2020 szeptember 24., csütörtök
PolgárPortál grafika

Polgári Szilvia: Mementó

Share

2. rész

Államvédelem Gyurcsány módra

Gyurcsány az október 23-i események után egy héttel, a parlamentben védelmébe vette a rendőrséget, szerinte a fellépés „összességében törvényes, indokolt és arányos volt”. A bukott miniszterelnök úgy fogalmazott: a kormány a rend pártján áll, ezért „visszautasítjuk a rendőrséget érő politikai vádakat”. Azt mondta: akit a rendőri intézkedések bármelyik eleme sértett, panaszt tehet, és a törvény garantálja, hogy a panaszokat a rendőrség kivizsgálja.

Nem cinikus ez kissé? Milyen törvényt követett a rendőrség október 23-án? Milyen törvény mondja ki azt, hogy békés megemlékezőket bosszúból, politikai elégtétel gyanánt össze kell verni, gumilövedékkel, könnygázgránáttal kell lőni őket közelről, fejmagasságban, vagy épp kardlapozni kell őket? S egy javaslat, amely azt veti oda a megsebzett, megalázott, megfélemlített áldozatoknak, hogy az a rendőrség vizsgálja majd ki panaszaikat, amely rendőrség alkalmazottjai maszkban, azonosító nélkül terrorizálták őket, mennyire tarja tiszteletben az emberi méltóságot? Október 23-án ugyanis a békés megemlékezőkön, vagy épp a hazafelé tartókon kívül két csürhe tartózkodott Budapest belvárosában, de csak az egyik viselt maszkot – a Gyurcsányi „demokrácia” erőszakszerve, amely sem írott, sem íratlan törvényt nem tartott be azon a napon. 2006. október 23-án a szólás-, véleménynyilvánítási és gyülekezési szabadság megszűnt létezni, ennek következtében pedig a demokrácia Titanicként süllyedt a mélybe.

Ekkor a tévészékház ostroma után bő egy hónap telt el. Amennyiben a köztörvényes bűnelkövetőket – a másik csürhét – ez idő alatt a rendőri vezetésnek nem sikerült hatástalanítani, akkor az kizárólag az ő inkompetenciájuk tanúsága, amelyért nem járt volna kitüntetés, ahogy az 56-os megemlékezés ötvenedik évfordulójának vérbefojtásáért sem.

„A többség szabadságának megóvása érdekében teszi a dolgát a rendőrség” – nyilatkozta Gyurcsány Ferenc akkor este az M1-en. Megtisztelt minket a fél világ, de elvették a jogot tőlünk, hogy nyugodtan ünnepeljünk. Bízom a főkapitányban és a rendőri állományban. Nem utasítottuk a rendőrséget, de kértük, éljenek a törvényes lehetőségekkel. Köztársaságban az erőszak elfogadhatatlan.”

E szerint a rendőrség, mint elszabadult hajóágyú járhatott-kelhetett a fővárosban, tagjai pedig felsőbb utasítás nélkül húzhattak kámzsát az arcukra, vehették le azonosítóikat és üthettek viperával bárkit, aki arra járt? Nos, mindenesetre a felsővezetői szakszerűség végeredménye 167 sérült lett, köztük 17 rendőr és 5 külföldi, továbbá 33-an szorultak kórházi kezelésre. Gumilövedékek okozta sérülések miatt ketten fél szemükre megvakultak, egy fiatalember pedig két ujját elveszítette.

December 7-én az Európai Parlamentben közmeghallgatást tartottak, amely az október 23-i vérbe fojtott megemlékezésen elkövetett rendőri brutalitásokat tárgyalta, de az Európai Unió szocialista és szabaddemokrata képviselői nem voltak kíváncsiak a történtekre.

