2018 november 17., szombat
Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártja (MKP) elnöke előadást tart a Rákóczi Szövetség egyetemi diákvezetőknek szervezett táborában a királyszállási Nagy-Magyarország Parkban 2018. augusztus 24-én. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Menyhárt József: a gazdaság a kulcs a külhoni magyarság megtartásában

Share

A határon túli magyar közösségek megtartásának “első és legfontosabb lába” a gazdaság – hangoztatta a szlovákiai Magyar Közösség Pártja (MKP) elnöke pénteken a Fejér megyei Isztimérhez tartozó Királyszálláson.

A Rákóczi Szövetség Kárpát-medencei és diaszpórában élő egyetemi diákvezetőknek szóló táborában tartott előadásán Menyhárt József megjegyezte: “a másik láb” a kultúra, amit Trianon után szerencsére sikerült megvédeni, míg a harmadik az oktatás alap-, közép- és lehetőleg egyetemi szinten is.

A pártelnök örömének adott hangot amiatt, hogy az anyaországban az utóbbi időszakban jelentősen megváltozott a nemzetstratégia, és előtérbe került a határon túli gazdaság erősítése. A kultúra, a nyelv és az oktatás megtartása mellett igyekeznek helyben munkát biztosítani a külhoni magyar közösségeknek, ami magával hozhatja, hogy a magyar fiatalok megmaradnak, családot alapítanak, továbbá a magyar nyelvű óvodák, iskolák fennmaradnak – tette hozzá.

Menyhárt József felvidéki példát is hozott a gazdaság erősítésének fontosságára. Elmondta, Kassáról “menekülnek a magyar fiatalok”, mert kevés a munkalehetőség, ellenben Nyitrán rengeteg lehetőség van, de a munkavállalók szlovák nyelven tudnak boldogulni, amivel veszélybe kerül magyarságuk. Úgy vélte, ezért szükséges a magyar identitású vagy az anyaországhoz kapcsolódó gazdasági szereplők erősítése, gazdasági erőcentrumok létrehozása, mert azok a munkalehetőség biztosításával egy időben a magyar nyelv megmaradását, illetve a helyben maradást is garantálhatják nemcsak a Felvidéken, hanem az egész Kárpát-medencében.

A hallgatóság kérdésére a pártelnök elmondta, hogy a magyar oktatási és gazdasági centrumok kialakíthatóak, de csak az anyaország segítségével. Az elmúlt nyolc évben 140 óvodát újított fel a magyar kormány a Felvidéken, tehát amíg az anyaország erős, jó lehetőség van arra, hogy a külhoni magyarság megmaradjon és megerősödjön – fűzte hozzá.

MTI

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.
Share

Esetleg más?

Résztvevők vonulnak a Székelyek nagy menetelésén Kovászna megyében, Réty és Szentivánlaborfalva között 2013. október 27-én. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kezdeményezésére két háromszéki falu, a Bereck és Kökös közötti 55 kilométeres útszakaszon százezres összefüggő menetoszloppal tiltakoznak Románia tervezett közigazgatási átalakítása ellen, és egyúttal Székelyföld területi autonómiáját is követelik. MTI Fotó: Beliczay László

Centenáriumi székely nagygyűlés készül

Centenáriumi székely nagygyűlésre hívja november 18-án 13 órára Sepsiszentgyörgy főterére a székelyeket és a velük …

3 hozzászólás

  1. Első körben leginkább az itthoni magyarokat kellene megtartani.

    • „Az új képviselőházban, csupa ismeretes arcot látni! Szomorú, szomorú. És pedig így lesz, ha a nemzet minél előbb föl nem serken, s ki nem ragadja kormánya és képviselői kezéből azon hatalmat, melyet nekik jó hiszemüen átadott, s mellyel azok részint nem tudnak élni, részint rútul visszaélnek. 1848. 08. 11.PETŐFI naplójából!
      “Elzavartuk a Metternich kompániát, kaptuk helyébe, az új kormány! Nyugodtan elmondhatjuk, eben gubát cseréltünk!” Petőfi 1848 őszén! Elzavartuk, a kommunista kompániát, kaptuk az Antall kormányt! Eben gubát cserélünk!

      Az emberek nem akarnak megszületni. Az emberek elmennek innen, ha már élnek
      Az emberek nem házasodnak. Az emberek óvakodnak az utódoktól. Az emberek sietnek meghalni, mert nincs mód élni. Ez a nemzeti fellendülés. Ady. Haldoklunk 1906. 0
      Tudjuk mi jól, hogy a mi parlamenti pártjainkban lélek, lendület és kultúra annyi lehet körülbelül, mint, Macedónia összeverődött bandáiban. Akkor nem búsultak a magyar urak: oláhok jöttek a magyarok helyébe, az oláh olcsóbb volt és alázatosabb! S íme rossz időket élünk, a régi recept nem ér semmit. Az oláh paraszt is elromlott, nem akar barma lenni az uraságnak. Baj van a paraszttal 1907 10. 16.
      Csúnyábban még soha meg nem csalták hazug vezérei a népet, mint most. De ilyen könnyű dolguk se lehetett volna máskor. Anyagiakban, kultúrában, morális erőben, hitben már a végnek végét járjuk. Cinizmusuk, gaz bátorságuk határtalan, éhségük kielégíthetetlen… Rettenetes világossággal halad ez a szerencsétlen ország az elvégztetett felé. Hiszen csak a hatvanas évek óta ijedelmes és hatványos az anyagi erkölcsi romlás. Temető az ország. körülmények között még öljünk egy kicsit. Most már öljük meg alaposan és mind a régi elvtársakat. A koalíció bomlik, az általános választójognak jönnie kell, s az ország nagyobbik felében a korrupt és a nembánomság híve, tisztességesebb felében remény nélkül élő.
      Ady: A legújabb párt 1907. 12. 15.
      A valóság azonban az, hogy csőd előtt állunk, s még szökni se tudunk semerre. Mindenki kompromittálta itt magát halálosan, a régi rend, az új rend, de talán legjobban a tisztelt választó közönség! (Az a barom, ki mindig a többet ígérőre szavaz!) Egyetlen orvosság: a harakiri 1907.

  2. Ott se leltek magyart? Kettőskereszt” nevű mind “magyarosított!
    „Az expressz asszimiláltak közül egyeseknek szerénytelensége és illetéktelen, nagyhangúsága némely magyar ügyekben természetesen nem ismer határt, ugyanúgy, ahogy a születési hibában szenvedő ember előkelősködése sokszor határtalan. Belőlük kerül ki az a dzsentroid típus, mely dzsentribb a dzsentrinél, az a hon fitípus, aki hazafiasabb minden ősmagyarnál, belőlük kerül ki a fajmagyarság jogainak minden olyan türelmetlen hirdetője, akinek a fajmagyarsághoz faji alapon pontosan ugyanaz a kapcsolata, mint a faj zsidónak. Faji hiányaikat úgy akarják eltüntetni, hogy fajmagyarabbak akarnak lenni a parasztszármazékoknál, előkelőségi hiányaikat úgy, hogy dzsentribbek a valódi nemesnél. Minthogy őseikben nincs magyar vér, szüntelen harsogják a magyarkodó frázisokat. Olyan vendégek ők, akik meg részegedve, a vendéglátók szívességétől, tele szájjal hirdetik, hogy itt tulajdonképpen ők a gazdák és ők, merik »félteni« a magyar fajtát például a fajmagyar parasztság választójogától.” Szabó Zoltán, a Cifra nyomorúság írója!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.