valóság jobbá tehető!”

 

Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója előadásában arról beszélt, hogy az 20. századi világháborúk győztesei úgy tüntették fel magukat, mint akik a zsarnokság ellen, a szabadságságért, a kis nemzetek önrendelkezéséért és a demokráciáért harcoltak, holott 1938-ban Münchenben Anglia és Franciaország megegyezett Hitlerrel és átengedte neki Közép-Európát azért, hogy Nyugaton megőrizhesse pozícióit. Majd pedig elfogadták Sztálint, a szovjet diktátort egyenrangú szövetségesüknek és neki szolgáltatták ki a régiót, így folytatva azt, ami Münchenben elkezdődött.

 

M. Kiss Sándor, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgató-helyettese előadásában rámutatott: az Osztrák-Magyar Monarchiában erős magyar függetlenségi gondolat a trianoni ország csonkítás után revíziós gondolatként élt tovább.

 

A két világháború közti időszakban volt támogatottsága a radikális rendszerkorrekciónak főként a tulajdonviszonyok terén, ezt jelezte egyfelől a földosztás követelése, másfelől a radikális, antiszemitizmussal érintkező antikapitalizmus jelezte – fejtette ki a szakember.

 

A két világháború közti elitet jellemezve M. Kiss Sándor előbb a kor vezető történészét Szekfű Gyulát idézte, aki neobarokk társadalomról értekezett, majd pedig a radikális Szabó Dezsőt, aki “görénykurzusként” aposztrofálta korát.

 

M. Kiss Sándor idézte Bethlen István 1944-es feljegyzéseit is, melyekben az 1930-as évek miniszterelnöke arról írt, hogy egy gyenge minőségű elit vette át az ország irányítását, amely nem tudott megbirkózni az egyre súlyosabb problémákkal. A világháborúban a hortyista elitet már csupán az a hit kötötte össze a társadalommal, hogy az angolok foglalják el az országot – jegyezte meg a történész.

 

Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója az 1945-46-os kommunista térfoglalás kapcsán azt emelte ki: a világháború végén a magyarok már kívülről várták a megoldást, felszabadulást, ami jól jelzi a Kárpát-medencei ezeréves magyar szupremácia elvesztését.

 

Miközben a nemzetgyűlési választásokon a kisgazda párt nyert, az országos szint alatt kezdettől nagyrészt a baloldali, kommunista-szociáldemokrata erők kezében volt a hatalom. A helyi végrehajtás szintjén pozíciókat túlnyomórészt kommunisták, vagy hozzájuk lojális személyek kaphattak – tette hozzá a szakember.

 

A Remény és realitás – Magyarország 1945 elnevezésű konferencia az idén létrejött Nemzeti Emlékezet Bizottsága első tudományos konferenciája. Az alaptörvény rendelkezése nyomán létrehozott testület feladata a kommunista diktatúra működésének feltárása. Az Országgyűlés februárban a bizottság elnökévé választotta Földváryné Kiss Réka történész-néprajzkutatót, tagjává pedig Ötvös István és Soós Viktor Attila történészeket, megbízatásuk kilenc évre szól. Az öttagú bizottságba delegálta a Magyar Tudományos Akadémia elnöke Bank Barbara történészt, az igazságügy-miniszter pedig Máthé Áron történész-szociológust. Az elnök államtitkári, a tagok helyettes államtitkári díjazásban részesülnek. A bizottság független, önálló költségvetési szerv, büdzséje nem csökkenthető, és munkájának eredményéről átfogó jelentést tesz közzé.

 

A Nemzeti Emlékezet Bizottságának feladata együttműködni az ügyészséggel a kommunista diktatúra alatt elkövetett, el nem évülő bűncselekmények elkövetőinek felderítésében. Hatásköre kiterjed a hatalom egykori birtokosai diktatúra működésével összefüggő személyes adatainak közzétételére, amihez az érintettek írásbeli megjegyzést fűzhetnek. A bizottság kutatásai alapján büntetőjogilag felelősnek tartott emberekkel szemben büntetőeljárást kezdeményez a legfőbb ügyésznél. A bizottság tényállításai bíróságon nem támadhatók, és tagjai nem vonhatók felelősségre az általuk közölt tény, ténymagyarázat miatt, kivéve a büntetőjogi felelősséget.

 

mti

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.
Share

Esetleg más?

Oroszországban is késeléses támadás volt

Nyolc járókelőt megkéselt szombaton egy ismeretlen férfi az oroszországi Szurgut városában – jelentették orosz hírügynökségek. …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.