2017 december 12., kedd
Az SZNT kezdeményezésére eddig 45 Kovászna, Hargita és Maros megyei település önkormányzata fogadta el azt a határozatot, amelyben kinyilvánították, hogy a Székelyföld nevű különálló közigazgatási egységbe akarnak tartozni / Forrás: marosvasarhelyiradio.ro
Forrás SZNT hivatalos oldala

Nagy Ervin: Egy gondolat bánt december elsején

Share

Egy gondolat bánt csak december elsején… Tudják mi? Nem, nem az idő rövidsége, nem az, hogy már csak néhány nap karácsonyig, s addig mennyi tennivaló. Jóval inkább az, hogy milyen keveset beszélünk arról a tragikus napról, amely 1918-ban múlt el Gyulafehérvárott. Ott, ahol a „magyarországi románok” nemzetgyűlésnek nevezett összejövetelén mindösszesen 1228 résztvevő kinyilvánította azon szándékát, hogy Erdély, a Körösök vidéke, Bánát és Máramaros (26 történelmi vármegye) csatlakozzon a Román Királysághoz. Pont.

A valóságban ez az elszakadás egyoldalú határozat eredménye volt, amelyet később erősítettek csak meg a „nemzetközi hatalmak”, akik akkoriban nem voltak túl jó véleménnyel a Monarchiáról, különösen Magyarországról.

Így az erdélyi magyarságot könnyedén fosztották meg 1918. december elsején az önrendelkezés jogától.

Na, ez a gondolat bánt engem december elsején!

Pedig… Nézzünk csak egy részletet a kiáltványból!

„Az új román állam megalakításának alapelveiként a Nemzetgyűlés kinyilvánítja a következőket: 1. A teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő nép számára. Minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzátartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában. 2. Egyenlő jogosultságot és teljes felekezeti szabadságot az ország összes felekezetének.” (Részlet az 1918. december 1-jei gyulafehérvári kiáltványból)

Nem szeretnék erről hosszasan morfondírozni, tűnődni, bölcselkedni, sőt – latolgatni sem.

De egy mondaton azért érdemes december elsején eltöprengeni, érdemes mindannyiunknak. Tehát még egyszer: „Minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással.”

Melyik nép? – tehetnénk fel a költői kérdést.

És akkor tekintsünk rá a mai Romániára, őrlődjünk egy kicsit – most már!

Ugye? Ugye… Szavak nélkül is megy ez!

Végül pedig lépjünk hátra egyet a Kárpát-hazából az anyaország irányába!

Volt egy magyar miniszterelnök, aki december elsején a román államfővel koccintott… Medgyessy Péternek hívták. Majd pártja elárult mindent, ami a határokon túl szakadt magyarságot illeti. Azóta is hiába futnak Kolozsvárig bocsánatot kérni – késő bánat! Ezt a történelmi szégyent már a poharakban megsavanyodott pezsgő sem fogja lemosni senki torkán.

A másik, a mostani miniszterelnök, akit Orbán Viktornak hívnak, aki külügyminiszterével együtt úgy fogalmazott, amennyiben nem oldódik meg a magyar nyelvű Marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium kálváriája, akkor hazánk nem támogatja Románia OECD tagságát.

És végül, morfondírozzuk, tűnődjünk, bölcselkedjünk, sőt, latolgassunk és tegyük fel most már a bántó gondolatunkból eredő kérdést is!

Ön koccint vagy küzd majd, ha jövő áprilisában dönteni kell?

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.
Nagy Ervin filozófus-politológus, a Polgár Portál felelős kiadója, állandó szerzője. Közíróként rendszeresen publikál más blogjain (http://nagyervinfilozofus.blogspot.hu/), az Aracs Délvidéki Közéleti Folyóiratban, illetve a Magyar Hírlapban. Megbízott egyetemi előadó, számos felnőttképzéssel foglalkozó iskola tanára. A liberalizmus illúziói (Attraktor, 2014) és az Omladozó téveszmék (Attraktor 2016) című könyvek szerzője.
Share

Esetleg más?

Dr. Zsebők Csaba: Vörös diktatúrák a Kárpátok alatt – 18. rész – Király Károly és „köre” küzdelme a román diktatúrával I.

Az oroszországi bolsevik hatalomátvétel 100. évfordulóján górcső alá vesszük, milyen hatást gyakorolt a kommunizmus az …

2 hozzászólás

  1. Dávid Szaniszla

    Koccintani biztosan nem fogok senkivel ezen napon, s amit megtehetek megteszek. Imádkozom, hogy oldódjanak meg a nehéz kérdések, mert a küzdelem nem nekünk való, túlságosan véres lehet. Arra pedig most egyáltalán nincs szükség.

  2. Dékány Ilona

    Bár gyakran hangoztatom , hogy a háború ellenére , meg az utána következő embertelen évek miatt , boldog vagyok , hogy egy időben élhettem Számos művésszel , tudóssal , képzőművésszel , íróval stb . DE: Át kozottul nem örülök annak , hogy még a 21. szd. -ban is egymást érik a hazaárulók !
    Ha csak a 20.szd. -al hasonlítjuk össze a felsőfokú képzésben részesülők számát a 21.szd.-al hatalmas különbséget láthatunk . / A 19.szd.–ról nem beszélve !/ Tehát minél több a diplomás , annál kevesebb a patrióta ? Annál kevesebb a hazaszerető ember ? MIÉRT ?
    Ami pedig 1918–ban történt kísértetiesen hasonlít a mai helyzetre : Egy megyényi azok száma , akik eladnák hazánkat ” egy tál lencséért ” —néhány száz millióért ! Mindkettő TRAGÉDIA !

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.