2018 április 22., vasárnap
Tóth Norbert kurátor a Magyar hősök arcképcsarnoka előtt. / Fotó: Forrás Galéria

Nemzeti? Keresztény? Na még mit nem… Működésben a liberális ellenkultúra-mozgalom

Share

Egyre nagyobb zavart kelt liberális körökben egy bizonyos székesfehérvári kiállítás, amely a magyar nemzeti identitás és a keresztény hagyományok egységét állítja a középpontba. Mindezt letisztult formában, egyszerűen, világosan, közérthetően, megkérdőjelezhetetlenül teszi. S mivel mondanivalója szöges ellentétben áll a liberális világnézettel, tökéletes célpontot szolgáltat a modernizmus mindenhatóságát hirdetők számára. Egyértelműen kimondja az Isten, a haza, a magyar nemzet kizárólagosságát a vallásellenesség, az egyénközpontúság, a homogenizáció pusztító nézeteivel szemben.

A dicső hősök és a fenevad álarcai között a profán úton halad az ember élete során. / Fotó: Székesfehétvár.hu

A DÖNTÉS zsenialitása abban rejlik, hogy nem bonyolítja a megértés rovására a koncepciót, mégis a legnagyobb mélységekig képes elérni, minden lózungtól megszabadít, lecsupaszít és kegyetlenül rámutat a lényegre. Ennek köszönhetően ereje van, olyan ereje, amitől a liberális véleményformálók félnek. Mégpedig azért, mert az általuk sok évtized alatt alapos gonddal művelt tudatmódosítás ködén ez az üzenet képes átvilágítani, és ezáltal elér az emberekhez, megszólítja őket, gondolkodásra ösztönzi. És a gondolkodó, az alapvető értékeihez visszanyúló és a magyarságának fundamentumát újra felismerő ember a liberalizmus nevében bomlasztó, értékromboló hatalom legnagyobb ellensége.

Ezért most támadnak minden fronton a saját módszerükkel. Támadják a kurátor, Tóth Norbert személyét, a koncepciót pedig zavarba ejtőnek, hülyének, értelmetlennek, tébolyultnak nevezik. Szokásukhoz híven egyet nem tesznek: észérvekkel nem támasztják alá vádaskodásukat. Tóth Norbert egyébként számos olyan kiállítást jegyez, amely értékelvűségre koncentrál és nemzeti érzelmű művészeket vonultat fel, amit a liberális kánon sikítva vet ki magából. Amikor harminchárom magyar képzőművész mintegy háromszáz munkáját mutatta be Pekingben, a Soros-féle média szabályos hajtóvadászatot rendezett ellene, hiszen saját magyarságunkat hirdetni még a Kárpátokon innen is bűnnek számít a szemükben, nemhogy egy másik földrészen büszkének lenni rá (főleg ott, ahol ősi tudáson alapuló tisztelet is övez bennünket).

Tóth Norbert azért is zavarja őket, mert igazából megtámadhatatlan. Független kurátor, soha nem feküdt le egyetlen hatalomnak sem, ezért nem tartható sakkban. Nem foglalkozik a píszível, nem hajlik arra, amerre a szél fúj, saját értékítéletét követve halad egy úton és rendíthetetlenül építi azt, amit bírálói minden erejükkel rombolni próbálnak. Nem az ún. nemzeti oldalt, hanem magát a nemzetet szolgálja, ami liberális berkekben halálos bűnnek számít.

A DÖNTÉS sikerét mutatja, hogy már a megnyitó rendezvényen mintegy félezer ember volt kíváncsi a nagyszabású tárlatra, azóta pedig – egy hónap alatt – a látogatottság lassacskán eléri az ötezer főt. Ez rendkívül nagy szám egy vidéki kiállítás esetében. Olyannyira, hogy a korábbi, „művészetileg értékelhető” és a liberális beállítottságú szakmai elit szemében magas kvalitással bíró korábbi tárlatokra konkrétan csak maga a szakma volt kíváncsi. A DÖNTÉS becsábítja az utca emberét, mert olyat nyújt neki, amire tudat alatt szomjazik, mindezt pedig olyan köntösbe bújtatva, amelyben gyönyörködhet, amit megért, és ami érdekli.

Győrffy László: Nem érzek hálát, amiért részt vehetek a teremtésben című installációja egyes szakemberek szerint művészet. 2009 /Fotó: Várfok Galéria, 2012

Tóth Norbert nem tizenkét tál fekáliát rak ki egy asztalra, és nevezi művészetnek, kigúnyolva ezzel a vallásos ember hitét. A DÖNTÉS kurátora egy magasztos eszmét jelenít meg, amelyhez csak a végső döntés meghozatalát követően juthatunk el, de amelynek minden magyar ember számára a végső célt kell, hogy jelentse. Mindez a szépség jegyében materializálódik Somogyi Győző és Párkányi Raab Péter művei által.

