2019 október 21., hétfő
Forrás: magyaridok.hu

Peterdi Péter: Az abszurd kudarca

Share

Érdekes volt ráeszmélnem, hogy voltaképpen nincs különösebb véleményem kétfarkúék legújabb produkciójáról, amikor a múlt héten az egyik politikusuk baromfijelmezben kotkodácsolva töltötte ki a rendelkezésére álló öt percet a köztévében. Láttam már annyi mindent a magyar közéletben, hogy pókerarccal fogadtam ezt a hírt is – komolyan, a szemöldököm se vontam fel. Maga a produkció közömbös volt számomra, viszont hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondolkodtatott el.

Azt mondják egyesek, nem elég demokratikus a közélet Magyarországon. Hogy nincs igazuk, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy még ez is megtörténhetett, ahogy sok más olyan esemény is, amelyre semmilyen logikus magyarázat nincs. Bárki megtalálhatja az útját a publicitáshoz és csinálhat magából hülyét úgy, ahogy akar. A rendszernek nem érdeke elhallgattatni sem a kritikus hangokat, sem a totális elmebetegeket. Demokrácia van. Kár, hogy ezt sokan vitatják.

Akik vitatják, gyakran azt vallják, hogy ez a rendszer annyira abszurd – érdekes módon ez a megállapítás mindig bemondásra történik, sosem érvekkel alátámasztva –, hogy kizárólag az abszurd humor eszközeivel, a szerintük amúgy is dekonstruált valóság további dekonstrukciójával lehet rá reagálni. Jellemzően olyan emberek vallják ezt, akik ha egyszer az életben láttak néhány Monty Python-szkeccset, akkor onnantól kezdve az lesz nekik a viszonyítási pont és kizárólag az abszurditás dekonstruktív eszközeivel képesek reagálni bármire, ami disszonáns érzéseket kelt bennük. Az ilyen világlátás viszont nem vall felelősségteljes gondolkodásra.

További gondot okoz, hogy a humor sem egy szabad műfaj: bárki, aki humorizál a saját szekértáborát akarja kiszolgálni. A legtöbb nevettetőnél, humoristánál, karikaturistánál egészen biztosan nem zajlott le a fejekben a rendszerváltozás: ugyanazt az eszköztárat használták tovább, mint az átkosban, csak kicsit átfazonírozták a vicceket (már ha vették erre a fáradságot). Aki igényelte azokat a poénokat, amelyekkel már a kádári diktatúrában is biztosra lehetett menni, az nem is vágyott többre: e téren a közönség felelőssége is vitathatatlan.

A magyar humor maga a velünk élő múlt: arra a proligőgre épül, amelynek már rég ki kellett volna halnia a klasszikus munkásosztály elsorvadásával, átalakulásával. Hofi Géza, Nagy Bandó András és a többiek nagyszerűen rá tudtak játszani a közönség folyamatos egzisztenciális félelmére, kisszerűségére – tulajdonképpen megadták a tömegeknek azt a kellemesen melengető visszaigazolást, hogy nem érdemes a sörnél és a virslinél messzebbre nézni, és nyugodtan meg lehet vetni azt, aki többet akar az élettől.

Sokan pedig a mai napig is úgy tesznek, mintha az alkoholizmus és a burzsujgyűlölet lenne a magyar emberek legkisebb közös nevezője. Jó példa erre Bödőcs Tibor munkássága: a szülőfalujának piás lakóiról kreált történetektől egyenes pályaív vezetett a politikai kabaré címén előadott gátlástalan gyűlölködésig. A balos közönség pedig hálás érte: telt ház Londonban, kéretlen reklám bármilyen új produkciójának az Indexen. Csak az nem esik le a nagy demokratáknak, hogy ez pont az a fajta pályaív, amivel a nevezett egyén a Kádár-korszakban is a rendszer támogatott, közkedveltként ábrázolt arca lehetett volna.

Ha szabad emberként, egy szabad ország polgáraiként – tehát a kultúránkra a kommunizmus által vetett árnyéktól elvonatkoztatva – nézzük ezeket a jelenségeket, azt látjuk, hogy a szolgai attitűd újratermelődik. Kontraszelektív módon, a szekértábor-logikának megfelelően alakul továbbra is a humorizálás, az emberek igényszintjét, fogékonyságát pedig ugyanúgy alacsonyan tartják, mint a rendszerváltás előtt. Szolgalelkű emberek kacagnak az őket kiszolgáló szolgákon, merthogy szolga ez esetben maga a nevettető is: véletlenül sem saját meggyőződésből szórja a poénjait, hanem ökölbe szorult arccal, az ideológiai vonalnak megfelelően, kényszeredetten. Ha pedig mégis adódik egy tiszta pillanat, amikor ráeszmél, hogy ez azért végtére is nincs rendben így, akkor jön azzal az önfelmentő hazugsággal, hogy maga a rendszer is abszurd, és ő csak erre reflektál.

Most, a választási kampány idején különösen kínos nézni, ahogy teljesen humortalan emberek is felcsapnak humoristának, penetráns módon ki-kisiklatva a közbeszédet abból a mederből, amelyben folynia kéne. Obstrukció ez a javából, és totálisan ellentmond annak a viselkedésnek, amely felelős állampolgártól elvárható volna. A politikai ellenfél, a másként gondolkodó választópolgár tisztelete már rég nem szempont: ma még csak majomként huhognak a sztereotipikus módon ábrázolt fideszesre, holnap már akasztanák is, mint 1919-ben a reakciósként megbélyegzetteket.

De előbb-utóbb e téren is megtörténik a rendszerváltás. Ahogy Kádár nyugdíjasai lassanként kihaltak és ezáltal a szocialisták szavazótábora is elfogyott, úgy fognak szép csendben elsorvadni a szolgalelkű, kizárólag nihilista módon gondolkodni képes, örök ellenzéki senkiházik is. Akinek az élet egy talponálló, nem marad talpon. De aki képes messzebbre látni az üres üvegeknél, az bármire képes. Szabad országban szabad nevetés lesz, a humor felkent pápái, korifeusai és azok szolgái nélkül – ebben bízom.

 

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Peterdi Péter

Share

Esetleg más?

#Muzej2019 – Bunkermúzeum

Vannak témák, amikhez szinte lehetetlenség hozzányúlni, nevezhetjük ezeket akár darázsfészeknek is. A magyar történelem egyik …

3 hozzászólás

  1. Csak olvastam a bohóctörténetről , tehát bizonyára “nagy veszteség ért ” ! Már akkor is kifordultam a szobából , amikor ma a “bemutatkozós műsort ” adták a reklámok helyett . Kifejezetten undorító ahogy egymás után hazudoznak , vagy ígérgetnek . Jó lenne átugrani ezt a tíz napot ! Persze azért a Húsvétot megtartva !

  2. HeroesNeverDie

    Nagyobb nyilvánosságot érdemelne a cikk…

  3. Ne az abszurd humort ostorozzuk!
    Ott is vannak kiváló előadók,és ilyen kotkodácsoló izék. Kudarca,remélem ez utóbbiaknak lesz. Ámbár,a legnagyobb “tömegrendezvényt”,eddig a kétfarkutyapárt produkálta. A többi resztlipárt,soha nem tudott nagyjából 5 000 embert megmozdítani,mostanában.
    De jó lenne,már túl lenni a választáson. Természetesen az általam jónak vélt eredménnyel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.