2019 december 15., vasárnap
MNM Málenkij Robot Emlékhely

#Muzej2019 – MNM Málenkij Robot Emlékhely

Share

Aki a Hungária körúton a Rákóczi hídtól észak felé halad, nem tudja nem észrevenni ezt az épületet, amelyből marhavagonok és emberi alakok állnak ki… Első pillantásra egy grandiózus emlékmű, a valóságban azonban sokkal több ennél, ezért idén, a Múzeumok Éjszakáján először ezt a helyszínt kerestük fel.

Az emlékhely három az egyben: az arra járóknak egy monumentális emlékmű, a földfelszíni bunker teljes egészében bejárható, ha valakit a hidegháborús hadiépítészet érdekel, de a lelket az emlékhelynek a Pokol bugyrai…”Málenkij robot” – Kényszermunka a Szovjetunióban című kiállítás adja meg.

MNM Málenkij Robot Emlékhely - emlékmű

„Málenkij robot” – egy „kis munka”… már a kifejezés is hazug. Hivatalosan csak egy „kis munkára”, pár órára vitték el az embereket, akik, ha szerencsések voltak, évek múlva, csonttá soványodva és betegen térhettek haza. Ha szerencsések voltak, mert több százezren örökre ott maradtak. A történelmi tudat gyakran összemossa a különböző fogalmakat, mindegyik sötét árnyékot vet jelenünkre.

Szibériába akarsz jutni? Soha – vannak, akiknek ez gyermekkori emlék

A GULÁG alapvetően büntetőtábor volt, elméletileg csak ítélettel kerülhettek oda a foglyok. A gyakorlatban jogosan nevezhetjük ezeket haláltáboroknak. Szolzsenyicin, a Gulág szigetcsoport c. monumentális művében idézi fel annak a jószívű táborparancsnoknak az esetét, aki a téli hidegben kihajtotta a foglyokat, hogy felolvassa nekik az ítéletet, de mivel nagyon hideg volt, megsajnálta őket és visszaküldte őket a barakkokba: „Megjöttek az ítéletek, de nem akarom rabolni az idejüket, menjenek vissza. Van, aki 5, van aki 10 és van aki 15 évet kapott, de teljesen mindegy, mert úgyis itt fognak megdögleni” (Itt meg kell jegyeznem, hogy a köztudatban a Gulág él, de a „robotosok” nem ide kerültek).

És a pesti ember még akkor is tudott nevetni…

A hadifogság a nemzetközi egyezmények és a szokásjog alapján viszonylag jól szabályozott forma volt, tehát önmagában nem tekinthető emberiesség elleni bűnnek, azonban a II. Világháborúban és azt követően gyakorlatilag egyetlen hadviselő fél sem tartotta be ezeket a szabályokat, sem a körülmények, se a hadifogság időtartamát illetően. A hadifogság elméletileg csak a katonákat érinthette, a gyakorlatban azonban bármilyen egyenruhás civil személyt is elvihettek (pl. Budapest elfoglalása után postásokat, vasutasokat…stb).

Üzenet a túlélőknek

A korabeli Magyarország területéről 1944-1945-ben elhurcolt több száz ezer ember, a Szovjetunió GUPVI lágereibe került. Nekik állít emléket a ferencvárosi Málenkij Robot Emlékhely.

A „málenkij robotra” azonban semmilyen szabályozás nem vonatkozott: a személy nem számított, csak a létszám, a megjelölt terv, amit emberekkel kellett feltölteni. Bárkit megállíthattak az utcán és beállíthatták a sorba, hogy szerencsés esetben évek múlva lássák újra szerettei. Talán ez a kiszámíthatatlanság az, ami miatt még ma sem merünk igazán szembenézni a múltunknak ezen részével.Az Emlékhely (és a hozzá kapcsolódó kutatómunka) ennek a szembenézésnek lehet az eszköze. Az épület maga kiváló választás volt: az úton járóknak egy monumentális emlékmű, belülről a bunker bezártsága, ablaktalansága, sötétsége érzelmileg jól megalapozza a „málenkij robot” fojtogató reménytelenségét. Néhány teremben meghagyták a bunker eredeti gépezetét, tanúskodva az épület eredeti funkciójáról.

MNM Málenkij Robot Emlékhely – a bunker gépei

A kiállítások szerencsésen ötvözik a történeti hűséget és a XXI. századi interaktivitást. Ne feledjük: sokszázezer ember sorsát kell hűen bemutatni néhány teremben. Téglába vésett nevek, papírfecnikre írt üzenetek, plakátok, interjúk, újságcikkek és korabeli viccek: ezekből áll össze a történelem.

