2018 szeptember 25., kedd
Forrás: urbanista.blog.hu

Mezőhegyi Gyula: Befagyott pártpreferenciák

Share

A választási kampány hajrájába érve megállapítható, hogy egyelőre nem történt érdemi változás a pártok támogatottságát illetően. A felszín alatt ugyanakkor izgalmas, és korábban elképzelhetetlen változások zajlanak. A Jobbik és a baloldali pártok átszavazási hajlandóságáról érdekes adatok születtek. Az MSZP és Párbeszéd pártszövetsége pedig könnyen lehet, hogy a szocialisták parlamentből való kiesését is eredményezheti. 

 Az IDEA Intézet felméréséből világosan kiderül, hogy az elmúlt hónap során, sőt a negyedéves adatok tekintetében sem történt érdemi elmozdulás a pártok támogatottságában. Sőt, a kutatás eredményei alapján leginkább „befagyott” pártpreferenciákról beszélhetünk. Az intézet által rögzített mozgások hibahatáron belül maradnak.

2018. januári kutatási eredmények a teljes felnőtt népesség körében. / Forrás: IDEA Intézet.

Az IDEA Intézet 2018. januári kérdőíves közvélemény-kutatása ugyanazt az eredményt hozta, mint a tavaly decemberi mérések: a kormánypártok támogatottsága még mindig stabil. A Fidesz a teljes lakosság körében 33 százalékon, míg a biztos szavazó pártválasztók körében 40 százalékon áll. Utóbbi tekintetében a legutóbbi felmérés adataihoz képest – hibahatáron belüli – 2 százalékos növekedés volt tapasztalható. A Fidesz népszerűsége tehát nem változott. Annak ellenére sem, hogy a vizsgált időszakba már beleesett az 1300 menekült ügyével kapcsolatos tematizálási kísérlet.

A kormányzó pártokat követi a Jobbik, melyet januárban a teljes népesség 14 százaléka, míg a biztos szavazó pártválasztók 17 százaléka támogatott – hasonlóan a decemberi adatokhoz, amikor is a teljes népesség 13 százaléka támogatta. Abban, hogy a párt növekedése megtorpant, szerepet játszhatott, hogy a vizsgált időszakba már beleestek a Jobbik elnökét közelmúltban ért politikai támadások is. Ugyanakkor a Jobbik kommunikációjának jó része a Fidesz kritizálásában merült ki. Így ha látványos növekedést nem is eredményez, de kampány időszakban az ilyen típusú egymásnak feszülés mobilizálhatja a pártok szavazótárborát.

A Demokratikus Koalíció mind a teljes népesség, mind pedig a biztos pártválasztók körében meg tudta őrizni a korábbi eredményeit. A pártot a teljes lakosság 8, míg a biztos pártválasztók 12 százaléka támogatná egy választáson.

A vizsgált pártok közül talán az MSZP került a legérdekesebb politikai helyzetbe. A mérések kapcsán ugyan hasonló arányok mutatkoznak, mint a Demokratikus Koalíció esetében, ugyanakkor van itt egy fontos különbség, amit érdemes kihangsúlyozni. Nevezetesen azt, hogy a Párbeszéddel kötött közös lista miatt a parlamenti bejutási küszöb esetükben 10 százalék lesz. Most a biztos szavazó pártválasztók pont ilyen mértékben támogatják a pártot, ami a decemberi mérésekhez képest 2 százalékpontos visszaesést mutat. A szocialisták a teljes népesség körében, az ezt megelőző mérésekhez hasonlóan, 8 százalékot értek el. A fent említett okok miatt könnyen lehet, hogy a Magyar Szocialista Párt ebben a formában most indul utoljára a választásokon.

Az LMP és az Együtt támogatottsága nem változott érdemben: míg az előbbi a decemberi adatok szerint a teljes lakosság körében 5, és a biztos szavazó pártválasztók körében 6 százalékon áll, addig az utóbbinál ez az arány 2, illetve 3 százalék, hasonlóan a tavaly év végi kutatáshoz.

A Momentum Mozgalom azonban mindkét választói csoport körében 1-1 százalékos veszteséget könyvelhetett el a decemberi adatokhoz képest. A párt a teljes népességnél 1, míg a biztos szavazó pártválasztók 2 százalékon áll.

