2018 június 23., szombat
Fotó: Nézőpont Intézet

Mezőhegyi Gyula: Közel négyszázezer fővel bővült a Fidesz tábora

Share

„Maga honnan nézi a szektorokat?”- tette fel a kérdést – a szakmailag azóta már jobblétre szenderült – Havas Henrik négy évvel ezelőtt, a választások után G. Fodor Gábornak, az azóta már ikonikussá vált műsorában. Havas tanár úr anno kiürült football szektorok ködös hasonlatával igyekezett demonstrálni, hogy a Fidesz hiába nyert 2014-ben, hiszen vesztett 3-400 ezer szavazót. Azóta eltelt négy év, és a számok beigazolódtak. Igaz, nem abba az irányba, amelyikbe a tanár úr szerette volna. Ugyanis a Nézőpont Intézet legfrissebb felméréséből kiderül, hogy a Fidesz a kormányalakítást követően, a választásokon megszerzett 2.600.000 fős táborát közel 400 ezer fővel tudta bővíteni az elmúlt két hónap leforgása alatt.

A Nézőpont Intézet Magyar Idők számára készített felméréséből az is kiderül, hogy Fidesz-KDNP pártszövetség míg az előző hónapban 52 százaléknyi szavazatot gyűjtött volna be, jelenleg 54 százalékos eredményre számíthatna. A pártpreferenciák változása azt mutatja, hogy a Fidesz-KDNP tovább tudta növelni a szavazói táborát. A belföldi listás eredményeket tekintve 2.600.000 szavazatot kapott a Fidesz-KDNP, a jelenlegi állás szerint ez megközelítené a 3 milliót is. A legnagyobb mértékben a férfiak, a kisebb méretű településeken élők, valamint a középfokú végzettséggel rendelkezők között tudták növelni népszerűségüket a kormánypártok.

2018. májusi kutatási eredmények a teljes felnőtt népesség körében / Fotó: Nézőpont Intézet

A felmérés alapján a teljes felnőtt népesség körében 42 százalék szimpatizál a kormánypártokkal. Ez az arány az MSZP esetében 6, a Jobbiknál pedig 11 százalék. Az LMP és a DK tábora jelenleg 3-3, a Momentum Mozgalom 2, a Kétfarkú Kutya Párt pedig 1 százalékon áll. A teljes népességen belül a Fidesz KDNP több mint egymillióval több szimpatizánssal rendelkezik, mint a teljes ellenzék együttvéve.

Változik a politikai erőtér

A 2018-as választási eredmény korábban elképzelhetetlen változásokat indukált az ellenzéki térfélen. Pár hét alatt gyakorlatilag a teljes politikai erőtér gyökeresen megváltozott, és ez a folyamat még koránt sem ért véget. Ugyan a négy évvel ezelőtti országgyűlési választás  is a mostanihoz hasonló eredménnyel zárult, akkor viszont a pártok többsége jelentősebb változás vagy személyi következmény nélkül folytatta a munkáját. Ezzel szemben a közelmúlt az ellenzéki pártokban lévő belső válságoktól, kizárásoktól és lemondásoktól volt hangos.

Mindezen változások alapján a pártokat három csoportba sorolhatjuk. Az elsőben a DK relatíve elégedett lehet az eredménnyel, így a párt külön utas ebből a szempontból. Fontos azonban megemlíteni azokat a taktikai szavazásból származtatott, „ajándék szavazatokat”, amelyek nélkül a bejutásuk igencsak kétséges lett volna. Persze elmondják, hogy csalódottak a választás kimenetelében, hiszen nem sikerült elérniük a kormányváltást, de azért az eredmények tükrében sem apátia sem belső ellentétek nem feszítik a pártot.

A második csoportba azon politikai pártok tartoznak, melyek vállalva a kudarc következményét, levontak bizonyos politikai konzekvenciákat. Az MSZP teljes elnöksége lemondott, a tisztújításra várhatóan június közepén kerül sor. Hasonlóképpen tett a Momentum elnöksége is, az Együtt pedig feloszlatta magát. A zsinórban harmadik választási vereség markánsan jelzi, hogy a baloldal válságban van, mind az új „reménységek”, mind a veterán szocialista párt tekintetében. Mindezek után kérdés, hogy a sokadik arculatváltás vagy elnökségi csere elegendő lesz e megújuláshoz.

