2018 június 21., csütörtök
Ahogy a földet a fa gyökerei, úgy szövi át a történelem az itt élő népek sorsát / Fotó: Rozványi Dávid

Mit őriznek az Őrségben? – 3. És mi is az az Őrség?

Share

Aki követi útleírásaimat, tudja, hogy mindig megszállunk egy adott faluban és onnan járjuk be a vidéket, s az útleírásokat a legjellemzőbb térségről nevezem el, bár gyakran ki-kiruccanunk más vidékekre.

Így szállásunk, Felsőszölnök csak az Őrségi Nemzeti parknak a része, de magának az Őrségnek nem. Minden tiszteletem a XXI. századé, de azért, ha pontos információkra van szükségem, akkor mindig visszanyúlok a régi, bőrkötésű és papírra nyomott könyvekhez. Dolgozószobám dísze az Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben c. sorozat, még évekkel ezelőtt kaptam az egyik barátomtól. Az ilyen sorozatokat képtelenség egyben olvasni, de ha valamely vidékről szeretnék többet tudni, mindig érdemes elővenni. Ez a könyv még az „aranykorban” született, abban az időben, amikor még „Isten áldja, Isten óvja, császárunk s a közhazát!” volt a jelszó. Ma már nehezen értelmezhető, régies szó a „közhaza” régen azonban mindenki tudta, mit jelent. Egy nemzetek feletti „liberális birodalmat”, ahol minden nép, nemzetiség, nyelv és vallás egyenrangú. Ebben a szellemben írta meg Rezső királyfi (a hivatalos történetírásban: Rudolf trónörökös, aki szerencsétlen módon öngyilkosságot követett el) és a Nagy Mesélő (Jókai Mór) az Osztrák-Magyar Monarchiát bemutató enciklopédikus művét. Érdemes fellapozni az Őrséget bemutató részt:

„Csákánytól délre részint a körmendi, részint a szent-gotthárdi járásban terűl el az Őrség hegyes-völgyes vidékével. Ez az Őrség megyénknek egyik különlegessége. A vármegyének délnyugati részén egy nyugatról keletnek 19.22 és éjszakról délnek 12.25 kilométernyire húzódó területen fekszik, s 18 magyar községet foglal magában. Régi oklevelekben „Eőrségh”, „Örségi tartomány”, a szent korona „peculiumja” néven fordúl elő, s már I. Mátyás király által „nemesi kerület”-nek mondatik. Az Őrség egykor külön kis vármegye volt a vármegyében, a mennyiben külön előljárókkal, külön szervezeti szabályokkal bírt; a 18 község egy összetartozó kormányzati terület vala és csak bizonyos esetekben ismerte el a vármegyét fölöttes hatóságának. Legfőbb előljáróját őrnagynak, vagy ispánnak nevezték. Az őrnagy alatt állott a 18 község által választott 12 esküdt s ezek az őrnagygyal együtt alkották az Őrség bírósági és közigazgatási hatóságát. Az Őrség lakossága valaha határőri szolgálatot teljesített; ezért volt katonai szervezete. A községek IV. László egy oklevelében a következőleg vannak fölsorolva: Eőri-Szent-Péter (az Őrség székhelye s egykor erődített hely), Ispánk, Külső-Rákos, Zakmer (Szaknyér), Belső-Rákos, Pankasz, Szata, Kerkás-Kápolna, Bajánháza, Senyeháza, Dávidháza, Kotormán, Hodos, Kapornak, Kercza, Szomorócz és Bükalja. Ma már azonban az Őrség, mint ilyen kiváltságos terület, csak névben él. A járás lakossága magyar, de van benne német is, horvát is.”

Hajbáné Müller Valéria ezt az alábbiakkal egészítette ki: „A vend vidék Rábatótfalu és Felsőszölnök között van. Sok vita volt, hogy ők vendek, vagy szlovének. Az igazság az, hogy vendek, de mivel nagy a hasonlóság a szlovén nyelvvel, azóta ezt a nemzetiségi nyelvet oktatják hivatalosan. A horvát nemzetiségiek Körmend-Szombathely-Kőszeg határ mentén élnek.” – bár az eredeti szövegbe nem akartam belejavítani, de ezzel az információval lesz teljes a kép.

Ma már tudjuk, hogy a Monarchia megbukott, az egészséges nacionalizmust felváltotta a sovinizmus, ami darabokra szaggatta a közép-európai népek „közhazáját”. Trianon nem csak Magyarországot szaggatta szét, hanem ennek a toleranciának eszméjét is. Mi 1920-ban az ország kétharmadát veszítettük el, de ezen a kis maradékon megpróbáltuk tovább őrizni ezt a szellemet, hogy aztán a 30-as években apránként külpolitikai előnyökre váltsuk. ’45-ben már a szellem is elveszett.

Ami nekünk gyász… / Fotó: Rozványi Dávid
…másnak ünnep. Ugyanannak a határkőnek más-más oldala / Fotó: Rozványi Dávid

A szlovén-osztrák-magyar hármashatáron egy érdekes határkő található, mindegyik oldalán egy-egy dátum. A szlovén és magyar oldalon ugyanaz: 4.VI.1920 és 1920.VI.4. A mi legmélyebb gyászunk és az ő nemzeti újjászületésük napja… Mégis, van abban valami jelképes, hogy fel kell kapaszkodnunk a hármashatárhoz, ott leülünk, s legalább lélekben próbáljuk helyre tenni a dolgokat, rendezni „közös dolgainkat”.

Ha erre a vidékre látogatunk, rengeteg tragédia nyomával találkozhatunk, de legalább ennyi szépséggel és élettel is.

Korábban:

Zöld-e az Őrség aranya?

A táj gyönyörű, a sors keserű…

 

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

Mit őriznek az Őrségben? – 13. Nem csupán mese… – boldog Batthyány-Strattmann László

Nekünk magyaroknak nem csak a mesében van egy boldog hercegünk: Batthyány-Strattmann László, akiről már sorozatom korábbi …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.