2017 december 12., kedd
Forrás: walesonline.co.uk

Pók Katalin: Adalék a PISA-izgalomhoz

Share

Újból PISA és újból kormánybírálat! A probléma ugyanaz, mint tavaly, és előtte, és még előbb. Mintha a PISA-teszt eredményéért a kormány volna a felelős, s mintha nem ez lett volna a helyzet, mióta ez a felmérésfajta létezik. Az a kérdés, mit tekintünk értéknek? Az egész PISA-felmérés tanulás- és tanításfelfogás kérdése, amelyek eltérőek itthon és a tesztkészítők térfelén. Érték-e a tudás?

A felmérés eredménye azt tükrözi, hogy nem, továbbra sem, inkább a kiscsoportos együttműködést és a problémamegoldás kérdését tekintik annak. A mostani eredményekből is azt látjuk, hogy nem kíváncsi senki a tudásra, amelyben ősidők óta jók vagyunk, hanem csak bizonyos képességekre. Csapatjátékosok vagyunk? Nem! Nem akarjuk feladni a „frontális” tanári munkát, gyengék vagyunk a kooperációt igénylő feladatokban, és a „kulturális tőke” hatalma tovább él. Persze, adjunk több gondolkodtató feladatot, vezessünk be több kiscsoportos foglalkoztatást, de azért a lényeg mégis az: mire nevelünk?

És annak eldöntése: kell-e nekünk a nyugati iskolákat majmolni, ahol az iskolai anómiák már az egeket súrolják. A tanári tekintélynek vége, a gyermek igénye és jogai kerültek előtérbe, s a tanárok menekülnek, mert az őket ért atrocitások immár elviselhetetlenek. A liberális világ végleg el kívánja törölni a gyerek tanár iránti tiszteletét, s hogy utóbbi a katedrán állva – frontálisan – adhassa át a tudást. A tanár tisztelje a gyermeket, és ne a gyermek a tanárt! Fordított világot akarnak, mint ahogy kétezer évig volt. A nyugati világban a tekintélytisztelet vizsgálata a pszichológiai tesztek kiemelt témája és természetesen elutasított viselkedésforma. Az idős ember, a szülők és tanárok tisztelete kidobásra került a 20. században. Nem erre kellene inkább megtanítani gyerekeinket újból az iskoláinkban?

Klasszikus tudásban jók vagyunk, mint ahogy ebben mindig is vezettünk, csakhogy nem ezt kérdezik a nyugati tesztek, éppen erről akarnak leszoktatni bennünket, mert ez még a frontális, hagyományos tanár-diák szerephez tartozik. Talán nincs már szükség műveltségre? Erre kész a válasz: ott van az internet, a tudás tárháza. Ez persze így nem igaz, mert ha nincs mire alapozni, akkor nincs kíváncsiság, sem kutatókedv a neten való keresésre. Ráadásul a neten való kutakodásnak éppen annyi hátránya van, mint előnye. Az internet a félműveltségnek, az álelméleteknek is tárháza, amelyben a biztos alapokkal nem rendelkező gyermek, de még a felnőtt is eltévedhet. A „kulturális tőke” otthoni megléte vagy hiánya – az internet világában – már nem is szabadna, hogy hivatkozási alap legyen a gyerekek közötti szintkülönbségre. A kutatók mégis ezt találják a teljesítménykülönbségek másik fő okának. Azt mondják, hogy az északi országok nálunk jobban megoldották az előnytelen szociokulturális környezetből adódó hátrányok leküzdését.

A törekvésben pedig igazán nem érheti szó a ház elejét, hiszen a felzárkóztató programok és az internet eljuttatása a leghátrányosabb helyzetű régiókba is a kormány prioritásai közé tartoznak. Félő azonban, hogy az NGO-ok szegregációt kiáltanak, így ez ellen fel kell lépni! Ne különítsük el a lemaradó gyerekeket, lássanak jó példát, mert az húzóerő! Idáig rendben van, de akadnak olyan helyzetek, amelyeket csak szegregációval lehet megoldani, és legnagyobb vétek megbélyegzéssel hátráltatni, vagy leállítani a jó folyamatot – erre akadnak példák – csak azért, hogy győzzön a liberális humanizmus.

Arra kellene inkább megtanítani a gyerekeket, hogy mi a humanizmus, mi a tolerancia, amelyből még nem veszett el a morál. Akkor tisztelni fogják szüleiket, tanítóikat, nem követelnek harmadik mosdót, és nem akarnak majd a Pride-on felvonulni. A gyerekeknek meg kellene tanítani, hogy a humanizmus és a tolerancia, amelyeket itt Európában és Amerikában élvezünk, a kereszténységből származnak. Tudniuk kellene, hogy Európa kultúrája mire épül. Ez a mai iskolarendszer legnagyobb hiányossága! Igen széleskörű klasszikus műveltséget adunk, de a lényeg nincs benne, a Biblia megismerése.

Az nem elég, hogy választási alapon tanulhatnak etikát, vagy részt vehetnek bibliaórán. Mi történik a többiekkel, akiknek szülei nem a bibliaórát választják? Ismereteik és műveltségük rendkívül hiányos lesz. A Biblia az európai műveltség része, nélküle sem az irodalom, sem a képzőművészet, sem a zene nem érthető igazán. Nyugat-Európa éppen erről akar megfeledkezni és mindent megtesz, hogy még jelképeit is kitörölje az emlékezetből.