MNM Málenkij Robot Emlékhely – szibériai temető

Mégis, rám legnagyobb hatással a temető-kamra volt. Az ember számtalan sötét, szűk termen keresztülhaladt, mikor egyszerre hófehér fényű ajtó nyílik meg előtte. Építészetileg tökéletes megoldás, nem látszódik a plafon, a falak, mintha egy tér- és időkapun lépnénk át, sci-fibe illő jelenet, ami a rideg valóságba vezet minket. Az optikailag végtelen fehérséget csak pár sírkereszt töri meg. Azokra emlékeztetnek, akiknek sírja ma már ismeretlen, akikre talán senki sem emlékezik.

Sokan azt hitték, hogy ez csak nyilas propaganda…

További információk a https://mnm.hu/hu/kiallitohelyek-tagintezmenyek/mnm-malenkij-robot-emlekhely honlapon olvashatók.

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

#Muzej2019 – Múzeum a város felett: Kiscelli Múzeum

Utunk következő állomása a Kiscelli Múzeum volt. Különös ez a múzeum, különös történettel, különös múlttal …

5 hozzászólás

  1. DékányIlona

    Bár az én családom megmenekült ettől a szörnyűségtől , de gyermekként láthattam a hazatérő — rettenetes állapotban lévő— embereket . Amikor a németvárosi templom előtt leszálltak a buszról , a rongyokba bugyolált , rettenetesen sovány emberroncsok , mindenki sírt—őrjöngött , aki ott volt . A ruhatetű ellepte őket , az arcuk nem látszott a szőrzettől , loboncban lógott a tetves hajuk . Volt , aki ott összeesett , amikor a családját meglátta . De olyanról is értesültünk , hogy rövidesen elhunyt , mert “túletette ” a családja .
    Ami most folyik , az nem hasonlítható össze azzal , amit a Gulágon , vagy a Hortobágyon elkövettek az emberekkel , de mégis félelmetes belegondolni , hogy mi minden fog történni , ha nem fordul meg a helyzet .
    Dr Teodor Herzl : .”

    ….a bolsevizmust a világ vesztére törő zsidók régen kitervelték . 1905.” ” …a cionisták szokatlanul becsvágyó gyarmatosítás elképzelését pénzelik . 1903.”
    Kik azok , akik a XX.—XXI. szd.–ban mindezt meg akarják valósítani ?

  2. ” Bárkit megállíthattak az utcán és beállíthatták a sorba, hogy szerencsés esetben évek múlva lássák újra szerettei. Talán ez a kiszámíthatatlanság az, ami miatt még ma sem merünk igazán szembenézni a múltunknak ezen részével.”
    Nem a kiszámíthatatlanság!!! Hanem a bűneink leplezése:
    – részt vettünk csaknem 24 millió szovjet ember legyilkolásában, a sztálingrádi átcsoportosítás kisegítésében, amely egyetlen csatában 1,2 millió szovjet halt meg >>> https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1sodik_vil%C3%A1gh%C3%A1bor%C3%BA#/media/F%C3%A1jl:World_War_II_Casualties-hu.svg
    – részt vettünk az ország legfejlettebb felének porig rombolásában, amely újjáépítésének megkezdéséhez pótolni kellett a 24 milló munkáskéz párt,
    – felejtetni kell a Horthy szimpatizáns polgárság Horthy nosztalgiája előtt, hogy a 200 ezer magyar alulképzett tartalékos honvédet felfegyverezetlenül, ellátatlanul küldte a magyar vezérkar 1000 km-re a hátról védeni a hont, mintegy önjáró homokzsáknak,
    – leplezni kell, hogy az időben történő kiugrásunk Horthy döntésképtelenségének, majd fiának féltése miatt nem történt meg,
    – ki kell menteni azt a tényt, hogy ezen részvételünk, és az 1938-as, Hitler segítségével történt felvidéki bevonulásunk betonozta be a trianoni határokat.

    Ennek köszönhetően 1971-ben ha Baku utcáján az egyébként kedves beszélgetőtárs meghallotta, hogy magyarok vagyunk, “nyemetszkij” felkiáltással hagyott faképnél bennünket. Biztosan nem az iskolában tanították neki ezt a viselkedést a magyarokkal szemben.

    A történelemhamisítás párttól és felekezettől függetlenül helytelen. Jelen munka becsületére legyen mondva, hogy azon nagyon kevés iromány közé tartozik, amely halkan ugyan, de különbséget tesz a Gulág és a Málenkij robot között.

