2020 október 29., csütörtök
Szél Bernadett a Lehet Más a Politika társelnöke (ATV-fotó)

Mezőhegyi Gyula: Nem lehet más a politika

Share

Az utóbbi két évben még az elemzők körében is teljes egyetértés volt a tekintetben, hogy az LMP folyamatosan balra tolódik. Azt viszont senki sem merte volna pár hónappal ezelőtt sem feltételezni, hogy a párt elnöke maga fog tárgyalást kezdeményezni a szocialistákkal és a Jobbikkal, egy esetleges választási együttműködésről. Úgy látszik, hogy Schiffer András 2016-os távozásával együtt elillant a pátból a „lehet más a politika” ethosza, meggyőződése is.

Az LMP 2009-ben azzal a kimondott céllal jött létre, hogy alternatívát állítson az 1990 és a 2010 közötti működő politikai garnitúrával szemben. Tehát, ha volt valaha ethosza az LMP-nek, az bizonyára az volt, hogy soha, semmilyen körülmények között nem fognak választási szövetséget kötni sem a Fidesszel, sem az MSZP-vel, a Jobbikkal pedig végképp nem. Ehhez képest elég éles váltást hajtott végre nemrég a párt elnöksége, mikor arról döntött, hogy választási együttműködés terén nyitni fognak a Jobbik és az MSZP irányába. 2014-ben még tudták tartani magukat az alapítók meggyőződéséhez, de úgy látszik, 2018-ra az említett ethosz végképp eltűnt.

A választási győzelem mindent felül ír?

„A tegnapi győzelem után, van egy olyan pozitív töltet ebben az országban, amit érdemes kihasználni” – nyilatkozta Szél Bernadett az ATV Egyenes Beszéd című műsorában, ma reggel.

Logikus, hisz a vasárnap este kialakult lélektani állapotot mielőbb ki akarják használni az ellenzéki pártok. Szél Bernadett viszont elszólta magát azzal, mikor elmondta azt is, hogy az elnökségi döntésük már egy héttel a hódmezővásárhelyi választás előtt megtörtént. Így nem lehet vádolni az LMP-t azzal, hogy csak most jutott volna eszükbe az összefogás gondolata. Ugyanakkor a közelmúlt eseménye jól láthatóan megerősítette korábbi meggyőződésében a párt társelnökét.

Szél Bernadett jelenleg egy háromosztatú ellenzéki teret lát. Az egyik az MSZP-DK, a másik a Jobbik, a harmadik pedig az LMP lenne. Igaz, annak egyértelmű kimondását kínosan kerülte, hogy a DK-val is választási szövetségre lépne-e, helyette inkább az MSZP-DK „szövetségi körrel” való együttműködés lehetőségéről beszélt. Mintha Gyurcsány Ferenc kevésbé lenne vállalható az átlag LMP-s szavazók számára. És valóban,  ezt tényleg kínos lenne így nyíltan felvállalniuk tekintettel arra, hogy a Lehet Más a Politika, mint gondolati kör, pontosan a Gyurcsány-kormánnyal való szembenállás időszakában született meg.

Ebből a nézőpontból viszont ugyancsak izgalmasnak tűnik az LMP által korábban csak „náci pártnak” nevezett Jobbikkal tervezett választási szövetség gondolata is. Úgy tűnik, hogy a hódmezővásárhelyi időközi választás után az ellenzéki pártok nagy része vérszemet kapott.

Kérdés azonban, hogy a győzelem esélye tényleg mindent felül ír-e. És ha igen, akkor mi marad a végén? Hová lesz a politikai ethosz, az ideológiai alapvetés?

A nyilvánosság, mint zavaró tényező

Szél Bernadett azon túlmenően, hogy szerinte az ellenzéki pártok sorsközösségben vannak egymással, kifejezte sajnálatát azért, hogy az MSZP-LMP tárgyaláson történtek gyakorlatilag rögtön kiszivárogtak a médiának.

Nézze, nem véletlenül nem a média előtt csináljuk a megbeszéléseket” – nyilatkozta Szél Bernadett az ATV fentebb említett műsorában.

A társelnök tehát nem azt sajnálja, hogy ilyen egyeztetést folytattak, hanem azt, hogy az nyilvánosságra került.

Érdekes kérdés, hogy ilyen kijelentések után, vajon mi járhat egy átlagos LMP-szavazó vagy akár Schiffer András fejében? És az is beszédes, hogy a kiszivárogtatás után a párt szinte rögtön pofont kapott a Jobbik részéről, hisz Dúró Dóra azonnal közölte, hogy az LMP egy „viccpárt”, hisz még a 106 egyéni jelöltjük sincs meg. Illetve az MSZP is rögtön nyilvánosan kritizálta az LMP-t. Végül is formálisan mind két párt visszautasította az együttműködést.

De pont a hódmezővásárhelyi választás után vetődhet fel a kérdés, hogy az ilyen kijelentéseket vajon mennyire érdemes komolyan venni. Az egy dolog, hogy bizonyos pártok, jelesül az LMP (is), a szöges ellentettjét csinálják annak, amit pár évvel ezelőtt mondtak, ugyanakkor az a kettős-játék, miszerint kifelé azt kommunikálják, hogy „ők egymással soha”, a háttérben pedig egyértelműen közelednek egymáshoz, és mikor lebuknak, akkor folytatják a színjátékot – az nem más, mint a választók totális lenézése, semmibe vétele. (Az elnökségi ülésről kiszivárgott információk szerint, az LMP Gödöllőt, Szombathelyt és Szekszárdot kérte az MSZP-től.) Szél visszautasította azt, hogy erről a médiában kellene nyilatkoznia.

Viszont mindenképpen elmondható továbbra is az, hogy “lehet más a politika”, hisz míg Pető Iván egykori SZDSZ elnök, az 1994-es választási kampányban a végsőkig tagadta az MSZP-vel való együttműködést, addig ma – még ha kiszivárogtatás révén is –, de egyre tisztában láthatjuk a korábban letagadott, de mára egyre nyilvánvalóbb összefogás körvonalait. Így tényleg “lehet más”….

Íme a klasszikus, követendő példa:

A szerző politológus

Mezőhegyi Gyula

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.
Share

Esetleg más?

#Muzej2019 – Múzeum a város felett: Kiscelli Múzeum

Utunk következő állomása a Kiscelli Múzeum volt. Különös ez a múzeum, különös történettel, különös múlttal …

2 hozzászólás

  1. Dávid Szaniszla

    Az az érzésem, hogy nagy felsülés lesz április 8-án. Már mindenki a temetésre készűl, s aztán hoppon maradnak. A “beteg” még nem halt meg! A temetés elmarad! Jó lesz, ha tudomásúl veszitek!

  2. Dávid Szaniszla

    Bernadett! Ez a mosoly le fog fagyni az arcodról, s nem a minuszok miatt!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.