PolgárPortál A magyar civil együttműködés honlapja
Sehol sincs olyan íze a „határőr” szónak, mint pont az Őrségben, amely nevében is őrzi a határt őrizők hivatását. Bár a határőrség, ahogy mi ismertük, csak 1946-ban jött létre, de valójában már Szent László szervezte meg a határőrizetet és határvédelmet, így a rendszerváltás után az ő oltalma alá helyezték a szervezetet.
Minden korban más és más kihívásnak kellett megfelelnie a határőröknek: a békés középkorban az utakat őrizték, de az 1400-as évektől már a törököket tartóztatták fel, mint végvári vitézek. Bár a török hódoltságot a nemzet romlásaként szoktuk emlegetni, de gondoljunk bele: a Magyar Királyság állította meg az iszlám fegyveres terjeszkedését: azét a hatalomét, amelyet képtelen volt megfékezni a Keresztény Európa a XI-XIII. században, amely elsöpörte a Kelet-Római Birodalmat. Néhány vár, a pogány szemében kutyaól, néhány végvári vitéz, lassan csordogáló zsold…
A török kiűzése után a déli és keleti oldalról védték a határőrvidékek Magyarországot. Trianon után a Magyar Királyi Vámőrség a honvédség álcázott része volt a tényleges határőrizet mellett. Hogy mégis sokan rossz emlékeket őriznek a határőrségről, annak köszönhető, hogy a szervezetet 1950-ben beolvasztották az ÁVO-ba…
Szögesdrót, aknamező. A feladat már nem a határok ellenőrzése, hanem lezárása volt. „Zöld ÁVO”, baljós név… Azonban az ötvenes évek véget értek 1956-ban, hogy újra kezdődjenek ’57-ben, a hetvenes években az aknazárat elektromos jelzőrendszer váltotta fel, ’89 szeptemberében már megnyitották a határokat a keletnémet menekültek előtt.
A rendszerváltozás után a határőrséget Szent László király oltalmába ajánlottak, emlékszem, győri ifjúságomra, ahogy a határőrök tisztelegtek a lovagkirály hermája előtt. Bár a vasfüggöny leomlott, új kihívásokkal kellett szembenézni: a délszláv háború idején újra megnövekedett a szerepe.
És végül, az EU csatlakozásunk utáni EU-fóriában megszületett a döntés: a határok nélküli Európában felesleges a határőrizet és 2008-ban szélnek eresztették Szent László népét…
Historia est magistra vitae… de úgy látszik a döntéshozók nem tanultak történelmet: hiszen ma sok szempontból hasonló kihívásokkal kell szembe néznünk, mint a középkor alkonyán.
A jövőt senki emberfia sem ismeri, de a múltat érdemes tanulmányozni, s az apátfalvai határőrmúzeum páratlan gyűjteményével ebben segít minket.
Kiváló tablók, rekonstruált laktanyák mutatják be a határőrség történetét. Nyugat-Magyarországon több múzeum is bemutatja a vasfüggönyt és annak áldozatait, de ez a kiállítás más: ez a másik oldalt mutatja be, azokét, akik ilyen formában szolgálták a magyar államot. Harag és részrehajlás nélkül, a hősiességet és az árnyakat híven bemutatva, köztük számos érdekes felszerelési tárgyat, különleges járműveket, fegyvereket… És álljunk meg egy pillanatra a szolgálatteljesítés közben hősi halált halt határőrök nevei előtt egy fohászra, hogy az emlékezés valóban békévé oldódjon.
Korábban:
A táj gyönyörű, a sors keserű…
Perben a történelemmel: Őriszentpéter, az “átjárók”
Majom a lovon, középkori szelfi, a hely, ahová sohasem süt be a Nap… Velemér
Táncoló színek – Veleméri katolikus templom
“Nemesmedvesig” és az erdőn át
Az ezeréves pechszéria margójára, Rönkfalva
Szalafő, Felsőszer és Pityerszer
A boldog herceg, akinek Szent József volt a pénzügyminisztere
Körmend, a boldog herceg kastélya
Nem csupán mese… – boldog Batthyány-Strattmann László
Ki fejezte le a jáki szenteket?
Mire emlékeztet a 11 órás harangszó? – Kőszeg
És ezzel őrségi utam végére értem…
