2018 április 20., péntek
Nagy Imre, a forradalom miniszterelnöke 1958. június 15-én, a halálos ítélet kihirdetését követően az utolsó szó jogán beszél a bíróság előtt (MTI-fotó: reprodukció)

Nagy Imre-per: Halálra ítélve a magyar szabadságért

Share

Hatvan évvel ezelőtt kezdődött Nagy Imre és társai koncepciós pere. Az 1956-os forradalom vezetői közül többeket halálra ítéltek, és már másnap kivégeztek.

A forradalom leverése után másfél évvel, 1958. február 5-én kezdődött el Nagy Imre és vádlott-társai, Losonczy Géza, Gimes Miklós, Maléter Pál, Szilágyi József, Kopácsi Sándor, Donáth Ferenc, Jánosi Ferenc, Tildy Zoltán és Vásárhelyi Miklós pere a nyilvánosság teljes kizárásával. Hangfelvétel ugyan készült az eseményről, de azt végül titkosították. A vád az 1956-os forradalom prominenseivel szemben a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése, hazaárulás, a szocialista államrenddel szembeni fellépés és ellenséges politikai csoportosulás létrehozása volt.

Losonczy Géza meg sem érte a tárgyalás kezdetét, mivel a börtönben éhségsztrájkba kezdett, és 1957. december 21-én, máig tisztázatlan körülmények között meghalt. A kommunista hatóságokkal minden együttműködést megtagadó, nyílt tárgyalást követelő Szilágyi József ügyét pedig külön tárgyalták. 1958. április 22-én halálra ítélték, és két nappal később kivégezték.

A többi vádlott büntetőperét, a nyugati nagyhatalmakkal tervezett csúcstalálkozó miatt, szovjet kérésre elhalasztották. A bírósági tárgyalást végül a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével 1958. június 9. és 15. között folytatta le a legnagyobb titokban. Az 1956-os forradalom politikai vezetője, Nagy Imre mindvégig tagadta a vádakat, és nem ismerte el a bíróság illetékességét sem.

A zárt tárgyalás végén Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst halálra ítélték. Kopácsi Sándort, a Nemzetőrség főparancsnok-helyettesét életfogytiglani, Donáth Ferencet, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Ideiglenes Intéző Bizottságának tagját 12 év, Jánosi Ferenc lelkészt, Nagy Imre vejét 8 év, Tildy Zoltán volt államfőt, a Nagy Imre-kormány államminiszterét 6 év, Vásárhelyi Miklóst, a kormány sajtófőnökét 5 év börtönre ítélték.

Másnap hajnalban kivégezték a halálraítélteket  

A halálos ítéletet másnap, 1958. június 16-án hajnalban, a gyűjtőfogház udvarán végrehajtották. Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós holttestét előbb a börtön udvarán, majd 1961-ben a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájának egyik jeltelen sírjába temették el, a nyilvántartásba hamis neveket jegyeztek be.

A kommunista vezetés az esetleges megmozdulásoktól tartva csak ezt követően hozta nyilvánosságra a „Nagy Imre és társai ellen lefolytatott büntetőeljárásról és az ítéletről” szóló közleményt. Ekkor jelentették be Szilágyi és Losonczy halálát is.

Igazságszolgáltatás a rendszerváltás hajnalán

A teljes rehabilitációra három évtizedet kellett várni. A forradalom mártírjainak ünnepélyes újratemetésére csak a rendszerváltás küszöbén, 1989. június 16-án került sor százezrek részvételével. A megemlékezésen többen is felszólaltak, köztük Orbán Viktor is.

A későbbi kormányfő a magyar fiatalok nevében tartott nagy hatású beszédet, melyben kijelentette: „valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk, mai fiataloktól jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkezendő húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik. (…) Ha nem tévesztjük szem elől ’56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről. Ha van bennünk elég mersz, hogy mindezt akarjuk, akkor, de csak akkor, beteljesíthetjük forradalmunk akaratát” – mondta. Hetekkel később Nagy Imrééket a Legfelsőbb Bíróság felmentette a törvénysértő vádak alól.

„Titkosítás alól feloldva”

2008. június 9-én megkezdődött a Nagy Imre néhai miniszterelnök és társai 50 évvel korábbi koncepciós perének hanganyagát tartalmazó felvétel nyilvános lejátszása a Nyílt Társadalom Archívum és az 1956-os Intézet szervezésében Budapesten. Az egyetlen eredeti, vágatlan hangfelvétel lejátszására meghívták Magyarország közjogi méltóságait, valamint a perben elítéltek hozzátartozóit. A hangfelvétel lejátszásának első fél órájában többek között jelen volt Nagy Imre unokája, Jánosi Katalin, Maléter Pál özvegye, Gyenes Judit, valamint az 1956-os Intézet igazgatója, Rainer M. János.

A per 52 órás anyagát a Kossuth Rádió is feldolgozta 2011-ben. Nagy György András, a rádióprogram szerkesztő-műsorvezetője az MTI-nek kiemelte, hogy a februári tárgyalási szakaszból egy nap, nem tudni miért, de biztosan hiányzik. A fennmaradt hangfelvétel az apróbb szalaghibákat leszámítva viszont jó minőségű. A négyrészes műsor lefele görgetve érhető el.

A négyrészes műsor a hirado.hu-n itt meghallgatható.

forrás: Híradó.hu

 

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

Uniós biztos: a vártnál több menekültet telepíthetnek át az EU-ba Afrikából és a Közel-Keletről

Németország szolidaritásának köszönhetően a várakozásokat meghaladó számban érkezhetnek afrikai és közel-keleti menekültek az Európai Unióba …

Egy hozzászólás van

  1. göre gábor biró úr

    KI IS VOLT A HŐS

    Az idegen nyelvű oldalak orosz dokumentumokra hivatkozva még messzebb mennek és tényként közlik, hogy Nagy Imre, alias Vologya besúgóként kereste a mindennapi betevőre valót Moszkvában, a csekának (NKVD) nyomva fel több tucat kamerádját akik közül aztán a szerencsésebbek Szibériába, a kevésbé szerencsések a kivégző osztag elé kerültek. Ezek szerint Sztálin terrorjának legsötétebb időszakának lett volna az egyik legsötétebb gazembere.
    Hogy Nagy Imre részt vett-e az orosz cári család meggyilkolásában vagy sem, az már részletkérdés, de az biztos, hogy az 56-os orosz invázióig a sztálini kommunizmus elkötelezett végrehajtója volt, mégpedig a javából
    Nagy Imre címszavakban.

    szovjet levéltárak által is dokumentált tény, hogy a későbbi miniszterelnök 1918 tavaszán Jekatyerinburgban és környékén teljesített szolgálatot (főleg katonai komisszárként). Ugyanez év őszén, Szibériában esett a fehér csehszlovák légió fogságába. Saját önéletrajzában is leírja, hogy 1918-ban a bizonyos ideig a városban tartózkodott

    Az említett papírok azt bizonyították, hogy Nagy Imre az 1930-as években közönséges rendőrspicli volt, akinek a jelentései alapján számos kiváló magyart végeztek ki. Nyikita Hruscsov és Lavrentyij Berija, akik Sztálin halála után a Szovjetunió élére kerültek, nem véletlenül mondták 1953-ban Rákosinak: Nagy Imrét nevezze ki miniszterelnöknek! Kezükben akarták tartani a magyar miniszterelnököt. Mint tudjuk nem sikerült, és nekünk is rengeteg kárunk származott belőle.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.