2017 szeptember 26., kedd

Nagy Ervin: Párhuzamos politikai valóságok – Vezércikk

Share

 – filozófiai esszé Európa két hagyományáról

Egyre inkább mélyülni látszik a szakadék Európa legfőbb szellemi törésvonala mentén. A felvilágosodás individualizmusa – amely a mindenek felett álló, abszolút szabad „istenember” bölcsője – és a kereszténység közösségbe vetett hite, illetve értékelvűsége között. Mindkettőnek lenne létjogosultsága ugyan, de még az utóbbi mértékletességet gyakorol, addig az előbbi egyre inkább szélsőségesebbé válik – ezáltal esélyt sem adva a közös nevezőre jutásnak.

Magatartásában a szélsőséges gőg (hübrisz) és az alázat; illetve a mérhetetlen önzőség és a mértékletes szeretet között látunk egyre nagyobb szakadékot, amely a túlzások miatt egyre kevésbé képes a párbeszédre. Mondhatni, hogy a felvilágosodás kori értékek politikai artikulációja, a liberalizmus modern kori formája aránytévesztés hibájába esett, ami lehetetlenné teszi az értékek valamiféle szintézisét.

Európa szellemi hagyománya kettősséget mutat ma. Az első (és korábbi) forrás a kereszténység mint értékteremtő hagyomány, függetlenül az azt közvetítő, sokszor csetlő-botló, de mindenképpen jó szándékú egyházi intézményektől és az egyházszakadásoktól. A Teremtőben, illetve a létezéséből fakadó transzcendens normákban való hit, a tízparancsolat iránymutatása, a jézusi szeretet „személyen-túlisága”, a családi közösség szentsége, az embertársaink iránti alázatosság és a közösségekbe vetett hit – mind-mind a keresztény szellemiség alappillérei. Ezáltal az ebben a szellemi kategóriában élő európai embernek ezek mind iránymutatásként szolgálnak döntéseihez, cselekedeteihez.

A másik európai hagyomány jóval fiatalabb, talán kevésbé tűnik kopottnak. Leginkább, mert a modernség hamis látszatát is önmagára öltötte. A felvilágosodás korában kialakuló „naiv hit”, mely szerint a természet teljes mértékben megismerhető, legyőzhető és átalakítható egyfajta „polgári”, Isten és transzcendens normák nélküli mesterséges élettérré, egy modern társadalommá, amely a szabad individuumok cselekvési területe lesz, a másik európai hagyomány alapja.

Az első, a keresztényi hagyomány leginkább a kereszténydemokráciában, illetve a konzervativizmusban, és néhol a nemzeti radikalizmusban jelenik meg, mint politikai tartalom. Az utóbbi pedig a liberalizmusban, illetve a marxizmust levetkőző szociáldemokráciában.

Persze, ez a fajta általánosítás kritika alá vonható az egyedi tapasztalok által, de az európai szellemi folyamatok, illetve a politikai meggyőződések közti törésvonalak megértéséhez mindenképpen elégségesek. Így jól láthatóan, két egymással szemben álló hagyományra hivatkozva alakul ki a legmélyebb törésvonal az európai kultúrában, illetve a politikumban. A két hagyomány ugyanis teljesen mást gondol arról, hogy mi Európa. Hogy mit kell védenünk, óvnunk, megőriznünk. Mit kell átörökítenünk – mint legfontosabb irányelvet – az utódainkra. És persze a morális dimenziót is nézve, hogy mi a jó, helyes döntés és cselekedet, és mi a helytelen, rossz.

Nézzünk két szimbolikus, ugyanakkor meghatározó példát erre a szembenállásra a politikai valóságban! Értékelve, nem csupán objektíven bemutatva.

A keresztény szellemiség a hagyományos családmodellben hisz, a férfi és a nő testi-lelki, illetve gazdasági kapcsolatában, amelynek célja a gyermeknemzés és -nevelés, illetve a keresztényi normák átörökítése; és természetesen az egyén boldogságának záloga is. A liberális szellem ezzel szemben az egyén abszolút szabadságát hirdeti; abban az értelemben, hogy úgy gondolja, az egyén a korlátok nélküli autonómiájából fakadóan eldöntheti azt, hogy milyen családmodellben éli le az életét. Azaz szabadon eldöntheti, hogy milyen nemű emberrel lép házasságra, és ha a nemük azonos, akkor is joga legyen gyermeket nevelni, persze örökbefogadás által. Az utóbbi szellemi hagyomány azonban egyre szélsőségebbé vált. Jelenleg ott tart, hogy nem csupán a keresztényi családmodellt kérdőjelezi meg, hanem azt is állítja, hogy ha van rá „technikai lehetőség”, akkor lehessen születési nemet váltani, férfiből nőnek, nőből férfinek lenni, vagy valamilyen harmadik, negyedik féle nemet választani. És így, ebben a formában is gyermeket nevelni.