    Személyes hallomásaim.
    Apámat besorozták, és egy hónapon át képezték rádiósnak. Szerencsére visszarendelték a lőszergyárba, mivel ott művezető volt. Ott robbantak fel anyámmal együtt, de túlélték. Apósomat Munkácsról rendelték vissza, mivel vasúti állomásfőnök volt, és éppen nem tudták pótolni. Apósom gazdálkodó apja azért maradt életben, mert már az elején tüdőlövést kapott. Ugyanúgy, mint az első világháborúban.
    Nagyapámat és apámat is begyűjtötték Diósgyőrben a munkából hazamenet. De meg tudtak szökni még a bevagonírozás előtt. Keresztapámat és egyik nagybátyámat elvitték a Málenkij robotra. Keresztapámat egy uráli bányában használták bányaló helyett. “Mert a háborúban a lovak is elfogytak” – mesélte. Az őreik ellátása semmivel nem volt jobb, mint az övék. Mivel az ellátás hiányossága a hiányból fakadt! Keresztapám hazaszökött, nagybátyám nem tudom, hogyan jött haza. Mindketten megbecsült, (háború előtt) tanult vezetőkké lettek a gyárban.

    • Makra Mónika

      Tisztelt Dr. Tóth Béla!

      Mint a téma elkötelezett lelkes kutatója, aligha érthetek egyet Önnel.
      Persze tudom, sokan olyan elavult és sajnos politikai álláspontot felvállaló szakirodalom született már, amikből nagy gonddal idéz is adatokat..adatokat, melyek nem igazak.
      1. Mi magyarok nem vagyunk egy bűnös nép, tudom a szocializmus igazán belénk nevelte ezt az identitást, de a korabeli Magyarország lakosságára nézve, ami 14,7 millió volt, igen kevés azok száma, akik tömegesen irtani akartak volna bárkit is. Nem tudom volt-e valaha katona, de ha igen akkor tudja jól a parancs az parancs és éltünk olyan időket, hogy a parancs megtagadás kivégzéssel járt, vagy a megfélemlítés eszközéül lemészárolták a családtagokat!
      2. Örülök, hogy tudja használni a google keresőt és a wikipédiát. De ajánlok néhány kötetet a figyelmébe, amik lehet kicsit árnyalják a képet és hitelesebb forrásokat sorakoztatnak fel:

      – Bognár Zalán: “Málenkij robot”. A Magyarországról ítélet nélkül szovjetunióbeli kényszermunára elhurcolt civilek története. Kairosz Kiadó. Budapest. 2018.

      – Bognár Zalán (szerk.): „Egyetlen bűnünk a származásunk volt…” . Ma¬gyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Köre. Pécs. 2011.

      – Bognár Zalán: Hadifogoly táborok és (hadi)fogolysors, a Vörös Hadsereg által megszállt Magyarországon 1944-1945. Kairosz Kiadó. Bp., 2012. (Van újra kiadás 2017-es)

      – Bognár Zalán-Jójárt György- Reznák Erzsébet: Téglába vésett történelem. A ceglédi fogolytábor története és téglafalainak feliratai. Cegléd. 2013. Kossuth Múzeum (Van újra kiadás 2017-es)

      – Dupka György-Korszun, Alekszej: A malenykij robot dokumentumok¬ban. Intermix Kiadó. 1997.

      – Stark Tamás: Magyar Foglyok a Szovjetunióban. Lucidus Kiadó. Bp., 2006.

      – Szebeni Ilona: Merre van a magyar hazám?..Debrecen. 1991.

      – Szebeni Ilona: Haza fogunk menni. Debrecen. 1993.397

      – Varga Éva Mária: Magyarok szovjet hadifogságban (1941-1956), Az orosz¬országi levéltári források tükrében. Russica Pannonicana. Bp., 2009.
      Egyéb:

      – Füzes Miklós: Modern rabszolgaság. Formatív Kiadó. Bp., 1990.396

      – Izsák Lajos-Kun Miklós: Moszkvának jelentjük… Titkos dokumentumok 1944-1948. Századvég Kiadó. Bp., 1994.

      – L. Balogh Béni (szerk.): „Törvényes” megszállás, Szovjet csapatok Ma¬gyarországon 1944-1947 között. Magyar Nemzeti Levéltár. Bp., 2015.

      – Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések 1940-1956. Napvilág Kiadó. Bp., 1997. I.kötet.

      – Sipos Péter, Ravasz István. (szerk.): Magyarország a második világhábo¬rúban, Lexikon A- Zs., PETIT REAL Könyvkiadó. Bp., 1997.

      – Tóth Zsuzsanna: „Otthon a könny is édes”. 1944–1955. Kényszermunká¬ra hurcolt kárpátaljai magyarok és németek nyomában a Donyec-meden¬cében. Tanulmányok, hatásvizsgálatok, interjúk, riportok hivatalos iratok, vallomások tükrében. Intermix Kiadó. Ungvár-Budapest. 2009.

      – Vida István (szerk.): Iratok a magyar-szovjet kapcsolatok történetéhez 1944. október-1948.június.Dokumentumok.Gondolat Kiadó, Bp., 2005.