„Ami nemrég Magyarországon történt, az Magyarország szégyene, az Európai Unió szégyene. Sok szocialista képviselő, sok liberális képviselő, amikor a folyosón beszélgetek velük, magánemberként bevallják, hogy ők is szégyenkeznek. Ők is szégyellik magukat azért, ami történt. Most arra kérem őket, hogy vegyék a bátorságot, és beszéljenek nyíltan minderről. Legyenek bátrak és beszéljenek úgy, mint igazi magyar állampolgárok. Legyenek igazi képviselők, akik kiállnak az emberek jogaiért. Mert ha így tesznek, segítenek Magyarország megítélésén, segítenek megteremteni egy országot, amely igazi, európai nemzet.” – mondta Camiel Eurlings, a Néppárt holland alelnöke.

Sajnos azonban, ahogy már említettem, az Európai Unió szocialista és szabaddemokrata képviselői nem voltak kíváncsiak a történtekre. Ezt a mondatot talán nem túlzás kétszer is hangsúlyozni.

Az Európai Néppárt német kezdeményezésre lemondásra szólította fel Gyurcsányt, azaz távozása lehetősége immár túlnőtte a belpolitika kereteit, ám erre Magyarországnak még három hosszú évet kellett várnia – a bukott miniszterelnök csak 2009-ben volt hajlandó kiengedni kezéből rendhagyó módon szerzett hatalmát.

A Népszava egy 2010-es cikkében, melynek „frappáns” módon 2006. október 23-a hiteles története címet adták, így emlékezett vissza:

„Meleg van az Országgyűlés felsőházában, a vendégek legyezgetik magukat. A folyosókon asztalok, nemsokára ebédelni fognak a vendégek. Háromféle hús van, szárnyas, sertés és borjú, emellett rengeteg saláta (magyaros füstöltnyelvsaláta is!), és nagyon sokféle desszert… A Bazilikánál kapucnis társaság hergeli a rendőröket. Utcaköveket dobálnak feléjük, összességében a tüntetők már több ezren lehetnek. Szemetes edényekből, vastáblákból és kordonokból emelnek barikádot az Arany János utcánál. A rendőrök könnygázzal lövik őket. Sok a nyugdíjas és a gyerek is.”

Gyönyörű írás, különösen, mert olyan… életszerű. A kommunista újságírás diszkrét báját idézi, ahogyan a menüt taglalja; a Gyurcsány által, önmaga legitimálására összecsődített vendégsereg izzadságszaga szinte az olvasó orrába kúszik, miközben a magyaros füstöltnyelvsaláta utáni vágya ízlelőbimbóit ostromolja. Az utcán pedig köveket dobáló megvadult tüntetők, rendőrsorfal, s köztük békésen elvegyülő gyerekek, nyugdíjasok, akiket könnygázzal lőnek. Pazar.

Cui prodest?

2014 februárjában, 12 évvel az események után Gyurcsány az ATV Egyenes Beszéd című adásában újfent megvádolta a Fideszt a tévészékház felgyújtásának megszervezésével.

„Világos, hogy nem spontán történet, ami 2006 szeptemberében, októberében történik, és ránk gyújtják az országot. Ők erre készülnek, provokálnak, ügyet csinálnak. És azóta vádolnak bennünket 2006 őszével, hogy most aztán kiderül, hogy nem… ezek előkészítettek egy olyan szituációt és szerveztek egy olyan szituációt, amelynek a vége a tévészékház felgyújtása. A miniszterelnök nyilvános nyilatkozattal tartozik, hogy ismerte, tudta, előkészült, a belügyminiszter pedig nyilatkozattal tartozik, hogy hol a végső jelentés, miért manipulál bennünket.”

A riporternek arra a kérdésére pedig, hogy ő fordított esetben nem élt volna-e az őszödi beszéd napvilágra kerülésének politikai lehetőségével, így felelt:

„Hallotta azt valaha a Fidesz bármelyik prominensétől, hogy ők szivárogtatták ki az őszödi beszédet? – kérdi Gyurcsány. Bevallom, nem. – feleli a kérdező. Hát akkor hazudnak! – folytatja az ex-miniszterelnök. Hogy őszödöznek most már nyolc éve kiderült, hogy ők maguk a szivárogtatók a végén. Nem tudjuk, hogy az elején kik, de a végén ők.”

