2017 november 20., hétfő
Biatorbágy, 1931. szeptember 13. Vonatroncsok a biatorbágyi viaduktnál. MTI Fotó

Nyolcvanhat éve kommunista jelszóval robbantott Matuska Szilveszter

Share

Nyolcvanhat éve került sor a hazánkban – békeidőben – történt eddigi, talán legnagyobb robbantásos merényletre. Máig sem tökéletesen tisztázott indíttatásból Matuska Szilveszter bécsi gyártulajdonos robbanószerkezetet helyezett el a biatorbágyi völgyhídon, amely a Bécs felé tartó gyorsvonat alatt felrobbant, és a hídról lezuhanó kocsikban 22 ember halálát okozta. Matuska hamar rendőrkézre került – majd néhány évvel később titokzatos körülmények között nyoma veszett.

1931. szeptember 13-án éjfél után 20 perccel a biatorbágyi völgyhídról a mélybe zuhant egy Budapestről Bécsbe tartó nemzetközi gyorsvonat mozdonya és első hat kocsija, miután ekrazittal töltött pokolgép robbant fel alatta. A 26 méter magasból leforduló és hatalmas robajjal becsapódó vagonokban a 105 utasból és a tízfős személyzetből 22 ember meghalt, 17 pedig súlyosan megsebesült.

A ma már használaton kívüli viadukt 1883-ban egyvágányú hídként épült a Füzes-patak völgye fölött, a második vágányt 1898-ban fektették le. A merénylő a viadukt előtt a jobb sínszálon helyezte el a robbantóaknát, amely a második-harmadik kocsi alatt robbant fel.

Az IHO portál összeállítása szerint a robbantás után Bicskéről – a sebtében, a helyi szerelvényből összeállított segélymenettel – 1 óra 15-kor érkezett meg Torbágyra Veress Kálmán pályafelvigyázó és néhány pályamunkás. A hídhoz érkezve leereszkedtek a roncsokhoz, ahol az éjszakában néhány fáklya világánál folyt a munka.

A sérültek mentésében és a halottak kiemelésében – mérhetetlen döbbenet közepette – a helyi lakosság és önkéntes tűzoltók segítettek.

Borzalmas látvány fogadta őket: a földbe csapódott mozdony kazánja felrobbant, kiszakítva a füstszekrényt, a gőzdómot és a haslemezt. A lezuhant hat kocsiból három a felismerhetetlenségig összeroncsolódott, három igen súlyosan megsérült. A roncsok eltávolítása több napig tartott.

A vizsgálat csakhamar kiderítette, hogy merénylet történt, habár annak indíttatására sosem derült teljesen fény.

Biatorbágy, 1931. szeptember 13. Fölrobbantották a biatorbágyi vasúti viadukton áthaladó bécsi gyorsvonatot. MTI Fotó: Reprodukció

102 kilométer/órával csapódott be a mozdony

Sokan köszönhetik életüket a mozdonyvezetőnek, aki utolsó szívveréséig fékezett, holttestének kiemelésekor fejtették csak le az ujjait a fékezőszelepről. Valószínűleg rajta múlott, hogy a vonat utolsó hat kocsija a sínen maradt.

A robbantás pillanatában a vonat sebessége 69,08 kilométer/óra volt. A hídról való lelépés után a gép 40 métert repült, és a túlsó hídfő rézsűjénél, a zuhanás során 102 kilométer/órára növekedett sebességgel csapódott a földbe. A vizsgálat szerint a mozdony a robbantás után 3,44 másodpercig haladt a hídon – más források szerint 2,6 másodpercig –, a földbe csapódásig pedig körülbelül öt másodperc telt el.

„A fordító” robbantott

Mivel a helyszínen kapitalistákat fenyegető levelet találtak, politikai merényletre gyanakodtak, a gyanú pedig csakhamar a kommunistákra terelődött. A levélben ez állt: „Munkások! Nincs jogotok, hát majd mi kierőszakoljuk a kapitalistákkal szemben. Minden hónapban hallani fogtok rólunk, mert a mi társaink mindenhol otthon vannak. Nincs munkaalkalom, hát majd mi csinálunk. Mindent a kapitalisták fizetnek meg. Ne féljetek, a benzin nem fogy el. (A fordító)”

A Horthy-kormány a kialakult helyzet miatt néhány nappal később statáriumot, azaz rögtönbíráskodást rendelt el, amely aztán több mint egy évig érvényben is maradt. A történelemkönyvek szerint a statáriális rendelkezés alapján ítélték halálra egy évvel később az illegális kommunista párt vezetőit, Sallai Imrét és Fürst Sándort.

A mentők körül téblábolt Matuska

Sokaknak feltűnt – és rendőrségi bejelentések is születtek erről – a baleset után a helyszínen  bekötözve tébláboló, zavarta viselkedő  39 éves magyar származású bécsi gyáros, Matuska Szilveszter, aki a bécsi gyors indulásakor nem volt az utasok között.

A bécsi rendőrség magyar megkeresésre nem egészen egy hónappal később őrizetbe is vette Matuskát, rábizonyítva, hogy robbanóanyagot, vascsöveket, gyújtózsinórt vásárolt. Zavaros mellébeszélések után végül beismerő vallomást tett, és nem csak a biatorbágyi, de a másik két merénylethez is a nevét adta.

Utóbb az is kiderült, hogy az utolsó pillanatig nem tudhatta, hogy egy gyorsvonatot vagy egy tehervonatot fog-e felrobbantani. A menetrend szerint ugyanis a bécsi gyors előtt 15 perccel egy tehervonatnak kellett volna áthaladnia a hídon; azonban a tehervonat késett, s emiatt elengedték a gyorsvonatot.

Matuska bécsi perén eljátszotta az elmebeteget, ám épelméjűnek minősítették és hat évre ítélték. 1934 novemberében Budapesten is bíróság elé került az ügye huszonkétszeres gyilkosság vádjával – a magyar elmeszakértők is beszámíthatónak találták.

hirado.hu

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

szerkeszto

Latest posts by szerkeszto (see all)

Share

Esetleg más?

Sass Kálmán mártír lelkész mellszobrát avatták fel a partiumi Érmihályfalván

Felavatták Sass Kálmán mártír lelkész mellszobrát vasárnap a partiumi Érmihályfalván annak a református templomnak a …

Egy hozzászólás van

  1. Dipl.Ing.Tibor Gutay

    Ilyenek a komcsik vagyis tömeggyilkosok! Fürst Sándorrol utcát neveztek el. Én is Fürst Sándor utcában laktam Fehérváron. De jó lenne, ha az ilyen utcanevek eltünnének szeretett szülőhazámbol. És a komcsi bünözőket végre megbüntetnék a komcsi időkböl! Amen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.