2018 május 23., szerda
Fotó: Rozványi Dávid

Mit őriznek az Őrségben? – 2. A táj gyönyörű, a sors keserű…

Share

 

A táj gyönyörű, a sors keserű,
vasbakötött vidék ez,
az erdőben szögesdrót futott,
s gomba-bunkerek nőttek a földben…

 

A táj gyönyörű, a sors keserű,
elhagyott vetésben erdőt növelt az idő,
hogy legyen fa, legyen barakk és koporsó,
mert népeket űzött el a történelem.

 

A táj gyönyörű, a sors keserű,,
évezrede kihátrált országot vigyáz,
szelíd tájban kövek mesélnek,
tatárt, törököt nép- és mindenféle demokráciát.

 

Dombhátakon szerek sorjáznak,
kedves a napfény és édes a gyümölcs,
két gazdag ország szorításában
díszes nekünk az élniakarás.

 

 

Korábban:

Zöld-e az Őrség aranya?

 

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

Dr. T. Túri Gábor: Ismét a hun-magyar kérdésről

A hunok és a magyarok közötti kapcsolat izgalmas kérdéseket vet fel a genetika tükrében is. …

Egy hozzászólás van

  1. /göre gábor biró úr

    Emlék a hazáról

    Mint levágott lábára a sánta,
    Úgy emlékezem a hazára.
    (hiába nincs már az a része:
    Ráérez mindig a sebére)

    Él bennem is az az ideg,
    Mely hiányát sejdíti meg,
    Lehetetlen vissza nem akarni,
    (annyira valós, meg tudná vakarni!)

    Ha hideg van, érzi: fázik,
    Az esőben tudja, hogy ázik,
    Bizsereg a naptól, ha süt,
    Elvesztése ma is szíven üt

    Mondd, mit érlel annak sorsa
    Akinek nem jut munka, kereset,
    (míg volt is, csak uzsorára keresett)
    Kinek bajsza alól, átok fakad.
    Buta magyar, hagyod magad?
    Pógár világba tengődik
    Leissza magát, a fődig!
    Szór rátok, sűrű átkokat,
    Számára nincs „áthozat”
    Elmúlt rendszerbe se lopott
    Gyárat, se vállalatot!
    Néhány csavarnál egyebet
    Abból megélni nem lehet!

    Palesztin kesergő

    Kinek a szülőföld idegen ország,
    Önérzetét naponta megtapossák
    Kinek a fajtája másfajta nemzet,
    Az lélegezni is másképp lélegezhet.

    Kinek a személye: „nem kívánt elem”
    A hétköznap is keserű történelem!
    Kinek a szava, másfajta beszéd,
    Elég ok arra, hogy ezért üldözzék!

    Kinek a léte is letagadott
    Csak nyomorban élhet ott!
    Kinek a hazához szent a joga
    Idegen polgárság, megalázás sora!

    Magyarok

    Nincs vezérágunk,
    Mint vihar törte fának,
    Pudvás tuskóról nőnek,
    Felgörbülő oldalágak.

    Ezért sorsunk:
    Kicsiny, nem hatalmas,
    Tüskéllő bozótunk,
    Görcsös és alantas.

    Sovány vigasz.

    Élünk még, az alávetettség árán,
    Mindig két világ határán.
    Csillaguk felívelt, alászaladt,
    A magyar, magyar maradt!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.