2017 november 20., hétfő
MTI Fotó: Soós Lajos

Mindig gazdagítsa magyar szó a Felvidéket!

Share

Az emlékezés mellett az is fontos, hogy “a Benes-dekrétumok soha ne érhessék el céljukat, és mindig gazdagítsa magyar szó a Felvidéket” – mondta a parlament alelnöke a magyarok kitelepítésének emléknapján az Országház épületében rendezett megemlékezésen.

Gulyás Gergely (Fidesz) kijelentette: a csaknem százezer kitelepített magyar ember sorsát megváltoztató döntést a huszadik század egyik legtragikusabb és legnagyobb mesterséges, kikényszerített népvándorlása. A babiloni fogság példáját hozva fel arról beszélt: mindkét népet idegen hatalmak kényszerítették arra, hogy “szülőföldet, múltat, vagyont, mindent maguk mögött hagyjanak.

Örök a választás az asszimiláció, valamint a folyamatos küzdelmekkel teli, cseppet sem könnyű, éppen ezért elhivatott döntést igénylő nemzetiségi önazonosság és megmaradás között – jelentette ki az Országgyűlés alelnöke. Mint mondta, 1947-ben és a következő két esztendőben a létbizonytalanság jutott a határokon kívüli magyarság osztályrészéül, hiszen nem csupán a málenkij robot veszélye leselkedett rájuk, de “az ember élete szinte semmit nem ért, ha magyar volt”, és pusztán nemzeti hovatartozásukért kellett szenvedniük. Hozzátette: “a felvidéki magyarság 1947-ben gyakorlatilag magára maradt”, hiszen miközben a németek bűnösségében egyetértett az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió, addig ez a magyarok esetében Moszkva támogatásával, a másik két nagyhatalom cinikus hallgatásával valósult meg.

Megjegyezte: a magyar kormány megpróbálta menteni a menthetőt, de éppúgy nem járt sikerrel, mint Mindszenty József hercegprímás, aki VI. György angol király közbenjárását kérte a szlovákiai magyarok üldöztetésének beszüntetéséért.

Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke az eseményen arról beszélt: egyszerre kell emlékezni a múltra és számon kérni a jelent, utóbbit azért, mert a felvidéki magyarok mindeddig nem kaptak bocsánatkérést és kárpótlást a hét évtizeddel ezelőtt történtekért. A bocsánatkérés és a megbocsátás két dolog, amelyekkel a fájdalom megszüntethető és a múlt lezárható – jelentette ki, hangsúlyozva, hogy előbb a bocsánatkérésnek kell megtörténnie, s csak azt követheti a megbocsátás.

Popély Árpád történész arra hívta fel a figyelmet, hogy a kitelepítés csak az egyik eszköze volt a csehszlovák kormányzatok nemzetállam-építési eszközeinek; sokakat deportáltak Csehországba vagy kényszerítettek magyarságuk megtagadására. Emlékeztetett arra, hogy az első világháború után létrejött Csehszlovákiához egymillió magyar és hárommillió német került, s amikor a második világháború után 71 ezer magyarországi szlovák választotta az átköltözést, helyükbe mintegy kilencvenezer felvidéki magyart telepítettek kényszerrel, elsősorban papokat, tanítókat, módosabb birtokosokat.

A magyarok ellen is alkalmazott kollektív bűnösség elvéről szólva kiemelte, hogy az tarthatatlan, már csak azért is, mert “mind a csehek, mind a szlovákok között jócskán akadtak, a hitleri Németországgal együttműködők”. Hozzátette, a szlovák politikai elit elismeri ugyan a kollektív bűnösség elvének tarthatatlanságát, de elutasítja a bocsánatkérést, hiszen az nyilvánvalóan a történtek jogtalanságának elismerését jelentené.

 

 

MTI

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

szerkeszto

Latest posts by szerkeszto (see all)

Share

Esetleg más?

Sass Kálmán mártír lelkész mellszobrát avatták fel a partiumi Érmihályfalván

Felavatták Sass Kálmán mártír lelkész mellszobrát vasárnap a partiumi Érmihályfalván annak a református templomnak a …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.