2021 március 2., kedd
Lengyel-magyar kézfogás

Polak, Wegier, dwa bratanki

Share

Lengyel-magyar kézfogásNem kell ahhoz különösebb lengyel nyelvtudás, hogy megértsük  a következő sort: “Polak, Wegier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki, oba zuchy, oba zwawi, niech im pan bóg blogoslawi!” Ha máshogy nem, magyarul biztosan hallottuk, énekeltük már. Ezek a sorok többször is felcsendültek tavaly márciusban, a budapesti Keleti Pályaudvaron, ahol közel félezer lengyel és magyar gyűlt össze.

Nem felső parancsra érkezett az ötlet, hanem alulról, a civilektől: induljon egy barátságvonat Budapestről, hogy Győr városát is érintve meg se álljon a lengyelországi Poznań városáig. Az ötletgazda Kollár János, győri civil volt, s mivel később számos civil szervezettel a háta mögött a Civil Összefogás Fórum is a jó ügy mellé állt, huszonkettedikén elindulhatott a Barátság Expresszvonat. Ez az út tényleg a barátságról, az ismerkedésről, megismerésről szólt.

A vonaton mások mellett ott voltak a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének, a Civil Összefogás Fórumnak, a Pilsudski Magyar-Lengyel Történelmi Társaságnak, a Rákóczi Szövetségnek, a Vasutas Nyugdíjasklubok Országos Szövetségének és a magyarországi lengyel kisebbségi önkormányzatok tagjai is. Az út közbeeső állomása Győr városa volt, ahol az utasok a Barátság emlékműnél és a Lech Kaczynski, Szmolenszk emlékkőnél tartottak megemlékezést. Felemelő volt látni a magyar és lengyel egyenruhába öltözött embereket, ünneplőket. A vonat éjjel kettőkor érkezett meg a lengyelországi Poznań városába, ahol természetesen szívélyesen fogadták a megfáradt vándorokat. Az alvásra kevés idő maradt, de ez talán senkit sem zavart. Másnap a két ország államfője az Adam Mickiewicz Egyetem aulájában együtt méltatta a közös hagyományokat. Később az összegyűltek az egyetem előtt együtt koszorúzták meg az 56-os emlékművet, a magyarországi és lengyelországi forradalmi megmozdulások két gyermekhőse, Mansfeld Péter és Romek Strzalkowski emlékének adózva.

A tizennyolc évesen kivégzett Mansfeld történetét sokan ismerjük, Strzalkovski sorsát talán kevesebben. A tizenhárom éves fiút Poznań városában, a magyar forradalmat megelőző júniusi lengyel tüntetésen lőtték le. A lengyel karhatalmi erők lesből ölték meg az általános iskolás fiút, aki ugyanúgy jelképévé vált a lengyelországi tiltakozóhullámnak, mint ahogyan itthon jelképpé vált Mansfeld is. Ő is jó példa arra, hogy még mindig vannak olyan lengyel történelmi alakok, események, amelyek ismeretlenek nálunk. A koszorúzás után következett a nap talán legfontosabb eseménye, a civil szervezetek közös konferenciája. A poznańi Városháza dísztermében megtartott eszmecserén számtalan fontos kérdés előkerült, de a leglényegesebb mégis maga a kapcsolatfelvétel volt. Az esti vacsora már az ünneplésről, a szórakozásról szólt. Előkerültek a lengyel és a magyar népdalok, s hangszerek. Mindenki feltöltődve térhetett nyugovóra, a másnapi visszaút előtt.

Éppen egy éve ez a Barátság Expressz melegítette fel a két nemzet talán kevéssé ápolt barátságát. A gesztus nem maradt viszonzatlanul: a nemzetközi támadások viharában idén március 15-én ezer lengyel civil barátunk látogat Budapestre, hogy közösen ünnepeljen velünk és hirdesse a nagyvilágnak a patrióta Európa gondolatát.

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.
Share

Esetleg más?

Új bázist építünk – Miskolc

“…A számunkra ideális 10 méter helyett, nekünk több, mint 100 métert kell megtennünk riasztás esetén, …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.