Az egyetlen konkrétan megfogalmazott kifogás, amely felmerül a tárlattal kapcsolatban (azon kívül, hogy téboly az egész, és Tóth Norbert egy őrült. Miért? Csak…) az, hogy a bűn világát megtestesítő hatvanhat fenevad álarcát Párkányi Raab Péter busókat ábrázoló, eltorzított fotografikákkal oldotta meg. Látszólag jogos lehet a kérdés, miért a magyar népi hagyomány közkedvelt alakjaival jelenítjük meg a gonoszt, a rossz választást. De ha nem kezdünk el rögtön habzó szájú libsi-módra kiabálni, hanem elgondolkozunk azon, hogy a kiállítás egésze a nemzeti és a keresztény alapra épít, rájövünk, hogy ennek alapján az eszköztárát is értelemszerűen innen kell merítenie, hogy hiteles maradjon.

Mikor saját magunkat fogalmazzuk meg, nem nyúlhatunk máshoz, csak a magyar történelemhez, a nemzeti tradíciókhoz. Pontosan ezt tette Tóth Norbert is, amikor a rémet megtestesítette. Ezt még a busók is megértették, ugyanis vendégei voltak a tárlatnak – rájuk pedig négyszázharminc ember volt kíváncsi, csak a liberális művészettörténészek és újságírók nem értik az összefüggést, vagy még inkább nem akarják érteni, hiszen akkor mi ellen lehetne lázadni?!

A kiállítást a mohácsi busók is meglátogatták. Fotó: Szent István Király Múzeum

Az is mindenki számára egyértelmű, aki egy kicsit is ismeri hagyományainkat, hogy a busó maszkok és jelmezek ijesztőek, mivel a legenda szerint a mohácsi sokácok a törököt kiűzendő öltötték magukra. A tárlaton bemutatott busó-arcok megjelenítésének pedig ugyanúgy az elrettentés, a félelemkeltés a célja. Ez egy olyan tiszta és világos analógia, hogy tényleg csak az nem érti, aki nem akarja. A tiltakozáson túl persze értékelhető alternatívát még nem sikerült megfogalmazniuk a fenevad álarcainak megjelenítésére, ahogy arra sem, miért nem jó a kiállítás.

Véleményem szerint nemzetstratégiai jelentőségű tárlatról van szó, amely egy értékalapú világrend művészi megfogalmazása által hívja fel a figyelmet a keresztény magyar nemzet ezer esztendős múltjának vezérelvére. Arra emlékeztet, hogy az egyetlen legitim hatalom a kétezer éves keresztény egyház. Hogy hazánkat maga Szent István ajánlotta fel Szűz Máriának, ezzel végérvényesen és elválaszthatatlanul összekapcsolva a magyar nemzet és a kereszténység fogalmát. Ezért az eszméért adták vérüket évszázadokon keresztül a magyar hősök, akiknek emléke nemzeti identitásunk egyik fő alkotóeleme.

Egy nemzet megtartó közege nem más, mint a saját maga által megteremtett kultúra és tradíció. „Döntően magyarrá a magyarsággal való tudatos sors- és kultúravállalás tesz valakit. Aki mindezt magáénak érzi, annak a magyarság nem gúnya többé, hanem levehetetlen bőr” – vallja Takaró Mihály, a nemzet irodalomtörténésze. Ha tisztában vagyunk saját kulturális értékeinkkel, nem dőlünk be az ellenkultúra propagandájának, hanem szembehelyezkedve azzal, kiállunk hagyományainkért, értékeinkért és az egységes magyar nemzetért. Erre tanít bennünket A DÖNTÉS, amely április 30-ig megtekinthető a székesfehérvári Szent István Király Múzeum Csók István Képtárában.

 

Zana Diána

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Zana Diána

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végeztem Kommunikáció és Médiatudomány szakon először Közéleti és Egyházi kommunikáció, majd Multimédia szakirányon. Intézményi sajtósként dolgozom, emellett a PolgárPortál szerkesztő-újságírójaként tevékenykedem.
Share

Esetleg más?

Ismét a megállókba költözik a kortárs irodalom

Álljon meg egy novellára! címmel idén is meghirdették azt a novellaíró pályázatot, amelynek 20 legjobb …

Egy hozzászólás van

  1. Dipl.Ing.Tibor Gutay

    A libsi zsidó komcsi baloldal a magyarság rákfenéje.Oh Istenem, szegény édes-szülőhazám.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.