2018 augusztus 19., vasárnap
Kép: PolgárPortál grafika (Polgári Szilvia)

Nagy Ervin: A Jobbik jövője jottányit sem ígéretesebb

Share

Vona Gábor és az általa megfertőzött pártvezetők végzetesen eltévelyedtek a magyar közélet ágas-bogas, sötét útvesztőiben. Félreértelmezve a néppártosodás fogalmát és gyakorlatát – Simicska pénzével a puttonyukban – eljutottak a Spinoza Házig, keblükre ölelték Kálmán Olgát, bekopogtak Szél Bernadett irodájának ajtaján, és már éppen indultak volna a királycsináló Bitó-szalon irányába, mikor a választások és az elvtelen, ideológiailag értelmezhetetlen politikájuk miatt meghasadtak. Morálisan és politikai értelemben egyaránt. Így szükségszerű volt, hogy a „törökgáborelemez-féle” taktika kudarcba fulladt, Vona időlegesen (!) visszavonult és nemsokára eljön annak az ideje is, hogy több mozgalom és párt vegye át a helyüket (hitelesen vagy sem) a nemzeti szubkultúra képviseletére.

A néppártosodás ugyanis nem azt jelenti, hogy elfelejtjük az alapítók által lefektetett normákat, azt pedig végképp nem, hogy dacból nem támogatjuk a kormány erőfeszítéseit a családpolitikában, hogy nem szavazzuk meg az illegális bevándorlással szembeni alkotmánymódosítást és más egyéb jogszabályokat. A hiteles néppártosodás az lett volna, ha megmaradva a nemzeti radikalizmus logikájánál – azaz a nemzeti szuverenitás védelmének kiépítése a negatív, minket, magyarokat sújtó globális törekvésekkel szemben –, minél több társadalmi réteg felé próbálták volna terjeszteni a politikájukat. Erre eszköz lehetett volna az ifjúsági és a nyugdíjas tagozat megalapítása, illetve a különböző platformok létrehozása. Amire ugyan volt ez idáig kísérlet, de ott tévedett Vona és a most is hatalomban maradt környezete, hogy eközben nem kellett volna az eredeti ideológiával szembeni döntéseket meghozni, nem kellett volna a tartalmi politizálást feladni; abban pedig végképp hibáztak, hogy eközben nem lett volna szabad a balliberális értelmiséggel összepacsizni. Megjegyzem, kerülendő lett volna Simicska pénzét és médiáját (az átalakult médiára gondolva) elfogadni, ezzel az oligarcha érdekeit és bosszúszomját kiszolgálni. Mert ez nem néppártosodás, ez a nemzeti érzelmű szavazók, szimpatizánsok és tagok elárulása volt csupán.

Nem tudom, hogy Toroczkai most mit akar. Ő tudja. Bár kételkedem, hogy hosszú távon hiteles tud majd maradni. Nem tudom, hogy Dúró Dóra mit akar. Szerintem most ő sem. Azt meg végképp nem tudom, hogy a megzavarodott nemzeti érzelmű tagság (amely már csak egy része, jelentős, de nem teljes része) a Jobbikhoz hogyan fog viszonyulni.  Minden valószínűség szerint új mozgalmat alapítanak majd, de hogy mi lesz azután, az nagy talány.

Azt viszont tudom, hogy az a Jobbik, mely folytatja a Vona által megfogalmazott tévelygéseit és most „kizárósdit” játszik – halálra van ítélve.

És bármily furcsa is, egy dologban – annyi év után – egyetlen dologban csak (!), de egyet tudok érteni Novák Előddel. Méghozzá abban, hogy Vona Gábor két év múlva visszatér majd. Sneider ugyanis báb. Egy jó végrehajtó, aki ráadásul képes az emberi kapcsolatokat a pártban Vonánál jobban kezelni. Más erénye nem nagyon akad… Talán most épp arra van szüksége Vonának, hogy a megmaradottakat valahogy, valaki összerántsa. Addig ő szépen rendezi a magánéleti zűrjeit, lezárja jogos vagy jogtalan pereit, összeszedi gondolatait, kipiheni magát. És nyugiban megvárja, míg Snieder Tamás és Gyöngyösi Márton elvégzi helyette a piszkos munkát – azaz eltávolít mindenkit a pártból, aki nem értett vele egyet és akitől neki nem volt ereje megszabadulni.

Szóval, bár sok-sok bizonytalansági tényező van, az jól látszik, hogy nemsokára kettő, esetleg három nemzeti radikális mozgalom (Gaudi, Morvai, Bertha Szilvia) és párt lesz majd a porondon, amelyek majd vagy versenyt futva, vagy egymással összefogva, de létrehoznak egy méltatlanul kicsiny pártot vagy pártokat. A Vona útján maradó Jobbik pedig elindul azon a lejtőn, amin már évek óta csúszik lefelé, egyre mélyebbre  az összes balliberális ellenzéki párt. A kérdés csak az lesz, hogy a csúszás közben összekapaszkodnak vagy egymás mellett, egymással is veszekedve csattannak majd egy jókorát a szakadék alján.

Ha engem kérdeznek, én az utóbbira teszem a voksom.

Mint ahogy az is megjósolható (meg is tettem hetekkel ezelőtt), hogy mire megérik Vonában a visszatérés igénye, már egy olyan törpepártot fog találni, mely félreértelmezve a néppártosodás gyakorlatát, végzetesen eltévedt és mostanra két szék közé ült – jócskán megütve a hátsófelét.

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.
Nagy Ervin filozófus-politológus, a Polgár Portál felelős kiadója, állandó szerzője. Közíróként rendszeresen publikál más blogjain (http://nagyervinfilozofus.blogspot.hu/), az Aracs Délvidéki Közéleti Folyóiratban, illetve a Magyar Hírlapban. Megbízott egyetemi előadó, számos felnőttképzéssel foglalkozó iskola tanára. A liberalizmus illúziói (Attraktor, 2014) és az Omladozó téveszmék (Attraktor 2016) című könyvek szerzője.
Share

Esetleg más?

Villax Richárd: „Fáj a fejem” – néhány gondolat a pa-dö-dő jelenségről jubileumuk kapcsán

Az Állatkertben (!) ünnepelték a napokban a Pa-Dö-Dő lányok együtt éneklésük harmincadik évfordulóját. Bizony, már …

2 hozzászólás

  1. Dávid Szaniszla

    Reméljük a vége felé halad, s ott megsemmisül. Ennyi!

  2. Ragyogó alkalom, hogy régi, kipróbált, megbízható, igaz magyar emberekkel, akik mindvégig kiálltak és kiállnak az eredeti céllal, mindenkit jól ismerő és őt is elismerő új vezetővel újjáalakuljon egy jobboldali párt, okulva a hibákból, megfontoltan, józanul, okosan hitelt érdemlőn dolgozva.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.