S mindez nem csupán a szexuális irányultság kérdése, hisz az valóban magánügy, amelybe sem másik ember, sem közösség, sem pedig világi hatalom nem szólhat bele. Hanem a családmodell és a szabadságjogok határainak problematikája. Házasodhatnak-e azonos neműek, vagy sem? Örökbe fogadhatnak-e gyermeket azonos nemű párok, vagy sem? Kell-e, és ha igen, akkor milyen többletjogokat biztosítani a szexuális másságnak? Mihez van joga és milyen előnyöket élvez a család? Milyen családmodell? És így tovább…

Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülnek fel az egyre inkább kettészakadó, egymástól egyre inkább eltávolodó szellemi hagyományok között… A távolodás oka pedig a modern liberalizmus végtelen gőgje (hübrisz), egyre mértéktelenebb határnélkülisége, amely az építkezésből egyre inkább a rombolásba torkollik.

És így szakad ketté a politikum két egymással szemben álló politikai valósággá, realitássá is, ami jól kitapintható a jogszabályok változásaiból is.

De egy másik sarkalatos és egyre inkább húsba vágó probléma, a bevándorlás és a demográfiai gondok mentén is ugyanezt a szembenállást figyelhetjük meg.

A folytatáshoz kattints IDE!

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.
Nagy Ervin filozófus-politológus, a Polgár Portál felelős kiadója, állandó szerzője. Közíróként rendszeresen publikál más blogjain (http://nagyervinfilozofus.blogspot.hu/), az Aracs Délvidéki Közéleti Folyóiratban, illetve a Magyar Hírlapban. Megbízott egyetemi előadó, számos felnőttképzéssel foglalkozó iskola tanára. A liberalizmus illúziói (Attraktor, 2014) és az Omladozó téveszmék (Attraktor 2016) című könyvek szerzője.
Share

Esetleg más?

Válasz Trianonra

Centenáriumi megemlékezések egész sorozatával készül felidézni a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) azokat a jelentős történelmi …

3 hozzászólás

  1. Dipl.Ing.Tibor Gutay

    A francia forradalom nem volt éppen jó, mert a zsidók a liberalizmussal káros fegyvert kaptak a kezübe ellenünk! Pusztítják a keresztény hitet, ami az igazi humanizmus, nem az ateizmus!

  2. A tudomány mint naiv hit… no hiszen… ekkora barom lapot is csak a bigott, agatlan orbánkormány tarthat el, szégyen ma magyarnak lenni, valóban, ezt a „teljesítményt” látva.

    • “Drága Karolina”
      Oriana Fallaci:Harag és büszkeség.
      “..az Angliák, Franciaországok, Németországok, Spanyolországok és így tovább, vagyis az egész mai Európa,..szoros kapcsolatban állnak a fordított keresztes háborúval. Azzal a vaksággal, süketséggel, lustasággal, ostobasággal, mazochizmussal, ami megakadályozza a Nyugatot (beleértve Amerikát), hogy észrevegye azt a szakadékot, aminek a szélén állunk.Ugyanazok a hibák, ugyanaz a gyávaság, ugyanaz a képmutatás. Ugyanaz a vakság, süketség, a bölcsesség hiánya, mazochizmus. Ugyanaz a szabadosság, amit a szabadság égisze alatt csempésznek be. Ugyanaz a tudatlanság és a vezetői képesség hiánya, ami a muszlim betolakodóknak kedvez. Aztán a politikai korrektség hóbortja, ami adja alájuk a lovat..olyan klub, amely a “Közel-Kelettel rokon kultúráról” mer beszélni. (Mi a fe-nét jelent a “Közel-Kelettel-rokon-kultúra”,? Hol mutat a kultúra rokon vonásokat a Közel-Keleten, ti ostoba bohócok? Mekkában? Betlehemben, Gázában, Damaszkuszban, Bejrútban? Kairóban, Tripoliban? Nairobiban, Teheránban, Bagdadban, Kabulban?)
      SZÓVAL KAROLINÁCSKA A MAGA SZŐKE FEJECSKÉJÉBEN EZ IS SIMÁN BESOROLHATÓ “ZORBÁNHOZ”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.