2017 december 13., szerda
Fotó: Veszprémi Érsekség - Msgr. Nagy Károly eng.

In memoriam Szendi József érsek

Share

Nem írok nekrológot, hiszen megtették már azok, akiknek a katolikus sajtóban és a kormány részéről ez a feladatuk. Inkább tartom fontosnak Szendi érsek úr két olyan történelmi megnyilvánulásának felidézését, amelyekről máig érdemes beszélni, amelyeket nem szabad elfelejtenünk, mert rendkívül fontosak és meghatározók voltak elhangzásuk, megjelenésük idején, s éppen ennyire fontosak ma is, amikor mind nemzetünket, mind katolikus egyházunkat fenyegeti veszély. Olyan magyar katolikus főpap távozott Isten kegyelméből az emberi élet végső határán, aki nem félt, nem rejtette véka alá véleményét és minden időben az őt pappá szentelő Zadravecz István ofm püspök harcos, de hitében és magyarságában, a legnehezebb időkben is tántoríthatatlan lelkiségét követte…

***

PÜSPÖKI LEVÉL AZ ESZTERGOMI ÉRSEKHEZ

A párthűség felszámolása

Dr. Szendi József, Veszprém püspöke levelet intézett Paskai László bíboros érsekhez. (…) A levél tartalmából adunk közre most néhány gondolatot. Tesszük azért, mert szükségét érezzük egy olyan őszinte átalakulásnak a katolikus egyházon belül is, amilyen átalakulás minden szervezetben végbemegy Magyarországon.

 „Nekem a következő javaslataim lennének: – írja Szendi püspök. – Először is, tárgyaljuk meg az ÁEH azóta már nyugdíjba vonult elnökének előterjesztés-tervezetét a lelkiismereti szabadságról, a vallás szabad gyakorlásának jogáról és az egyházügyekről szóló törvény irányelveire. Ezzel kapcsolatban két dolog lepett meg. Egyik, hogy meg sem említi a tervezet az idén januárban a magyar kormány által is aláírt bécsi utóértekezlet záródokumentumát, melynek 16-17. pontja éppen a lelkiismereti és vallásszabadságról szólnak, és amelyeket feltétlenül beépítendőnek tartok a készülő új törvénybe.”

Szerzetesrendek: „A szerzetesek ügyében Eminenciád – emlékezetem szerint – az Új Ember pünkösdi számában cikket ígért, amelyben felszólítja a működésétől eddig eltiltott rendeket, hogy lehetőségeik szerint reorganizálódjanak. A cikk nem jelent meg. Ellenben a televízióban Vitray Tamásnak adott interjújában úgy nyilatkozott, hogy a szerzetesrendek reorganizálásának problémája elintézett dolog. (…) az általam megkérdezett szerzetes vezetők nem tudnak semmiféle elintézésről.”

Magyar papi egység: „Eminenciád már korábban meghirdette a magyar papi egység helyreállításának és megszervezésének szükségességét. Ennek legfőbb akadálya, a párt által létrehívott békepapi mozgalom, mely egyrészt azt sejtette jogtalanul, hogy az a pap, aki nem tagja mozgalomnak, az nem híve a békének, másrészt megosztotta a papságot… Ez a mozgalom sem az Isten, sem a magyar Egyház, hanem csak a párt érdekeit szolgálta. Egyúttal azt is javaslom, hogy a püspöki kar is azonnal szüntesse meg Opus Pacis mozgalmának működését is, mert arra ugyanis csak látszatkeltés miatt volt szükség… Egyúttal kérném az Új Ember megfiatalítását is, hogy az minden korlátozástól mentesen, a ma valóban aktuális vallási problémákról értesítse olvasóit… Nemség jelen voltam egy beszélgetésen egyik plébániánkon. Ott hangzott el egy megjegyzés – „miért pont a mi lapunk (Új Ember) az egyetlen olyan lap, amely nem követik az eseményeket, nem mer bátran mai témákhoz nyúlni?” Félve mertem csak védeni az öreg főszerkesztőt, aki Miklós Imre utasításai nélkül egy szót sem mert leközölni.

