2017 június 23., péntek
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes beszédet mond az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 169. évfordulója alkalmából rendezett vajdasági központi ünnepségen a Szabadkai Népszínház Jadran színpadán 2017. március 15-én. Az első sorban Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke (j2). MTI Fotó: Molnár Edvárd

Pásztor István: meg kell tartanunk nemzeti identitásunkat

Share

“Különös keresztútján állunk újra az időnek, az európai történelemnek, a szülőföldünkön alakuló eseményeknek: meg kell tartanunk nemzeti identitásunkat, amiért harcba mentek március idusának hősei” – hangsúlyozta Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke ünnepi beszédében szerdán Szabadkán.

A vajdasági központi megemlékezésen a legnagyobb délvidéki magyar párt elnöke kiemelte: ha meg akarjuk érteni az ünnepet, akkor a 169 évvel ezelőtti események egészét kell megvizsgálni, mégpedig a jelen felől. “Mert a jelen kihívásaira való válaszok a történelmi tapasztalatban vannak, a döntésekben” – tette hozzá. Pásztor István úgy fogalmazott: a történelmi események, tragédiák, veszteségek ideje alatt kitartó, alapos munkával, emberséggel, a jó szomszédságba vetett hittel a magyarság keményen és elszántan követte a haza bölcsének, Deák Ferencnek a tanítását, miszerint “semmiről, amit megszereztünk, félelemből, és ehhez hozzáteszem, személyes dölyfből, finnyásságból, egyéni érdekből vagy olyan érdekből, ami nem a nemzet, a közösség boldogulását helyezi előtérbe, nem mondhatunk le”.

Március 15. a nemzet nemzetté válásának és vállalásának, saját sorsunk akarásának és irányításának ünnepe – hangsúlyozta. “A módszerek, a lehetőségek változnak, változhatnak, a cél sohasem” – fogalmazott Pásztor István, majd úgy folytatta: “minden hősi tett a hétköznapi, kitartó, a közösséget, a nemzetet és az elért eredményeket megtartó munkában nyer értelmet”. A döntések, amiket meghozunk, nem alapulhatnak pillanatnyi szeszélyen, egyéni szimpátián, nem alapulhatnak mindig a szívünk tetszése szerint, de nem is ez a lényeg – magyarázta Pásztor István. “A lényeg az, hogy közösen és jó döntést hozzunk. Jónak és közösnek pedig csak az számít, amivel megtartjuk erőnket, haladni tudunk, és fel nem adunk semmit abból, amiért a márciusi ifjak, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősei az életüket adták”.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes kiemelte, hogy a nemzeti függetlenség, szuverenitás és az ország megerősödése szempontjából a magyarságnak ma is hasonló kihívásokkal kell szembenéznie, mint 169 évvel ezelőtt. “Például amikor a magyar szuverenitást Brüsszelből vonják kétségbe, mondván, hogy ők mondják meg, nekünk kikkel kell együtt élnünk”. Semjén Zsolt leszögezte: a nemzeti szuverenitás azt jelenti, hogy “a magyar nemzet majd eldönti, hogy kivel akar együtt élni és kivel nem”. Hozzátette: ma az ország megerősítése a feladat, az erős Magyarország pedig azért kulcsfontosságú, “mert mi egyetemes magyar nemzetben gondolkodunk és az csak akkor tud megmaradni, ha minden egyes nemzetrésze megmarad”. Ha bármely nemzetrész megrokkan vagy eltűnik, akkor az egyetemes magyarság lesz pótolhatatlanul szegényebb, csonkább, és az egyetemes magyar nemzet fennmaradása kerül veszélybe – fűzte hozzá.

A magyar patriotizmus lényege a nemzetrészek lokálpatriotizmusa – hangsúlyozta Semjén Zsolt, aki szerint éppen ezért a forradalom és a szabadságharc történetét sem lehet szétszabdalni nemzetrészek szerint. Mindazonáltal fontos az is, hogy “minden nemzetrész külön is tudatosítsa magában a saját értékeit, a saját hőstetteit, mindazt, amit ő adott az egyetemes magyarságnak”. A miniszterelnök-helyettes aláhúzta, hogy a külhoni nemzetrészek támogatását az erős Magyarország teszi lehetővé, de hasonlóan fontos szempont az, hogy “az adott nemzetrészek meg tudják szervezni önmagukat, képesek legyenek az ott élő magyar emberek értékeinek és érdekeinek kifejezésére”. Mint mondta: a Délvidéken erre van példa, mert erős, szervezett magyarság él Szerbiában, amely meg tudja szervezni saját kulturális autonómiáját, és akit komolyan vesznek Belgrádban.