A koreográfia a szokásos, teljes hárítás, az akkori legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz okolása a történtekért. Ez valóban nem meglepő olyasvalaki részéről, aki egyetlen egyszer sem állt a magyar emberek elé, és mondta ki nyíltan, hogy igen, ezt, vagy azt én tettem, és vállalom érte a felelősséget. Sajnálatos módon azonban, a tudomány mai állása szerint egy információt, mint ahogy ugyanazt a pisztolygolyót sem lőhetjük ki kétszer, csupán egyszer lehet kiszivárogtatni. Ha úgy tetszik – elnézést kérve a magyartalan szerkezetért –, ami egyszer kiszivárgott, az bizony ki van szivárogva.

Dobrev Klára férjéhez hasonló véleményt fogalmazott meg idén márciusban, szintén az ATV-ben elhangzott interjúban:

„2006-ban pedig az Fidesz, ami fölgyújtotta a várost, ugye ezt is tudjuk – jelentette ki. Tudjuk, vagy sejtjük? – kérdezett vissza a riporter, amire ő így felelt: Tudjuk. A HírTv, az a HírTv, mármint hogy nem a mostani, előre eladta az adásidőt, emlékszik erre a hírre? Ott voltak a közvetítő kocsik egy-két perccel hamarabb, mindig, mielőtt a balhé kitört volna. Hallottuk azokat a hangfelvételeket, Ön is hallhatta a híradóban október 23-áról, hogy hogyan beszélget egymással a Fidesz nagyrendezvény szervezője, és az éppen a rendőröket dobáló csőcseléknek a vezetője, hogy húzzák egymásra a két tömeget. Ezzel kiszolgáltatva az egyébként tényleg inkompetens, akkor még inkompetens rendőrségnek azokat a tüntetőket is, akik egyébként nem randalírozni mentek ki az utcára.”

Amennyiben ezek az állítások igazak, felmerül a kérdés, hogy miért nem indítottak eljárást azonnal, ezzel szemben miért lehetetlenítették el az összes, a történtek felderítésére irányuló kezdeményezést? 2009-ig még Gyurcsány Ferenc volt a miniszterelnök, a hatalom tényleges gyakorlója, miért nem tett meg mindent azért, hogy kiderüljön az igazság, amely saját logikája mentén javíthatott volna a megítélésén?

Elhangzik az is, hogy a rendőrség akkor még inkompetens volt. Október 23-áról beszélünk. A rendőrség szeptember 17-ét, a tévészékház gyalázatos ostromát követően semmi mást nem tett, mint utcai zavargások kezelésében gyűjtött magának tapasztalatot. Nap mint nap. Mégis mennyi időre van szüksége egy egyébként kinevezett rendőri vezetésnek, hogy kompetenssé váljék? Eleve, nem kompetencia alapján történik a kinevezés? És ha Dobrev Klára szerint inkompetens volt a rendőrség, miért jutalmazták vezetőiket az események után kitüntetéssel, és Gyurcsány miért magasztalta mennyekbe a rendőri eljárásokat?

Csekély vigasz

2010-ben a Fidesz, a KDNP és az LMP képviselői egyhangúan fogadták el a parlament jogsértéseket vizsgáló, 2006 őszének eseményeivel foglalkozó jelentését. „Érthetetlen” módon az MSZP kezdettől bojkottálta a testület munkáját.