Az IDEA Intézet 2018. januárjában többek között az átszavazási hajlandóságot is kutatta a baloldali, valamint a jobbikos választók körében.


Forrás: IDEA Intézet

Az ellenzéki pártok szempontjából – bejutási küszöb elérése mellett – nagyon fontos kérdés, hogy az úgynevezett “koordinált indulások” esetén a választóik részéről lesz-e hajlandóság a legesélyesebbnek vélt ellenzéki jelölt támogatására. Még abban az esetben is, ha a jelölt pártjával eredetileg nem szimpatizáltak. Az eredmények láttán elmondható, hogy a baloldali szavazók e tekintetben sokkal rugalmasabbak mint a Jobbikos szavazók.

Az adatok elemzéséből kiderült, hogy a baloldali pártválasztók  45 százaléka támogatná saját jelöltje visszalépését a Jobbik javára a kormánypárti induló legyőzése érdekében, ha utóbbi az esélyesebb. A megkérdezett baloldali pártválasztók 40 százaléka utasította el a visszalépés lehetőségét. A baloldali pártválasztók 34 százaléka továbbá úgy nyilatkozott, hogy kész lenne voksával akár támogatni is a Jobbik indulóját a kormánypárti jelölttel szemben. A konkrét támogatást 50 százalékuk utasította el.

A Jobbik szavazói körében ez az arány egyértelműen alacsonyabb volt. A saját jelölt visszaléptetését az esélyesebb baloldali javára 32 százalék támogatná, és 58 százalék elutasította el, addig a jobboldali párt választóinak csupán 30 százaléka szavazna a baloldal esélyesebb jelöltjére a kormánypárti indulóval szemben, 54 százalékuk pedig ekkor sem. Talán ezek a számok alacsonynak tűnnek. Főleg egy sikeres koordinált indulás megvalósulásának szempontjából. Mégis, ha pár évvel ezelőtt bárki azt állította volna, hogy bármilyen helyzetben jobboldali jobbikos szavazók 30 százaléka szavazna baloldali jelöltre a jobboldali Fidesszel szemben, az a feltevés a politikai extremitás határát súrolta volna.

Ahogy 2017-ben sejteni lehetett, Botka László miniszterelnök-jelöltségről való lemondása olyan lavinát indíthatott el, ami könnyen maga alá temetheti az egész szocialista pártot. Látva az elmúlt időszak kutatási eredményeit, ez a feltevés könnyen beigazolódhat. Egy markáns vezető nélkül maradt párt politikailag aktív választói hamar más pártok szimpatizánsaivá válhatnak. Két nagy nyertese lehet a kiábrándult szocialista választóknak: Az egyik a Jobbik, ami már gyakorlatilag 2010 óta biztos menedéket jelentett a kiábrándult szocialista szavazóknak. Ennek eredményeképpen, a 2014-es kampánynyitányhoz képest a Jobbik erősödni is tudott néhány százalékot. Más kérdés, hogy a radikális párt korábban állt már a jelenleginél lényegesen jobban is. A Jobbikot tavaly év közben több közvélemény-kutató cég is húsz százalék felett mérte. Ehhez képest a jelenlegi támogatottság mindenképpen visszaesésként értelmezhető. A másik profitálni tudó szereplő az LMP, ami stabilizálni tudta a helyzetét. Hiszen a 2014-es választások előtt a jelenleginél még inkább a bejutási küszöb alatt volt a párt támogatottsága. Most a legtöbb kutatóintézet mérése alapján bejutnának az Országgyűlésbe.

Összességében elmondható, hogy míg a kormányzó pártok egy tudatos koncepció mentén politizálnak, addig az ellenzéki pártok többsége – akár csak négy évvel ezelőtt is – még mindig az egymáshoz mért helyezkedéssel és az ezzel kapcsolatos stratégiákkal vannak elfoglalva. Aminek persze meglehetnek a rövid távú politikai előnyei. Azzal viszont minden induló pártnak számolnia kell, hogy a választás időpontjához közeledve egyre fontosabb szempont lesz a kormányzóképesség kérdése.

A szerző politológus

Mezőhegyi Gyula

 

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.
Share

Esetleg más?

Lélek Sándorné: Adjon az Isten áldott vasárnapot mindenkinek!

“Embertelen lelkivilág volt, amibe minket belekényszeríttettek, amikor magunk se tudtuk, hogy most már emberek vagyunk, …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.