      – Zalai Edvin (ford.): Teherán, Jalta, Potsdam dokumentumgyűjtemény. Kossuth Könyvkiadó. 1969.

      – Zielbauer György: A magyarországi németek elhurcolása és elűzése. Or¬szágos Német Önkormányzat. Bp., 1996.

      – Zielbauer György: A magyarországi németség nehéz évtizede 1945-1955. Pannon Műhely Kft. Szombathely-Vép. 1990.

      3. Nem fogok belemenni számháborúba, de nyugodtan utána lehet olvasni, hogy mennyi volt Magyarország hadköteles állománya, abból hány fő ment ki a Szovjetunióba, mikor hol merre. DE! nagyon jó dolog, hogy ilyen rendkívül hatékony, a téli hadviselésben, idegen terepen jól tájékozódó honvédségi állománnyal számol, de azért ne legyünk ennyire nagyravágyóak ilyen téren nem vettünk részt csaknem 24 millió szovjet ember legyilkolásában, azért ehhez mi kevesek voltunk.

      4. Tudom divat néhány társaságban a magyarokat bűnbakként beállítani, de azért mégis csak naiv dolog mai fejjel megmondó embernek lenni, persze ma már okosabban csinálnánk, próbáljunk az akkori észjárással gondolkozni, nem utolsó sorban geopolitikai helyzetünkből adódóan nem maradhattunk ki a háborúból, ha nem a németek, akkor a szovjetek oldalán csatlakoztunk volna, na mert az jobban elfogadott lenne, ha több ezer német katona vére száradna a kezünkhöz? Az elfogadottabb lenne, mert ők a “bűnös nép”, miattuk tört ki a háború? Na meg veszítettek, szóval kit érdekel? Nyugodtan el lehet játszani a gondolattal…

      5.”– részt vettünk az ország legfejlettebb felének porig rombolásában, amely újjáépítésének megkezdéséhez pótolni kellett a 24 milló munkáskéz párt,”
      Jaa most már teljesen értem, tök logikus, hogy a 4 hónapos állapotos asszonyoktól, a tizenéves gyerekekig, a 70 éves nagypapáig mindenkit vittek, akit csak értek CIVIL ÁLLAMPOLGÁROKAT!!! (ironikus voltam). Semelyik nép nem érdemelte ezt meg, hogy több százezer ártatlan polgárt elhurcoljanak, hogy a szovjet birodalmat újjáépítsék! Az micsoda embertelen hozzáállás? Akkor az Ön hozzáállásából adódóan a keresztapja és a nagybátyja teljes mértékben megérdemelték az elhurcolást, hisz a magyar népnek adóssága maradt a Szovjetunió felé? …hm csak tudnám, hogy a több tízmillió szovjet állampolgár mit tehetett azért, hogy Sztálin kiéheztette őket és ugyanúgy áldozat volt a saját népe a diktatórikus rendszerének, mint a vesztes országoké.. na de messzire mentem..

      6. Ön nem tényeket sorol, hanem megtörtént történelmi esemény mellett álláspontot foglal, ami miatt látszik, hogy nem tudja objektívan vizsgálni az eseményeket. Mutatok egy példát:

      – Muszbek Frigyesné. született Szloboda Máriát Rakamazról hurcolták el 4 hónapos állapotos asszonyként, több mint 1 hónapos út alatt kiérkezett a Szovjetunióbeli kényszermunka táborba, míg Nóra, kislánya meg nem született szénbányában dolgozott. 1945 augusztusában, a környékbeli lágerekból 13 kismamát és gyermekét vagonra raktak, igen kevés élelemmel. A 13 gyermekből 2 élte meg a magyar határt és a kettőből Nóra élte meg a felnőtt kort. —Na ez egy tényfeltáró írás volt, semmi érzelem csak a puszta tények (egyébként Szebeni Ilona: Merre van a magyar hazám c. interjú kötetében olvasható a történet. A történet igaz, jómagam találkoztam 2018-ban Nórával!).

      7. “A történelemhamisítás párttól és felekezettől függetlenül helytelen. Jelen munka becsületére legyen mondva, hogy azon nagyon kevés iromány közé tartozik, amely halkan ugyan, de különbséget tesz a Gulág és a Málenkij robot között.”

      Igen a történelem hamisítás helytelen, mint ahogy az is ha csak az egyik álláspontot ismerjük és úgy ítélkezünk, írogatunk:
      Ajánlom figyelmébe az idén kiadott kiadványunkat, amely online is elérhető:
      https://mnm.hu/sites/default/files/publications/a_polol_bugyrai_tanari_kezikonyv.pdf

      Tisztelettel,
      Makra Mónika

    • Makra Mónika

      Kedves Rozványi Dávid,

      Nagyon szépen köszönjük a beszámolót!

      Barátsággal,
      Makra Mónika

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.