A jelentés szerint „a 2002-2010 közti két kormányzati ciklus során a legaggasztóbb nem a különböző alapjog-korlátozások ténye volt, hanem az, hogy az állam még a legkirívóbb és legnyilvánvalóbb esetekben – így 2006 őszén – sem vizsgálta ki a történteket, illetve nem nevezte meg az ügyek konkrét felelőseit. Sőt, ami ennél is súlyosabb: korlátozta az események feltárására alkalmas jogállami ellenőrzés lehetőségét, a legsúlyosabb esetekben pedig előzetes intézkedéssel (azonosítószám hiánya) tette lehetetlenné a bűncselekmények elkövetőinek megtalálását és felelősségre vonását.” Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint „a politikai szabadságjogok korlátozása nemcsak azokat sújtja, akik élni kívánnának jogaikkal, hanem a társadalom egészét”.

A jelentés első mondatai szerint „2002 és 2010 között a politikai szabadságjogok gyakorlóival szemben az állam több esetben jogsértő módon lépett fel, sorra tiltottak meg törvényesen bejelentett rendezvényeket, az állam képtelen volt különbséget tenni az alkotmányos alapjogok békés gyakorlása, illetve a véleménynyilvánítás jogellenes formái között, és még utóbbiak elleni fellépés eseteiben is sokszor eltért az arányosság törvényi követelményétől. A 2006 őszén történt események ennek a folyamatnak a negatív csúcspontját jelentették.”

A Fővárosi Törvényszék 2015. október 29-én kihirdetett ítéletében a legenyhébb szankcióban, megrovásban részesítette Gergényi Péter volt budapesti főkapitányt és egyik vádlott-társát a 2006 őszi eseményekkel összefüggésben elkövetett katonai bűncselekmények miatt. Az ügyben megvádolt további tizenkét rendőrtiszt esetében a bíróság megszüntette az eljárást. Ennek oka javarészt az volt, hogy bár az elsőfokú bíróság szerint feltehetően történtek kötelességszegések, így a vádbeli cselekmények megállapíthatóak lettek volna, ám az kilenc év elteltével már elévült, nem büntethető. Az ügyet tárgyaló hadbíró az ítélethirdetéskor utalt arra, hogy a Gyurcsány-kormány alatt, vélhetően politikai okokból akadályozták meg a felelősök bíróság elé állítását. A tárgyalás során az ügyész felvetette, hogy „eltűnt az október 24-i nemzetbiztonsági kabinet ülésének emlékeztetője”, de erre Gyurcsány csak annyit válaszolt: „ez bizony kár”.

Ha valami úgy totyog, mint egy kacsa, úgy hápog, mint egy kacsa és úgy néz ki, mint egy kacsa, akkor az egy kacsa

A DK a 2018-as választásokon 5,37 százalékos összesített eredményt ért el, azaz 308 070 választópolgár döntött úgy, hogy Gyurcsány Ferenc pártjába veti bizalmát. Kilenc mandátumukkal a megszerezhető mandátumok 4,52 százalékát tudhatják magukénak. A szavazóképes magyar állampolgárok száma 8 312 173, így ha az ellenzéki logikát követjük, amely szerint kevesebben szavaztak a Fideszre, mint ellene, akkor határozottan kijelenthetjük, hogy 8 004 103 választópolgár nem a DK-ra adta le voksát, ez pedig testvérek között is a választók 94,63 százalékát jelenti. Ha szeretném elviccelni, azt mondanám, hogy lényegében a magyarok majdnem 100 százaléka nem a DK-ra szavazott.

A DK szimpatizánsok bizonyára heterogén sokaságot képeznek, önmagukat legalábbis sokaságként definiálják, egy dolog azonban közös bennük – a Gyurcsány Ferenc iránt érzett kritikátlan rajongás. Narratívájuk szerint vezérüket a jobboldal, de többnyire a baloldal is a bűnbak szerepkörébe száműzte, ám ők kitartóan várnak rehabilitálására, mi több, követelik azt. Rossz hír lehet számukra, hogy onnan, ahová ő dolgozta le magát – külső segítség nélkül –, nincs rehabilitáció, nincs visszaút. Erkölcsi és morális értelemben egyszer s mindenkorra elbukott.