Mindszenty-ügyről: „Eminenciád legutóbbi televíziós nyilatkozatában azt mondta Vitray Tamásnak, hogy katolikus ember nem áll ki becsületének megvédésére. Ezért Eminenciád sem áll ki Mindszenty József bíboros ügyében. Szabadjon ezzel kapcsolatban az Úr Jézus példájára hivatkoznom, hogy mikor kihallgatása alkalmával az egyik poroszló arcul ütötte, azt kikérte magának, és nem fogadta bárgyú alázattal (Ján. 18,21-24). -…A püspöki karnak igenis kérnie kéne a magyar kormánytól Mindszenty bíboros úr ártatlanságának hivatalos elismerését (…)  mert hite mellett tanúságot tevő hősies vértanúsága miatt Ő a magyar katolikus egyház büszkesége…”

(Eredeti megjelenés: TÉR-KÉP, 1989. – Stoffán György: Prímások és pápák, Trianontól napjainkig – Budapest, 1994.)

***

Szendi József érsek – szemben az összes püspök-társsal – őszinte nyilatkozatot adott mikrofonom és kamerám előtt 1993-ban, a Panoráma című műsornak, Érseki székhelyén, Veszprémben kérdeztem a Főpásztort, a trianoni határ mentén, a Magyar Katolikus Püspöki Kar kérésére kettéhasított, Szent István alapította váradi egyházmegye ügyében. Az alábbiakban ebből idézek:

” – Trianont nem lehet jóváhagyni. Az Európának a szégyene. Nemcsak minden magyar embernek, de minden tisztességes, művelt európainak is tudnia kell, hogy az botrány, hogy egy népet úgy osztottak fel, hogy a lakosságának egyharmada a határ túlsó oldalán van. Egyöntetű, tehát nem szanaszét szóródva, kisebb diaszpórákban, hanem egy tömbben. Az egész Trianon egy hatalmas hazugságra épült. Masarykék azt beszélték, hogy az Ipoly egy hatalmas hajózható folyó, holott át lehet ugrani. A franciáknál az ateista Clemenceau gyűlölte a németeket meg a magyarokat. Az intézte el a mi dolgunkat. Az amerikaiak pedig elhitték, hogy a románok és a tótok be is tartják a nemzetiségek önrendelkezési jogairól szóló kitételeket. Én bízom abban, hogy a legutóbbi Helsinkiben aláírt megállapodások lehetőségeit egyszer használni fogja a magyar kormányok egyike. Eszerint a határok rendezése tárgyalásos úton megtörténhet. (…)

Moldovában tudatos elrománosítás folyik. Az ottani püspök (Gergely Péter  »Petru Gergel« – a szerző) elfogult nacionalista, aki tiltja a magyar nyelv használatát a szertartásokon. Ezzel szemben a csángók otthon még magyarul beszélnek, s szeretnék gyermekeiket magyar iskolában taníttatni. Meg kell nézni a néprajzi térképeket, s láthatjuk azonnal, milyen tömegben élnek azon a helyen a magyarok-csángók. Megérdemelnék, hogy magyar papok lássák el a magyar hívek lelki gondozását. Mi tudjuk, hogy mi a helyes, a tények nem engedik az ideális helyzet megvalósítását. Nekünk az a célunk, hogy ne nyugodjunk bele az igazságtalanságokba, kérjük, hangoztassuk és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy mind Szlovákiában, mind Erdélyben rendeződjék a magyar katolikusok helyzete legalább egyházjogilag, s megkapják az őket megillető jogos vallási ellátást.”

(Ugyanezen műsor másik, általam megkérdezett riportalanya, áldott emlékű Tempfli József, várad 81. püspöke a következőket mondotta az ügyben: – “(…) Én nagyon sajnálom, hogy ezt az ősi egyházmegyét így el kellett darabolni. A Szentatyát nem hibáztatom, mert ő azt teszi, amit a tanácsadói javasolnak neki. Legfeljebb rossz tanácsadói vannak. (…) Nekem kétszer személyesen is megígérte a Szentatya, hogy Gyulafehérvár fennhatósága alá helyezi a váradi, a szatmári és a temesvári egyházmegyéket, de erről bizonyára lebeszélték. Kimaradt a bullából az erre vonatkozó rendelkezése. A Kúria bíborosainak nem tetszik, ha a magyarok ügye jóra fordul, mert a Kúria főleg szláv tanácsadókkal van tele. Én azért bízom abban, hogy előbb-utóbb megkapjuk a segítséget a Szentatyától…”)

(MTV, Panoráma című külpolitikai műsora, 1993.)

Stoffán György

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Stoffán György

Share

Esetleg más?

Kávémesék: Belgrádi Jelena

Este hősünk, mintha gáláns kalandra indulna, hagyta el a szállodát. Próbaképpen megkérdezte a recepcióst: – …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.