A harmadik csoportba azok a pártok tartoznak, melyek a választási vereség sokkja után komoly belső ellentétek mellett tudják csak folytatni a működésüket. A Jobbikból kizárt Toroczkai László személyében a nemzeti radikalizmus egyik ikonikus alakjáról beszélhetünk. Az ő kizárása egy nagyon erős szimbolikus jelzése annak az identitásvesztésnek vagy identitáscserének, amivel kapcsolatban a legtöbb kritika érte a Jobbikot az elmúlt években. Nem lehet tudni, hogy Vona Gábor lemondása, Toroczkai László kizárása vagy éppen Dúró Dóra kilépése milyen hosszú távú következményekkel fog járni a párt számára. Az viszont koránt sem mindegy, hogy a legnagyobb támogatottságú ellenzéki párt mozgása a jövőben milyen irányt vesz majd.

A már egy szakadáson túlesett LMP is szintén belső konfliktusokkal küzd. Ezt markánsan jelzi Hadházy és Sallai tettlegességig fajuló ellentéte, Hadházy külön utas politizálása vagy éppen Schiffer András kilépése a pátból. Utóbbi ismét egy olyan szimbolikus lépés, ami félreérthetetlenül jelzi a pártban lévő belső feszültségeket. Már a választások előtt is egyre több olyan vélekedés látott napvilágot, hogy a párt folyamatosan balra tolódik. Ezt alátámasztja az, hogy több levitézlett baloldali politikus is – az MSZP-től egészen az Együtt-ig – az LMP-ben folytatja politikai a karrierjét. Ez a folyamat pedig alapjaiban megy szembe mindazzal, ami az LMP eredeti krédója volt, miszerint ők se bal-, se jobboldali politikai formáció nem lesznek a jövőben. Mindezek alapján a politikai identitáskeresés  továbbra is releváns kérdés lesz az ellenzéki pártokban.

A választások előtt sok elemzést lehetett olvasni arról, hogy a Jobbik és a Fidesz politikai mozgásából adódóan megszűnt a centrális erőtér. A választást követő lemondások, kizárások és megszűnések egyértelműen újrapozicionálják a politikai erőteret. A változások eddigi nyertese egyértelműen a Fidesz-KDNP pártszövetség, mely nem véletlenül tudta 400 ezer fővel növelni a bázisát, miközben az ellenzék az eddigi folyamatok alapján további gyengülésre számíthat.

Túl a Rubiconon

Ha megfigyeljük a rendszerváltás óta eltelt idő választási eredményeit, azt láthatjuk, hogy egyre nagyobb időszakot ölelnek fel a kormányzati ciklusok. A rendszerváltást követő időszakban a kormányok négyévente váltották egymást, majd abból a megfontolásból, hogy „négy év alatt nem lehet érdemi politikai változásokat véghezvinni”, nyolc éves ciklusok követték egymást. Az első ilyen nyolc éves ciklus a baloldalé volt, ami nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ezt követte a jobboldal nyolc éves időszaka, aminek a végén már jól láthatóak és érezhetőek voltak olyan változások, melyekből már lehetett következtetéseket levonni a kormányzás minőségére vonatkozóan. A választás nagy kérdése az volt, hogy most következik-e a baloldal következő újabb négy vagy nyolc éves időszaka, vagy az Orbán kormány képes átlépni a Rubicont, és ezzel megnyitni az elmúlt harminc év eddigi leghosszabb időszakát, tizenkét évre vonatkoztatva. Utóbbi történt, és ez egy ismeretlen terület mind a politikusok mind az elemzők számára. Az vitán felül áll, hogy Orbán Viktor és kormánya ezzel a győzelemmel átlépte a Rubicont és bármi is fog következni, az már mindenképp egy új korszakot jelent majd.

Módszertan

A Nézőpont Intézet közvélemény-kutatása 2018. május 02-22. között készült 2000 fő személyes megkérdezésével. A minta reprezentatív a 18 évesnél idősebb lakosságra nem, kor, régió, településtípus és iskolai végzettség szerint. 2000 fős mintanagyság és 95 százalékos megbízhatósági szint esetén a mintavételi hiba 2,2 százalék.

A szerző politológus

Mezőhegyi Gyula

 

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

Csobai Vera: Játék a szavakkal

A gondolat egyik megjelenési formája a szó. A gondolat önkéntelen, a szó tudatos. Egyre inkább …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.