Miért ne vezethetnénk be a Biblia megismerését az iskolában, ez lehetne a mi PISA-tesztünk! Tegyük érthetővé gyerekeinknek, mik a gyökereink, mit jelent európainak lenni! Az iskolai lépcsőkön felfelé haladva egyre tágíthatjuk ezt a tudást. Ismerjék meg honnan ered a zsidó-kereszténység, s hogy az elmúlt kétezer évben mi volt a morális rendező elve Európának! Milyen erkölcsiség jellemzi, és mi a különbség a mai nyugati liberális humanizmus és tolerancia, valamint a bibliai humanizmus között. A médiából, filmekből, már a mesékből is a liberális humanizmus árad, mely nélkülözi a morális kritériumokat. Ha ezt nem tesszük meg, a jövő generációi ott fognak vonulni a Pride-on, tüntetnek majd a homoszexuális házasságért, az abortuszért, követelik a harmadik mosdót, Isten nemének semlegesítését és a nem nélküli óvodákat. Támogatják majd a klónozást, az állati és emberi magvak keverését, az intelligens, érző robotokat a tudomány fejlődése nevében. A követelések sora beláthatatlan, olyannyira, hogy azt ma el se tudjuk képzelni.

Ismerjék meg, hogy Európánk kereszténysége az egyetlen vallás, mely szeretetet hirdet! Csakis ebből a szeretetből jöhetett a humanizmus. De arra is tanítsuk meg őket, hogy legyenek résen, amikor az interneten kereskednek, szelektálják a tv-műsorokat, mert tartalmukból a legtöbb esetben már kilopták a morált. Vagy olyan ezoterikus álelméletekkel találkozhatnak, ahol Jézus pártus herceg és a többi. Arra is tanítsuk meg őket, mit hozott az emberiségnek a reformáció, mind a pozitívumait, mind pedig a fájdalmas egyházszakadást, mert óriási a tudatlanság a negyven évig elnyomott és elhazudott évek miatt. A hiány és a tudatlanság azóta sem lett pótolva. Legalább a gyerekeink tudjanak a Bibliáról és a kereszténység történetéről.

Röhrig Géza – a Saul fia főszereplője – nemrég azt mondta, hogy a Biblia megismerése és emberekhez való eljuttatása volt a reformáció váratlan hozadéka. Az emberek megtudták, hogy a közöttük élő furcsa csoport nem különös tévhiteket ápol, hanem a zsidó vallást, amely a kereszténységnek is alapja. Egyébként a szövegértést – amely szintén problémás sarokpontja a PISA-felmérésnek – a zsidóság már az ősi időktől kezdve megoldotta. Minden zsidó család tartott ugyanis a konyhaasztalon egy Bibliát (náluk Tóra), s ezt naponta olvasták és értelmezték. Főként e tevékenységből származott a „zsidó kitűnőség”, s a kiváló iskolai eredmény. Mi lenne, ha mi is tartanánk egy Bibliát a konyhaasztalon, vagy a tanári asztalon?

Trump megmondta, legyen a karácsony neve karácsony. Amerikát is keresztény európaiak alapították, azért lett nagy, mert a keresztény morál volt az alapja. Most pedig harc folyik a fehér európai-amerikai keresztény rassz fennmaradásáért, a multikulti miatt.

Európa is akkor lesz újra nagy, ha visszatér eredeti gyökereihez, a zsidó-kereszténységhez, ehhez azonban nélkülözhetetlen a Biblia általános megismerése. Be kell vezetni a tanárképzésbe a Biblia, a kereszténység megismerését, tanfolyamokat kell tartani a tanároknak. Ehhez legjobb volna bevonni az egyházak képviselőit, a papokat, hogy az ismeret valódi és ne relativizáló legyen.

Az etika könyvek – bár jó szándékúak – a humánum jegyében tanítanak más vallásokról, ám közöttük csupán egy a kereszténység. Igen, toleránsak vagyunk, mert keresztény gondolatiság él bennünk, hiszen európaiak vagyunk. Így nem üldözzük a más vallásúakat, egyenlő jogaik vannak vallásuk gyakorlásában, ám nem relativizálhatjuk kereszténységünket az etika tankönyvekben. Itt együtt található a delphoi jósda parancsa, Buddha aranymondásai, az Apollóni szabályok és Jézus tanításai. Ugyancsak együtt jelennek meg az ezoterikus író, a keresztény pap és a dalai láma aranymondásai. Nem tisztázzák, hogy ez a szeretet egyedülálló, más vallás nem hirdeti és csak nekünk van Megváltónk. Jézus nem egy vallási tanító, mint Hermész, Buddha, Mohamed, hanem a Világ Megváltója.

Ez legyen a mi PISA-tervünk. A karácsony legyen karácsony!

Pók Katalin

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

Mezőhegyi Gyula: Párhuzamos valóságok

Közeledve a választások felé, nem csak az idő lesz egyre hidegebb, hanem az a polgárháborús …

Egy hozzászólás van

  1. atörökszultàn

    Nagyon igaz , nagyon igaz , köszönjük a szèp ès igaz gondolatokat .

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.