Semjén Zsolt hozzátette még, hogy a magyar kormány mindenben támogatja a délvidéki magyarságnak azokat a kulturális autonómia-törekvéseit, amelyek a magyarság megmaradását biztosítják. A magyar nemzet soha nem kért olyat, amire ne tudnánk példát mondani az Európai Unióban – folytatta, “mert ha másnak lehet, akkor nekünk is lehet, ha másoknak jár, akkor nekünk is jár”.

 

MTI

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

Boldogasszony kiállítás Munkácson

Három éve indult útjára a Nemzetstratégiai Kutatóintézet által életre hívott Boldogasszony kiállítás-sorozat Budapestről a Várkert …

Egy hozzászólás van

  1. AZ ANTISZEMITIZMUS ÉS RASSZIZMUS MINDEN EGÉSZSÉGES NEMZET ÖNVÉDELMI ALAPPILLÉRE!!!
    MAGYARORSZÁGNAK ÉLET HALÁL KÉRDÉS!!!
    “ZÁRJÁTOK BÖRTÖNBE AZ 50 LEGGAZDAGABB ZSIDÓT, ÉS NEM LESZNEK TÖBBÉ HÁBORÚK!!!”
    HENRY FORD TUDTA, HOGY MINDEN ISTENI REND ELLENI TÁMADÁS MÖGÖTT A SÁTÁN NÉPE ÁLL!!!