Ahhoz, hogy egy DK-s lelkivilágát megértsük, nem kell messzire menni, elég rápillantani Gyurcsány, vagy épp bármely más DK-s közösségi oldalára. Példának okáért Vágó István egykori kvízmester baráti köre mindig képes „demokratikus” csemegékkel szolgálni, hiszen ahogy annak idején Rákosi szerint, egy DK-s szerint sem lehet demokrata az, aki nem rájuk, vagy legalábbis nem arra az ellenzéki pártra szavaz, amellyel ők épp szimpatizálnak, s amelyet hatalomra kerülésükért cserébe, vagy épp annak esetén ne részesítenének halálos ölelésben. Biztonsággal kijelenthetjük – nem sok olyan pártot ismerünk, amellyel szemben egy DK-s ne emelne kifogást, különösen, ha az a párt, vagy annak egy tagja, választója Gyurcsány személye ellen érvel. Néhány szó szerinti idézet Vágó István DK-s politikus oldaláról:

„Kata Vég: a gyurcsányozás természete semmiben nem különbözik más bűnbak kèpző, sztereotipizáló, előítéletes, kirekesztő mehanizmus működésétől! Cigányok, zsidók, melegek, migránsok, civilek, Soros, Gyurcsány… egyre megy! Mindezek dehumanizálják az embert, zsigeri alapúak – teljesen függetlenek a viselkedéstől, a tényektől, sőt! Minél kevésbé lehet valakin fogást találni, annál erősebb az indulat! “ELŐÍTÉLETEN NEM FOG A SZAPPAN!” (idézet önmagamtól)

„János Rejtő: Teljesen egyszerű a válasz. Azért létezik Gyurcsány fóbia mert a Magyar, egy megvezethető, naív, rosszindulatú, genetikaílag alattvaló nép.”

„Róbert Papp: Olvassátok el Jávor Benedek interjúját a HVG oldalán! Ha még föld buta embert hallottatok nyilatkozni….”

Vajon Vágó, aki magát nemcsak művelt, tudományokban jártas, intelligens embernek tartja, de demokratának is – bár végzettségét tekintve mindössze egyetlen vegyész diplomával rendelkezik, képesítése szerinti szakmájában maradandót nem alkotott, tudományos fokozata, de még egy megveszekedett tudományos publikációja sincs –, miért tűri, hogy elvbarátai ilyen tartalmú bejegyzéseket tegyenek a közösségi oldalán? És ha ezek a DK-s szimpatizánsok nyilvánosan így beszélnek, vajon hogyan vélekedhetnek a színfalak mögött? Gyurcsány Ferenc és követői eszköztárukban, attitűdjeikben mennyiben különböznek a kommunistáktól? Amikor Kásler Miklós professzort, vagy épp Köves Slomó rabbit gúnyolják, vajon nem sértik-e meg azok lelkiismereti szabadsághoz való jogát? Amikor Gyurcsány Ferenc bírákat és nyomozó ügyészeket börtönnel fenyeget, nem követ-e el súlyos támadást a demokrácia ellen, s a félelemkeltéssel nem az ötvenes éveket idézi-e vissza? Amikor a határon túli magyarokat románozzák, továbbá jogfosztást kívánnak kárukra eszközölni, nem merítik-e ki a gyűlöletbeszéd, gyűlöletkeltés fogalmát?

Nem kellene így lennie

Hogy a Gyurcsány-jelenség politikai hasznot hajt, meglehet, hiszen a politika rövidtávú érdekei nem mindig esnek egybe a társadalmi igazságérzettel. Gyurcsány egyelőre hasznot hajt, mert a választók többségében még frissen élnek a kormányzásához köthető anyagi és erkölcsi sérelmek. A többség még emlékszik a gáz- és villanyárak égbe szökésére, a munkanélküliségre, a kilátástalanságra, az IMF-hitelre, a hazugsággal nyert választásokat követő hideg zuhanyra. De emlékszünk a rendőrattakra, s az azt megelőző őszödi beszédre is, a morális válságra, nekünk még fölvillannak a képek, s az „elkúrás” trágársága sem ugyanazt jelenti többé a hétköznapjainkban, mint őelőtte.

