2019 július 15., hétfő
Fotó: Hajbáné Müller Valéria

Mit őriznek az Őrségben? – 16. Mire emlékeztet a 11 órás harangszó? – Kőszeg

Share

Kőszeg is olyan város, amelyről oldalakat lehetne írni: a belvárosa tüneményes, a várat szépen felújították, izgalmas kiállításokkal találkozik a látogató, de azt hiszem, ahogy a Kis herceg is írta, a legfontosabb a szemnek láthatatlan, csak szívvel lehet megérezni.

Kőszeg történelme gazdag, fényes és sötét lapok sorakoznak rajta: az osztrák hercegek és a német római császárok többször is megpróbálták elszakítani Magyarországtól, itt töltötte Karácsony ünnepét Szálasi 1944-ben, itt játszódik az „Iskola a határon” és „A nagy füzet” is. Mégis, ha beszélhetünk arról, hogy a XVI. század volt történelmünk „legmagyarabb évszázada”, úgy ez a korszak volt az is, amelyben Kőszeg részévé vált a magyar nemzettudatunknak, mert ekkor, 1532-ben védte Jurisics a várat a törökkel szemben.

Szeretünk emlékezni az Egri csillagokra, amikor a török szégyenszemre kotródott el a vár alól, szeretünk emlékezni Szondi két apródjára és Zrínyi Miklósra, mint a halálig tartó önfeláldozás példáira, de Jurisics más módon aratott győzelmet.

Sokszor gondolok arra, hogy minden nemzet más örökséget hordoz legendáiban és meséiben. Mások a vércseppes székely balladák, amelyek a szenvedés elviselésére tanítanak, az amerikaiak a cowboy történeteikből megtudják, hogy egy gyors lövéssel mindent el lehet intézni… Nekünk, akik lelkünk szerint magyarok vagyunk, azonban az okosság titkát tanítják meg meséink. A szegénylegény nem erejével, hanem szívével és eszével győz a gonosz felett, s még Mátyás királyon is diadalt arat az egyszerű leány, aki egyszerre ment elébe felöltözve és meztelen.

A várvédő Jurisics szobra / Fotó: Hajbáné Müller Valéria

Jurisics egyszerre volt bátor és okos.

Az ostrom papírforma szerint lejátszott meccsnek tűnt: 60-70 ezer törökkel szemben védet néhány száz katonájával és az idemenekült jobbágyokkal a várat. Mai romantizáló emlékezetünk hajlamos azt gondolni, hogy a föld népének hazaszeretete ellensúlyozta a fegyverzetbéli és kiképzési hiányosságokat, de valójában ebben a korban a katonáskodás már profi mesterségnek számított, a katonáknak érteniük kellett a lőfegyverekhez, az utászathoz, a korszerű harci eljárásokhoz, s valójában a Magyar Királyság a kiképzett katonák számában végzetesen elmaradt az oszmán hadaktól, így a számszerű hátránynál még rosszabb helyzetben voltunk.

1532. augusztus 10-én kezdődött meg az ostrom, a török 19 rohamot intézett a vár ellen, a falakat aláaknázta és felrobbantotta, s a várban lévők helyzetét még kilátástalanabbá tette, hogy segítsége sem számíthattak, mert a keresztény seregek Bécs védelmére összpontosítottak – miközben a török bármikor kaphatott volna erősítést a 80-90 ezer főnyi főseregtől. Azonban Jurisics alaposan felkészült az ostromra, alaposabban, mint a törökök. A muszlim seregek éheztek és nem tudták megrontani a megerősített várat… És augusztus 30-án, 11 órakor, feladták az ostromot, máig sem tudni, miért.

Vannak, akik azt mondják, hogy a török már majdnem sikerrel járt, már nyolc lófarkas zászló lobogott a falakon, de amikor a templomba szorult tömeg sikoltozni és kiabálni kezdett, a muszlimok keresztény csatakiáltásnak vélték, s ezért megfutamodtak. Ha ez igaz, valóban Jézus neve volt a menedékünk.

Mások szerint a török hadvezért elhatározta, hogy az ostromnak délben vége kell, hogy legyen, s amikor ez a védők tudomására jutott, már 11 órakor meghúzatták a harangokat, s a határidő leteltével félbeszakadt a támadás.

Végül, vannak, akik Jurisics diplomáciai érzékére hivatkozva azt állítják, hogy megegyezett a török fővezérrel, Ibrahimmal, hogy néhány török zászlót kitűzhet a vár falára, így jelenteni tudja, hogy elfoglalta Kőszeget, de eztán tovább is vonul. Mint az okos lány: egyszerre volt legyőzött a törökök szemében és egyszerre győztes a valóságban. Ki tudja? Tény, hogy Jurisics 1530-ban Konstantinápolyba követségbe ment, a török annak és rendje és módja szerint fogságba is vetette – lehetséges, hogy ezalatt kiépítette kapcsolatait a törökökkel, s ezt kamatoztatta az ostrom során. A kapcsolati tőke már akkor is értékes volt.

Fotó: Hajbáné Müller Valéria

A magyar történelem egy humoros pillanata: Jurisics eljutott a török császár fővárosába, de a török császár nem jutott el a Nyugat Római Birodalom fővárosába. A véráztatta magyar történelemben az apró örömöknek is örülni kell.

Bárhogyan is történt, ha betérünk a Kőszegi várba és annak páratlan arzenáljában próbálgatjuk a középkori fegyvereket és páncélokat (mert még nem voltam olyan várban, ahol ilyen gazdag fegyvertár állna a látogatók rendelkezésére), emlékezzünk Jurisicsra és társaira, akik nem csak erővel és hűséggel, de okossággal is védték Magyarországot és Európát.

Az arzenálban nem csak megtekinthetők, de ki is próbálhatók a fegyverek / Fotó: Rozványi Dávid

 

Korábban:

Zöld-e az Őrség aranya?

A táj gyönyörű, a sors keserű…

És mi is az az Őrség?

Szentmise Felsőszölnökön

Perben a történelemmel: Őriszentpéter, az “átjárók”

Majom a lovon, középkori szelfi, a hely, ahová sohasem süt be a Nap… Velemér

Táncoló színek – Veleméri katolikus templom

“Nemesmedvesig” és az erdőn át

Az ezeréves pechszéria margójára, Rönkfalva

Szalafő, Felsőszer és Pityerszer

A boldog herceg, akinek Szent József volt a pénzügyminisztere

Körmend, a boldog herceg kastélya

Nem csupán mese… – boldog Batthyány-Strattmann László

Ki fejezte le a jáki szenteket?

Velem: de kikkel és mivel?

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

Nagyszombati csend

  Csend van, nem történik semmi sem, a Messiás sírjában pihen, az apostolok ajtók mögött …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.