    Henry Ford tudta, hogy a háborús lázítások mögött a telhetetlen zsidó nagytőke áll. Azt is tudta, hogy nem lennének többé háborúk, ha a legbefolyásosabb zsidók rács mögött ülnének. Henry Ford volt a „Dearborn Independent“ című legendás újság létrehozója. A lapot 1920-ban indította útjára, és rövid időn belül mintegy 2 milliós példányszámban látott napvilágot. A zsidóság először nem vette komolyan Henry Ford nézeteit, és holmi „úri magánszórakozásnak“ tekintette a velük szembeni harcát. Amikor azonban felvilágosító munkájának köszönhetően az amerikai nép nagy tömegei is felfigyeltek a zsidók viselt dolgaira, kezdtek idegessé válni. És amikor végül Ford egy négykötetes könyv formájában is kiadta „A nemzetközi zsidó“ cím alatt a korábban már lapjában közölt cikkek gyűjteményét, a zsidóságot hirtelen félelem és harag kerítette hatalmába. Erre reagálva Henry Fordot a „mérvadó véleményformálók” beteges hamisítónak és rágalmazónak nyilvánították. Henry Ford nem hagyta magát megfélemlíteni, és 1927-ben a következő választ adta kritikusainak: „A »rágalmazás« abból áll, hogy a közvélemény figyelmét az igazságnak megfelelően a zsidóság világuralmi törekvéseire irányítottuk, amelyet felelős zsidó vezetők kinyilvánítottak. Néhány megállapítást szükséges megismételni: A nemzetközi zsidó találta ki a mi pénz- és kamatrendszerünket; az ő kezében van ma direkt minden állami pénzintézet az Egyesült Államok szövetségi jegybankrendszerével bezárólag, amelyet ő szervezett, és amelyet most a saját eredeti tervei szerint épít ki. A kormányokban hatalmi pozíciókkal rendelkezik. A gazdaságban annyi szál fut össze a kezében, hogy egyetlen pénzügyi vagy gazdasági ember sem merne ellenszegülni vele. A nemzetközi zsidó kezében van a sajtó, vagy úgy uralkodik rajta, hogy csak zsidóbarát értelemben történő jelentéseket engedélyeznek; olyan mértékben befolyásolja a fiatalok nevelését, mint egyetlen más csoport sem; ő képezi a világ legzártabb faji egységét egy olyan kémszervezettel, amely minden falut, minden helységet behálóz. Hatással van az egész világ forradalmi elemeire ugyanúgy, mint az ultrakonzervatívokra, ugyanolyan hatalma van a kommunista Oroszországban, mint a kapitalista Angliában; uralja a színházat, a mozit – döntő befolyása van a háborúk kirobbantásában, amelyek fő haszonélvezője ő maga.“ Nos, ekkor már a zsidóság is felismerte, hogy Henry Ford nemcsak egy kiválóan tájékozott, hanem egy kimondottan veszélyes ellenfélnek is bizonyult. Ennek a halálos ellenségnek az elnémításához, lehetetlenné tételéhez a továbbiakban már semmilyen eszköztől nem riadtak vissza. Először régi jó szokás szerint a magánéletével kapcsolatban terjesztettek szégyenletes híreket. Mikor ez nem járt eredménnyel, a zsidó sajtó a Ford autógyár ellen indított féktelen rágalomhadjáratot. A legalattomosabb módon kezdték kigúnyolni és lejáratni az általa gyártott autókat. Még a filmipar segítségét is igénybe vették ebben a hadjáratban. Ha egy filmben például egy „rozoga tragacs“ megjelent, akkor természetesen csak egy Ford lehetett. Mivel még ez sem hozta meg a remélt sikert, és Henry Ford gyára tovább növekedett, a kocsik népszerűek maradtak, a zsidók riadót fújtak egy nagy, végső ütközethez. Milliókat hordtak össze, hogy a Ford autóművekkel szemben egy konkurens autógyárat alapítsanak. Egy új sajtóhadjárat indult útjára. Mialatt a zsidó gyártmányokat az újságok csak mint a „legjobbat“ reklámozták, Ford autóit csak szemétként említették. Végül – zsidó parancsra – a bankok is megtagadták a megszokott módon való további együttműködést Forddal. Befagyasztották a számára szükséges kölcsönöket, és vállalkozása az összeomlás szélére került. Így aztán sikerült megpuhítaniuk. Hogy megmenthesse életművét, végül kénytelen volt beadni derekát. Nem utolsósorban néhány titokzatos merénylettel is félelmet és bizonytalanságot keltettek benne. Még 1927. június 30-án kiadott egy nyilatkozatot, miszerint meg van győződve a zsidó nép „erényeiről“, és a zsidókkal szembeni „igazságtalanságot“ szeretné jóvátenni. Most már diadalittasan örvendezett a „kiválasztott nép”, és a nevükben Jud Marshal cinikusan a következő választ adta az autókirálynak: „Elfogadom a nyilatkozatát. A zsidó természet része a megbocsátás. Tudomásul veszem, hogy ön a sértő vádaskodásokat visszavonja, és hajlandó elégtételt adni.” Milyen ismerős szavak! Természetesen ezt a bocsánatkérést úgy kényszerítették ki belőle, sőt azt is feltételezhetjük, hogy még a nyilatkozatának szövegét is zsarolói fogalmazták meg. Tény marad mindenesetre, hogy Ford a nevéhez köthető nyilatkozatot soha nem írta alá, de az is tény, hogy ezután teljesen feladta küzdelmét. Hogy miért kellett ezt csinálnia, mindenki tudja, aki ismeri az összefüggéseket. * Azóta sok víz lefolyt a Dunán, de egy dolog nem változott. A zsidóság még ma is mindenkit hasonló módszerekkel próbál elnémítani, aki veszi a bátorságot, és letépi róla az álarcot. Nyugodtan dicsekedhetnek vele, hogy végül még egy Henry Ford kaliberű autókirályt is térdre tudtak kényszeríteni, de a négykötetes életművét, „A nemzetközi zsidó“-t nem tudták eltüntetni a világból. Az azóta eltelt 9 évtized, és főleg korunk történései fényesen bizonyítják, hogy az abban leírtak nem beteges rágalmakat, hanem megcáfolhatatlan igazságokat tartalmaznak. Képzeljük csak el, mi lett volna, ha az emberiség még idejekorán megfogadja Henry Ford tanácsát, és örökre rács mögé dugja a valódi háborús bűnösöket. Akkor nem csak két borzalmas világháborút spórolhatott volna meg a világ, hanem az ugyanazon gyökerű jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságok sem szorongatnák állandóan a torkunkat.
    D.K. nyomán MATT. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.