De vigyázzunk, mert Gyurcsány Ferenc személye és pártja nem csupán kontraproduktív hatást gyakorol, s halálos ölelésével nem csak a baloldalt sorvasztja el. Bár remeg a hatalomért, de a közéletben nem elsősorban azért lehet jelen, mert ő így kívánja, hanem azért, mert rendelkezik egy olyan szavazóbázissal, amely nyolc év után bejuttatta őt a parlamentbe. S a 308 070 választópolgár között, akik rá adták le voksaikat, akadnak fiatalok, megtévesztett, félrevezetett, becsapott emberek is. Nem a híveitől kell félni, fölöttük ott az üvegplafon. A fiatalokat kell óvni, akik nem tudják kivel állnak szemben, s még csábítja őket az üveggyöngyök fényes csillogása. Az a rombolás ugyanis, amelyet Gyurcsány a lelkekben okoz, hosszabb távú lesz, mint a közéleti szereplései következtében befolyó politikai haszon. Ez a kormány felelőssége, a baloldal felelőssége, de a teljes magyar társadalom felelőssége is. Mert amíg Gyurcsány Ferenc jelenlétével megterhelheti a magyar közéletet, mi több, parlamenti frakciót alakíthat, addig miként az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójának ünnepe, a magyar társadalom szellemi, lelki, erkölcsi egésze is megsebzett marad.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A szerző író, szerkesztő

Polgári Szilvia

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Polgári Szilvia

Polgári Szilvia író, publicista, szerkesztő, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarán diplomázott történelemből és szerkesztésből, előtte pedig grafikát és tipográfiát tanult. 2009-ben publikálta kisregényét, Én, Marcus címmel; ezt követően számos történeti dolgozata jelent meg online. 2016-ban az Aetas Történettudományi Folyóirat közölte Hamvasztás Magyarországon című tanulmányát.
Share

Esetleg más?

#Muzej2019 – Múzeum a város felett: Kiscelli Múzeum

Utunk következő állomása a Kiscelli Múzeum volt. Különös ez a múzeum, különös történettel, különös múlttal …

7 hozzászólás

  1. “Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk.”
    Ez is ótvaros nagy hazugság,(mint ahogy azt már megszoktuk a gyurcsány-dobrev féléktől) hiszen,NEM AZ ORSZÁG csinálta a böszmeséget,hanem a gyurcsány és bandája.

    • És mindezt a választás megnyerése után mondta a szájával (ami egy segg,hiszen még az aláírása is a pillanatnak szól)

  2. HeroesNeverDie

    Polgári Szilvia cikke a legjújabb kori magyar publicisztika egyik fénypontja!

    Javasolnám ezt a tanulmányt – legalább – angol nyelvre lefordítani, mert kiválóan fel lehetne használni a külföldi ms-média hazánkat gyalázó cikkeinél (Der Spiegel, Die Zeit, etc.), mint a nyugat-európai olvasók számára is érthető nyelven közölt linket.

    • Tisztelt HND
      Ön szerint leközölnék a fordítást külföldön? Talán FIZETETT HÍRDETÉSKÉNT! Sajnos,nem tudok mást elképzelni.

  3. Dávid Szaniszla

    NO KOMMENT!!!

  4. atörökszultàn

    Kivàlò összegzö elemzès.

  5. Andrea Császiné

    Kiváló a cikk, érdemes olvasni. Az én generációmon is van mit csiszolni…. Én is megvilágosultam… Köszönöm

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.